Egy adott pillanatban – nem túlzok – tömegiszonya is lehet az embernek, ha felkeresi a Vargyas-szorost, emberi áradat tömi ki néha a szűk túraösvényt. Főleg hétvégén, amikor mi is felkerestük ezt a csodálatos természeti képződményt, a magas mészkősziklák közé vájt szurdokot, ahol az Orbán Balázs barlang is található. Meg persze az is előfordulhat, hogy a világjárvány közepette lezárt vagy akadályoztatott országhatárok felértékelik a belföldi utazási célpontokat. De ahogy egymást kerülgetik az emberek az egyszemélyes szélességű csapásokon, néha percekig állva sorba, hogy egy-egy küzdelmesebb szakaszra betehessék a lábukat, sokszor előfordul, hogy még a településekre ajánlott két méter távolságot sem lehet betartani, így igencsak felmerül a kérdés, hogy járványügyi szempontból egyáltalán mennyire biztonságos ez a levegőzés.
Ezért aki mindenképpen felkeresné a helyet, ajánlatos, hogy ezt inkább hétköznap tegye, így van rá esély, hogy valamivel kevesebb turista esik egy köbméter jó hegyi, vírusmentes levegőre.
Továbbá legyen nála valamennyi pénz, hogy ne járjon úgy, mint mi: ezúton is köszönjük a dzsip motorháztetején nyugtákat írogató parkőr szívességét, aki, amikor meghallotta, hogy eléggé elítélhető módon teljesen készpénz nélkül érkeztünk a szurdok szájához, gondolkodás nélkül betessékelt: tessék csak jönni, érezzék jól magukat. És ehhez még a sajtóigazolvány elővételére sem volt szükség.
Pedig a belépésért nem is kell olyan sokat fizetni: személyenként és naponta 5 lejjel járulunk hozzá a baróti Elveszett Világ Természetvédelmi-, Turista- és Barlangász Egyesület költségvetéséhez (gyerekeknek 3 lejt kell lepengetni), továbbá az autónk parkolása is 5 lejbe kerül, amennyiben a látogatói központnál vagy azon belül állunk meg vele. Gépjárművel viszont csak délről, Vargyas felől érdemes megközelíteni a szurdokot, ebben az esetben közel 11 kilométeren keresztül keskeny, de aszfaltozott erdei úton haladhatunk, s csak a legutolsó mintegy ezer méter rossz és hepehupás. Ennek ellenére száguldozni nem ajánlatos, mert csak egyetlen jármű fér el az aszfaltcsíkon, s mintegy 300 méterenként van építve kitérő, így sokszor van tolatás, helyezkedés, s persze 30-40-es tempónál gyorsabban azt kockáztatjuk, hogy nem tudunk megállni, ha szembemegyünk egy kanyarban valakivel.
Ilyen körülmények között fél óra is eltelhet, amíg Vargyasról beérünk a szurdokhoz, oda-vissza egy óra veszteséggel számolhattunk volna, ha vissza kellett volna menjünk a faluba egy pénzautomatáig.
További jótanács lehet, hogy még a megérkezés előtt keressünk fel egy vécét, ha nem a természet lágy ölében akarjuk a kisdolgunkat elvégezni, mert nagydologról igazából szó sem lehet – illemhelyet nem találni, s a nemrég átadott látogatói központ is zárva van. Nem hogy zárva, még villanypásztorral körbe is kerítve. S ha bent a szorosban kap el a szükség, akkor bizony szinte hegymászónak kell lenni az emberfiának ahhoz, hogy valamennyire félre tudjon vonulni a turistahad elől.
Nem árt ugyanakkor, ha indulás előtt követjük az időjárási előrejelzéseket, hisz nem szeretnénk, ha egy nyári vihar éppen itt kapna el, ahol nem fogunk találni megfelelő menedéket. A megfelelő túracipő is elengedhetetlen: néha sziklákon kell mászni, köveken egyensúlyozni, a papucs felejtős.
Na de tanácsokból talán elég is ennyi, mert amúgy a látvány és az élmény mindent felülír. És erről már inkább beszéljenek a képek:
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.