Rongyszőnyeg szeretettel a rászorulóknak

Mintegy három hónapig heti rendszerességgel ültek össze a helyi kultúrotthonban a madéfalvi asszonyok – ifjak és idősek –, és kalákáztak. Az asszonyokhoz a munka során különböző civil szervezetek, cserkészek, iskolások csatlakoztak, ki tehette, kivette a részét a munkából és a mókázásból is. A kalákának természetesen megvan az eredménye is, hatvan méter szőnyeget szőttek két szövőszéken. Persze mindehhez kellett Kristó Erika, a lelkes ötletgazda és szervező, aki érdeklődésünkre elmondta, a rongyszőnyeget március közepén adják majd át Böjte Csabának, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójának.

„Az volt a rendezvény apropója, hogy egy olyan programot keressünk, amely egyben hagyományunk része is, amit fel kellene karolni, és olyan tudásról szól, amit jó lenne átadni. Így jött a szövés a képbe. Egyre többe feltették már a padlásra a szövőszéket, és a fiatalok nem igazán tudják, hogy mi a szőnyegszövés folyamata” – meséli Kristó Erika, a helyi polgármesteri hivatal kulturális referense.

Első lépésben a fölöslegesség vált ruhaneműt gyűjtötték össze az akció keretében, ebből volt, ami a rászorulókhoz vagy a begyűjtőközpontokba került, a többit pedig szorgos asszonykezek vágták fel. Videófelvételek, fotók tanúsítják, hogy az ötlet sokaknak elnyerte a tetszését, amíg az asszonyok, nagymamák, édesanyák szőttek vagy rongyot vágtak, a gyermekeknek is volt elfoglaltságuk, sokan tán itt kóstolták meg először a kukoricalevest, a kalákák egyik legfontosabb kiegészítőjét.

Sőt alkalomadtán a Madéfalvi Évgyűrűk sorozatnak köszönhetően a kalákázok olyan videófelvételeket is megnézhettek, amelyekben a falubeliek meséltek például arról, hogyan menekültek a háborúban, vagy egyáltalán miként élték meg azt a korszakot. A szövőszéket két helybéli asszony adta kölcsön, aztán akinek kedve volt, odaülhetett és szőhetett.

– magyarázza Erika, aki természetesen nem csak szervezett hanem szőtt is. Voltak esték amikor harmincan - negyvenen gyűltek össze, nagyokat nevettek, emlékeket elevenítettek fel, de olyan is volt, hogy táncra perdültek.

Erika azt meséli, néhány asszonynak annyira megtetszett a kalákázás, hogy mostanában egyikük otthonában gyűlnek össze, és saját célra, kalákában házi laskát készítenek. De van olyan ház is, ahol a padlásról lekerült szövőszéket felállították, és szőnek.

„Mindig figyelemmel hallgatom, amikor az idősebb emberek mesélnek a gyermekkorukról, emlékeikről, a szövés pedig sok szép emléket idéz fel a nénikben. Ezeket a régi emlékeket volt hivatott felidézni a kukoricaleves is, amely igazán megadta a régi idők hangulatát. Megtanultunk elcsendesedni, egymásra figyelni, meghallgatni egymást, a törődés a legfontosabb, amit egymásért tehetünk, és ezeket a dolgokat a szövések alkalmával mind megtapasztalhattuk” – meséli lelkesen Erika.

A madéfalvi asszonyok által szőtt hatvan méteres szőnyeget március 14-én adják át Böjte Csabának, aki a Zöld Péter zarándoklat záró akkordjaként tart majd szentmisét a madéfalvi kápolnában.