Séta Tessedik Sámuel városában

A magyarországi városokon mintha varázspálca suhintott volna végig. Útjaim során a világ sok szegletébe eljutottam, s mindig büszkeséggel vegyes csodálkozással ébredek rá: bizony idehaza is van épp elég látnivaló. Csak ámulok-bámulok az egyre szépülő vidéki központjainkon.

Ez történt Szarvason is, ahová a véletlen vezette lépteinket. Vidéki esküvőről hazafelé tartva hirtelen jött ötletként döntöttük el: megállunk s egy napot a Tessedik Sámuel nevével fémjelzett – a Holt-Körös partján fekvő – város felfedezésének szentelünk.

Hosszú út vezetett a történelemben az evangélikus lelkész színre lépéséig s napjainkig.

Emberábrázolások már a Kr. e. 4500–4000-es évekből maradtak ránk, ezek többnyire nőalakot mintázó agyagedények, amelyek az úgynevezett Körös-kultúra darabjai. Ezt követték az alföldi vonaldíszes kerámia alkotásai, közülük megragadó egy istenszobrocska egyszerű megformálása. Híres emlék a csontból faragott avar kori rovásírásos tűtartó. A tájon egymást követték a szarmaták, hunok, avarok, magyarok, törökök…A honfoglalás után a Körösök vidékét a Vata nemzetség birtokolta. A területet Anonymus is említi krónikájában Szarvashalom néven. A török időkben a Hármas-Körös menti átkelőhely védelmére palánkvárat építettek. A város népességét alapvetően meghatározta, hogy 1722-től báró Harruckern János György – aki Békés vármegye főispánja volt – főleg Felvidékről jobbágyokat, többnyire szlovákokat telepített be.

A Tessedik Sámuel nevét viselő múzeum történelmi tárlata szemléletesen, jól összeszedetten és befogadható mértékben íveli át az évezredeket, a néprajzi gyűjtemények a paraszti kultúra mindennapjairól adnak képet. A névadónak is méltó emléket állítanak tárlókban. Az időszaki kiállítások a jelenkor művészeinek adnak teret: ottlétünkkor éppen a II. Szarvasi Képzőművészeti Tárlat Betűírás című rendezvényének megnyitására készültek. Kifejező az alkotók meghívásának mottója:

A múzeum külső falán emléktáblák örökítik meg a város híres szülötteit, illetve azokat, akik a valaha volt iskolaépületben végezték tanulmányaikat. A teljesség igénye nélkül: Szabolcska Mihály, akit első sorban a 19–20. század fordulójának költőjeként ismerünk. Református lelkész volt, verseiben idilli képet festett a vidéki élet szépségéről. Chován Kálmán zeneszerző, zongoravirtuóz is a város szülötte, akit Erkel Ferenc halála után a budapesti zeneakadémia zongora tanszékének vezetésével bíztak meg. Hozzá személyes élményem is kapcsolódik: gyermekkorom zongoraóráin, az ő szerzeményein edződve tudatosulhatott bennem: sohasem leszek virtuóz. Gyóni Géza, a korán elhunyt evangélikus teológushallgató, költő és újságíró emléktáblája az itt tanult költő előtt tiszteleg, aki főleg első világháborús verseivel írta be magát a magyar irodalom történetébe. Melis György operaénekes neve is ide kívánkozik, ő is Szarvas szülötte volt. Emlékét nem a múzeum fala, hanem életnagyságú köztéri szobra őrzi. A Kossuth- és háromszoros Liszt Ferenc-díjas bariton, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

A múzeum nem véletlenül viseli Tessedik Sámuel nevét, az épületet az ország első mezőgazdasági iskolájának építtette 1791-ben. Már 1780-ban gyakorlati gazdasági-szorgalmatossági iskolát alapított, amelyben – korát megelőzve – az egyszerű nép gyermekeit szerette volna felemelni, a földműveléssel kapcsolatos szemléletváltást elérni. A szorgalom és a tudás fontosságát hangsúlyozta, miközben gyakorlati mezőgazdákat, gazdaasszonyokat és tanítókat nevelt a falvaknak. Felesége is segítette ebben. Kiveszőben van azon ember típus, amit ő képviselt. A tudományok mélyülésével egyre kevesebb az, akit polihisztornak nevezhetünk. Tessedik egyetemi tanulmányai során a teológia, filozófia, mezőgazdaság törvényszerűségeit szívta magába. A gyakorlatban német földön – idézve a múzeumi tabló szövegét –

Idehaza könyvtárat létesített, gépújdonságokat próbált ki, kertet hozott létre, új fafajtákat, növényt honosított meg. Az eper, az akácfa és a lucerna elterjesztése is az ő nevéhez fűződik. S mindezek mellett – főleg német nyelven – oktatási és mezőgazdasági tanulmányokat írt. Széleskörű látásmódját igazolja, hogy nemcsak szűkebb hazája érdekeit nézte, hanem részt vett a keszthelyi Georgikon (1797), a nagyszentmiklósi gazdasági iskola alapításában. És a magyaróvári akadémia is az ő elméletei alapján szerveződött. Híre túllépte a határokat: gyakorlati iskolarendszer-javaslatot készített az oroszországi Petro-Pavlovszk számára.

Tessedik nemcsak világi téren jeleskedett, egyházi rangja is volt, dékáni címet és felügyelői funkciót kapott a Békés megyei evangélikus iskolák felett. Lelkészként elérte, hogy – jelentős anyagi áldozatával – két év alatt felépült az evangélikus Ótemplom. Az evangélikus egyház súlyát jelzi, hogy a 19. század végén felszentelhették az Újtemplomot is a magyar anyanyelvű kisebbségnek.

Ilyen sokoldalú tevékenységet csak biztos családi háttér mellett lehet jól végezni. Erre különösen szüksége van annak az embernek, akit kortársai – jobb esetben – nem értenek meg, rosszabb esetben támadnak. Gondoljunk bele, milyen nehéz lehetett ez egy lelkész számára, akinek állapotbeli kötelessége a türelem, embertársai szeretete, miközben újszerű szemlélete, gyakorlata a kor szellemébe ütközött.

Szarvas tagadhatatlanul legismertebb látnivalója az arborétum. Az olasz eredetű Bolza család magyarországi házasság révén grófi címet kapott. A Körös partra lefutó kertjükben szép kastélyt építtettek, s egyikük megalapította az idegen földrészek növényeiből álló gyűjteményes kertet. A család Pepi grófnak becézett tagja után a helyiek az arborétumot Pepi-kertként is emlegetik. A mintegy 82 hektáron elterülő parkban sétálva a hihetetlen tiszta, ózondús levegőt belélegezve csodálhattuk meg a 19. század végétől gyarapodó állományt.

Nem csak fák, bokrok, virágok, madarak hívogatják a látogatót, a különleges látványosságok közül ugyanis kiemelkedik a Mini Magyarország makettpark. A Nagy-Magyarország egyes építményeit, épületeit bemutató kiállításon hangulatosan kisvasutak kanyarognak. Egy igazi kikötő a Holt-Körös partján hajókázásra hívogat.

A színházi élményre vágyókat sem éri csalódás: a Cervinus Teátrum nyáron a Vízi Színházban minden nap szórakoztatja a nagyérdeműt.

A folyó vize sem „unatkozik”: kajakok sora úszik rajta le- s fel, edzve az ifjúságot. A folyón átívelő hídról letekintve színpompás látványt nyújt az előbukkanó sok, más-más színű vízi jármű.

Nehéz egy város hangulatát ilyen röviden visszaadni. A nevezetességek ismertetéséből is sok minden kimaradt (a Történelmi Emlékút és az Országközép, a Szárazmalom, a Körös-Maros Nemzeti Park, a Ruzicskay Alkotóház…) Szarvasra visszagondolva a Tessediknek köszönhető tágas utcák, arányosan szép kisvárosi házak, ízléssel kialakított virágágyások, üde parkok, szépen kövezett járdák maradtak meg bennem. S az evangélikus lelkész önfeláldozó, népet nevelni akaró szelleme. Önéletleírásában így ír: „reméltem, az Isten megadja, hogy még síromon is ki fognak kelni ama virágok, amelyeknek magvait talán idő előtt, talán terméketlen földbe, jó remény fejében elvetettem.”

E gondolatok jegyében vessünk egy pillantást a szarvasi közoktatás jelenére. Szlovák és két tanítási nyelvű evangélikus óvoda s általános iskola, gyakorló bölcsőde, óvoda, általános iskola, szakképző iskola, evangélikus gimnázium szolgálja az oktatást, nevelést. Jómagam a felsőoktatásban évtizedeket töltöttem el, s átélve sűrű szervezeti változtatásait, kiemelt érdeklődéssel kerestem a valaha léteezett Tessedik Sámuel Főiskola nyomait. Jelenleg a Gál Ferenc Főiskola Pedagógiai Kara csecsemőgondozókat, óvónőket, tanítókat bocsát ki. Az intézményes tanítóképzés 1857-ben kezdődött az evangélikus gimnáziumban. 2013-ban, 2015-ben, 2017-ben is a Gál Ferenc Főiskola szarvasi hallgatója vehetett át díjat kiváló dolgozatának elismeréseképpen. A Magyarországi Evangélikus Egyház szarvasi hölgyet választott az év óvodapedagógusának. A Szent István Egyetemhez tartozó Agrár- és Gazdaságtudományi Kar szarvasi Tessedik Campusa keretében viszik tovább a több mint két évszázados agrárképzés hagyományait.

Tessedik Sámuel örök álmából felébredve, örömmel láthatná, hogy élete nem múlt el nyomtalanul, az elvetett mag – amiben reménykedett – kikelt, s virágzik.