Saját kollekció tervezésére ad lehetőséget a Művészeti Népiskola képzése

A képzésre a tizedik osztályt elvégzett fiataloktól egészen az idősekig bárkit szeretettel várnak, függetlenül attól, hogy az illető tud varrni vagy sem. Itt ugyanis az alapoktól kezdődik az oktatás:

első körben az oktató bevezeti a diákokat a különböző darabok mértékvétel szerinti kiszabásának technikájába, ezután megismerkednek a varrógéppel, valamint a különböző varrástechnikákkal.

Jánosi Ágnes, aki többéves tapasztalattal rendelkezik a szakmában, kiemelte, hogy a képzés során arra törekszik, hogy a tanulóknak fokozatosan kialakuljon a saját stílusuk,

egy olyan egyedi elképzelés és koncepció, amit majd gyakorlatban is meg fognak tudni valósítani a tanév végére.

Bár az alapoktól indul, az oktató szerint a képzésre általában olyan személyek szoktak jelentkezni, akik valamilyen módon már kapcsolódtak a varráshoz, érdeklődtek iránta, horgoltak vagy kötöttek, egyáltalán kézműveskedtek. De voltak már olyan diákok is, akik számára teljesen idegen volt a terület, és egy új dologba szerettek volna belevágni.

Ágnes szerint többféle háttérrel érkeznek hozzá a tanulók. Van olyan, aki már varrt vagy felhajtott egy-egy ruhadarabot, de nem tud szerkeszteni öltözéket magának, mert nem érti, hogyan kell.

Többen szabásmintákat szoktak másolni, de nem tudják személyre szabni, és ilyenkor eljönnek a képzésre, megtanulják hogyan kell a méretükre alakítaniuk a mintát.

Annak köszönhetően pedig, hogy a végén hivatalos, minisztérium által elismert diplomával távoznak a tanulók, sok pályázni készülő vagy éppen vállalkozó személy szokott jelentkezni. „A lényeg, hogy kedvet kapjanak az emberek.

– mesélte a ruhatervező.

A képzésre gyakran érkeznek már kész elképzeléssel a diákok. Vannak, akik elegánsabb öltözékeket szeretnének vagy esetleg hétköznapi viseletet, ami illeszkedik a letisztult stílusukhoz. Volt már tanuló, aki esküvői ruhákat tervezett, vagy éppen hímzéssel kombinálta az öltözékeket.

– magyarázta az oktató.

Az egyéves képzés végén záróvizsga keretében mutathatják be a diákok, mit is tanultak a tanév során. A vizsgán ki kell állítaniuk három általuk elkészített öltözéket: az első egy nadrág és egy felső kombinációja, a második egy teljes ruha, a harmadik öltözék pedig egy szoknya és egy felső. Ágnes szerint így mindenre kiterjedhet a tudásuk: „végig kell menjenek a blúznak, ingnek, szoknyának és ruhának a saját méretükre való szerkesztésén, és így azt is megtanulják, hogy hogyan tudnak majd különböző fazonokat alkotni, például egyenes szárú nadrágból trapézt vagy szűkszárú nadrágot, vagy hogyan alakítsanak át egy szoknyát ceruza, loknis, A-vonalú, vagy éppen mini fazonúra.”

Ideális esetben az év végén egy kapszulakollekcióval rukkolnak elő a tanulók, amelyeket a három előre megszabott öltözet fogja alkotni – ezeket pedig bárki megtekintheti egy kiállításon.

A tervezési folyamat elengedhetetlen része, hogy a tanulók felismerjék, milyen színekkel szeretnének dolgozni és megtanulják, kinek milyen árnyalat áll a legjobban. Ezeket már a legelején le kell tisztázniuk, amikor elkészítik az öltözetek hangulat- és formatábláját. Előbbin a darabok színvilágát, utóbbin a formavilágát fogják meghatározni.

Kérésünkre Ágnes dióhéjban elmesélte, hogy miként dönthetjük el, melyik árnyalatok felelnek meg számunkra a legjobban. Eszerint, a külső adottságokat tekintve négy kategóriát különböztetünk meg:

• tavasz típusúak azok, akiknek világos, de meleg tónusú a bőrük, szőke, vagy világosbarna a hajuk;
• a nyár típusba tartoznak a hidegebb tónusú, hamvasabb de világos bőrű, világos szőke, vagy világosbarna hajúak;
• az ősz a barnáké és a vöröseké;
• a tél pedig kontrasztokon alapuló típus, ide tartoznak a nagyon világos bőrű, sötét hajú személyek.

Na, de akkor honnan tudhatjuk, melyek a mi színeink? Onnan, hogy mindig azokat a színeket kell felerősítenünk, amely kategóriához tartozunk. Így például a tél típusúaknak az erős, élénk színek fognak jól állni, de a tavasziaknak ezzel nem érdemes próbálkozniuk, hozzájuk a melegebb, pasztell színű árnyalatok fognak passzolni. A nyáriak szintén gondolkodhatnak pasztell színekben, viszont a meleg helyett a hamvasabb, szürkésebb színeket jó előnyben részesíteniük. Az ősz típusúak pedig a földszínek, például a barna, zöld és piros fognak jól állni.

Ágnes hozzátette, hogy

vannak színek, amelyek minden típusnak jól állnak, például a jadezöld, a görögdinnye szín, a krémszín, a kőszürke, valamint a pasztellek néhány árnyalata.

A ruhatervező felvilágosított arról is, hogy minden évnek megvan a maga színpalettája, formavilága, ami trenddé válik. „Most abban a korszakban vagyunk, hogy a ’60-as évek a ’90-esekkel, az elegáns öltözékek a sportossal keverednek. Minden mindennel is megy. Nekem van már egy pár alap szabásmintám, ami bevált, ez inkább a japán szabászatnak a formavilága és a szellemisége, egyfajta természetes vonal. Ritkán én is becsempészek egy-két apróbb részletet, például tavaly nálam is megjelent a bársony, mert éppen betalált a formavilágomba, anyaghasználatomba.”

Ágnes ugyanakkor sokkal inkább szereti előtérbe helyezni a helyi értékeket és elkerülni a fast fashion évente cserélődő formavilágát.

– részletezte.

A képzésen túl, amelyre akár harminc-negyven személy is jelentkezik évente, vannak még workshopok, hétvégi képzések, ahova bárkit szívesen látnak. Ágnes pedig mindenkit biztat, hogy merjenek elindulni az úton: „az a legfontosabb, hogy ha valaki tényleg érzi, többször visszatérő gondolatként lebeg előtte akár a képzés, akkor érdemes egy lehetőséget adni neki.” Emellett pedig a közösség is hozzájárul ahhoz, hogy egy egyén kinyíljon, merjen alkotni, márpedig a Művészeti Népiskola képzésein általában jó a hangulat.

– mesélte Ágnes, aki már ötödik éve oktat a népiskolában töretlen elszántsággal, és reméli, hogy a következő tanévben is szép számú csoportnak taníthatja meg a szakma alapjait.

Érdeklődni és jelentkezni ide kattintva, vagy a következő telefonszámon lehet: 0744-378 473.