Silány-e, ami olcsó? Jótanácsok egy gépszerelő szakembertől

Böjte Sándornak ebben az időszakban rengeteg munkája van, egyik kliens a másikat éri, mégis vannak sokan, akiket el kell utasítson: egyes gépek egyszerűen annyira silányak, rossz minőségűek, hogy nem érdemes a javításukra pénzt költeni, mert az összeg nem egyszer meghaladná a gépnek az eredeti vásárlási árát. A legtöbb ilyen gép Kínából származik, de nem minden silány, ami kínai, tudjuk meg. Háromféle kínai áru van: a legócskább gépek hozzánk jönnek, van egy közepes minőségű kategória Közép-Európának, de tudnak jó minőséget is előállítani, csakhogy azt Nyugat-Európának szánják.

– teszi fel a megválaszolhatatlannak tűnő kérdést a szakember.

Közben mutatja is, amiről beszél: egy hengerfejet nézünk, amin, ha minőségibb volna a gép, krómozott-nikkelezett bevonat kellene legyen, ez viszont csak minimális felületi kezelést kapott. Ennek következtében viszont a használt olajkeverék is sűrűbb kell legyen (1:25-ös), hogy lehessen használni a gépet.

Naiv vásárlóként felmerül a kérdés, hogy nem kellene vajon  ezeknek a gépeknek egy minimális megbízhatósága legyen ahhoz, hogy az unióban forgalmazni lehessen ezeket? Hogy a CE minősítést megkaphassák? „Minimális megbízhatósága kell legyen, csak az nem egyértelmű, hogy mit jelent a minimális. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez mást jelent nálunk, mint Nyugat-Európában” – fejti ki Böjte Sándor. A szakember találkozott olyan géppel, amelyik bár tiszta új volt, nem indult be. Elővesz egy szétszedett sarokcsiszolót (flexet), hogy mutassa:

akkora motra van, mint egy kávédarálónak. „Gyakorlatilag ez egy nagy semmi” – mondja.

Aki megvásárolta, azt hitte, hogy szénkefés motor van benne, kiderült, hogy hamisítvány.

Az ilyen gépekbe inkább a bolhapiacon botlik az ember, de sokszor úgy sem járunk jobban, ha üzletben akarjuk beszerezni a háztáji gépeinket, és még akkor sem, ha adnak rá a törvény által előírt garanciát, jótállást. A forgalmazóknak ugyanis nagyon jó jogászaik vannak, akik minden részletbe bele tudnak kapaszkodni: a felhasználó nem tartotta be például az előírásokat, amikor nem a megfelelő olajkeveréket használta, vagy nem az előírt célnak megfelelően használta és így tovább. Még a legjobb eset, ha nem jogászkodik a forgalmazó, hanem kicseréli a gépet, de persze az új gép sem lesz jobb minőségű az előzőnél. A két- vagy hároméves jótállási idő pedig nem változik. A forgalmazónak pedig így is megéri: eleve bele van számolva az üzletmenetbe ez a veszteség, a vevő ugyanakkor bosszankodhat.

Böjte Sándor géptípusonként is ad néhány jótanácsot. Elektromos fűnyíróknál például figyeljünk oda arra, hogy direkt meghajtásosat vásároljunk, s inkább hagyjuk a polcon azokat, amelyekben valamilyen áttét hajtja meg a kést. Sok nagynevű márka is forgalmaz már ilyen fűnyírókat akár néhányszáz lejes áron is, de

tartósságukat a márkanév nem garantálja.

A szakember szerint a leggyakrabban az szokott ezekkel előfordulni, hogy mivel gyenge minőségű, műanyag csapágyakat használnak, a nagy fordulatszámtól pedig hamar kimelegedik a motor, a csapágyak deformálódnak. Cserélni pedig csak a csapágyakat nem lehet, csupán az egész motorházat egyben, az pedig nem kifizetődő, így kerül a kukába a legtöbb ilyen fűnyíró.

A benzinmotoros fűnyíróknál arra kell leginkább vigyázni, hogy cseréljük idejében ki az olajat benne: ha olaj nélkül marad a motor, lesül, leragad, tönkremegy. A léghűtéses motoroknál százórányi működés után kell olajat cserélni, illetve az első ötven óra után is. Az is probléma szokott lenni, hogy az emberek télre benne hagyják az üzemanyagot a gépben. Pedig ahhoz, hogy hosszú ideig használhassuk a fűnyírót, nem is elég egyszerűen lejáratni a benzint belőle, mielőtt télire eltesszük: érdemes a gyertya eltávolításával két csepp olajat beletölteni a hengerbe, berántani egyet a motrot, hogy az olaj felkenődjön a henger falára. Ezáltal a gyűrűk olajosan várják a tavaszt, és így nem ragadnak le. Tavasszal, amikor elővesszük a fűnyírót, egy pici benzint kell az olaj után önteni a hengerbe, ha olyan, meg kell szivatóztatni, és várhatóan egyből be fog indulni. Minden idény kezdetekor természetesen le kell cserélni a kenőolajat is, ha jót akarunk gépünknek.

Sokan vásároltak mostanában elérhető áron nagynyomású pumpával ellátott kézi mosót, de csalódniuk kellett:

ahogy lejárt a jótállási idő, csepegni kezdett a szerkezet vagy veszített nyomásából a vízsugár.

Ennek a szakember szerint a legtöbbször az az oka, hogy nem megfelelő minőségű szűrővel látták el őket: a hiedelmektől eltérően egyáltalán nem annyira tiszta vezetékes víz tisztítására kevésnek bizonyulnak, a homok, egyéb apró szemcsék áthaladnak rajta, s tönkreteszik a pumpa műanyag alkotóelemekkel is gyártott szelepeit. Javítási lehetőség ebben az esetben sincs, az egész motort cserélik csak, de ennek már nincs sok értelme. Magasnyomású pumpák esetében azok számítanak minőségi gépnek, amelyeknél a motorblokk, a szelepek, a szűrők egyaránt fémből készülnek.

Böjte Sándor szerint benzines fűnyírók esetében 600 lej az az árszint, ami alatt rá sem érdemes nézni az üzletben egy gépre. Elektromos fűnyírót 400 lej alatt nem érdemes megvenni. Magasnyomású pumpáknál az 5-600 lejes vagy akár annál olcsóbb gépeket távolról el kell kerülni, láncfűrészeknél se számítson arra, hogy minőségi, tartós szerszámot vásárolt az, aki 4-500 lejt szánt rá.