A tánc április 29-ei világnapja alkalmából egy olyan táncospár két tagjával beszélgettünk, akik neve jó pár éve feltűnik azoknak is, akik nem részei a szakmának. A 28 éves Vaszi Réka és a 30 éves Fodor-Kiss Norbert Csanád sok mindent letett az asztalra sporttánc terén, amatőr kategóriában a világranglistán az 56. volt a legjobb helyezésük. Az utóbbi években Magyarországra igazoltak, idéntől azonban ismét hazai pályán, de már a profik között táncolnak, mi pedig meglestük őket egy délelőtti edzésen a marosvásárhelyi Danceart klubnál.
Hogy hogy is lesz valakiből profi táncos? Van, akinek rögösebb, van, akinek egyenes az útja efelé. Réka például azt mondja, hogy három és fél éves korában kezdett el táncolni, s már nagyon rövid idő után tudta, hogy ez az ő útja.
– mesél a kezdetekről Réka, aki aztán nyolcadik osztály után került Vásárhelyre éppen azért, hogy Csanád párja lehessen. Réka táncospárja és Csanád párja is akkoriban hagyta abba a táncot, a jelenlegi edzőjük, Somodi Márton pedig járt Gyergyószentmiklósra tanítani, és meglátta a két táncosban a lehetőséget. „Pont nyolcadik osztály végén voltam, nekem megvolt a tervem, hogy ott hol tanulok tovább, de jött ez a lehetőség, és akkor én egyből eldöntöttem, hogy akkor én jövök Vásárhelyre. Az iskola nem számított, csak tudjak táncolni” – meséli Réka, aki végül a Bolyai Farkas Gimnáziumban tanult tovább.
Csanád egy véletlen folytán került a táncparkettre. „A mostani edzőnk termét éppen édesapám újította fel, s mivel apu nem tud táncolni, arra gondolt, hogy jó lenne, hogy a fia tanulna meg” – emlékezik Csanád, aki akkor öt-hatéves lehetett. Megtudjuk, a gyerekek inkább modern tánccal kezdik, az alapokat tanulják meg, s közben derül ki, hogy egy gyerek tehetséges-e, és szeret-e táncolni. Csanád például úgy érzi, az útja rögösebb volt, mint a Rékáé, többek között azért, mert sem a testalkata, sem a személyisége nem kifejezetten táncos típus.
Bár tizenharmadik éve táncolnak együtt, nem volt könnyű összeszokniuk, állítják a fiatalok. Főleg most, ahogy visszatekintenek, érzik úgy, hogy nehéz volt az első két-három év. „Talán másfél-két éve táncolhattunk együtt, amikor találkoztunk először egy külföldi edzővel, és megkérdezte tőlünk, hogy ti mióta táncoltok együtt, egy hónapja? Ez nagyon megmaradt bennünk” – meséli Csanád. Réka hozzáteszi, azért is nehéz megtalálni általában a megfelelő táncospárt, mert két külön személy, két külön ambíció, két külön életterv lehet a két személy mögött. „Amikor mi elkezdtünk táncolni, akkor kicsit más volt a mentalitás is, amit ő kapott, meg amit én kaptam Gyergyóban, úgyhogy az is kicsit megnehezítette a munkánkat.”
A legnagyobb erősségük azonban a kitartás,
így, ha idő kellett is, jó páros lett Rékából és Csanádból. A harmincéves fiatalember azt is mondja, hogy ő akkor kezdte igazán komolyan gondolni a táncot, amikor Rékával kezdett táncolni, azóta nézett úgy erre a hobbira, hogy akár szakma is lehet.
Réka és Csanád sporttáncban utaznak, de azon belül is a standard táncokban. Elmagyarázzák, hogy a versenytáncban két kategória van, a standard táncok és a latin-amerikai táncok, mindkét kategória öt-öt táncot foglal magában. Ahogy fejlődik a táncos, általában választani szokott, hogy melyikben versenyez, bár vannak, akik tíztáncos versenyekre is járnak.
A marosvásárhelyi páros a standard táncokat választotta, mindketten úgy érzik, hogy ez közelebb áll a személyiségükhöz, mint a latin-amerikai.
A standard táncokhoz tartozik az angol keringő, tangó, bécsi keringő, slowfox, valamint a quickstep.
S hogy melyik a kedvenc ezek közül? Réka azt mondja, hogy számára a tangó meg a lassú keringő az örök kedvenc, de ez attól is függ, hogy mikor melyik megy jobban az öt közül, s melyik éppen kevésbé. A lassú keringő Csanád egyik kedvence is, mellette azonban a slowfox. Ezt a táncot mutatták be számunkra is.
A marosvásárhelyi páros pár évig Magyarországra igazolt, úgy érezték, hogy úgy jobban tudnak érvényesülni, de az idei évtől a profik között táncolnak, és újra itthon. S hogy mitől amatőr és mitől profi valaki? Csanád szerint ez egy döntés, amikor valaki az amatőr felnőtt kategóriában úgy érzi, hogy már elérte azt, amit szeretett volna, akkor a profi divízióba igazol, az egy új kihívás, új versenytársakkal. Tavaly volt az utolsó világbajnokságuk, majd Csanád szorgalmazására váltottak a profik közé, mert Réka úgy érezte, van azért még az amatőrben is „tennivaló”.
– magyarázza a táncos. Gyorsan megtudjuk, az életük azóta nem sokban változott: azóta is edzőteremben kezdik a hétköznapokat, mert az erőnlét nagyon fontos a táncban, majd táncedzés van délelőtt, délután pedig a gyerekeket tanítják. A hétvégék is a táncról szólnak, a gyerekek versenyein is ott kell lenni, valamint nekik is vannak megmérettetéseik, bár profi kategóriában már valamivel kevesebb. Az év során azonban több nemzetközi verseny, világbajnokság és Európa-bajnokság is vár rájuk, mindegyiken először mérik össze tánctudásukat a profik között.
S hogy mit jelent számukra a tánc? Réka számára egy életstílust jelent, ami ugyanakkor nagyon sokat segített a személyisége fejlődésében is. „A tánc az alapkoordinációs mozgásokat fejleszti, az egészségben nagy szerepe van a mozgásnak ugyebár, de az én esetemben a belső személyiségfejlesztésben is nagy szerepe volt. Például én inkább zárkózottabb személyiség vagyok, és sokat segített a nyitásban” – fejti ki. Hozzáteszi, számára
egyfajta terápia is a tánc, amellyel a különböző élethelyzetekhez is jobban tud alkalmazkodni, könnyebben veszi az akadályokat.
Csanád úgy érzi, számára önmaga megismerését jelentette a tánc mind fizikai, mind személyiségi síkon. „Úgy gondolom, sok mínusszal indultam, az én testi adottságaim nem a legalkalmasabbak a tánchoz, meg személyiségi szinten a nehezebb szituációkban szerettem inkább Rékára hárítani a dolgokat. Ezt meg kellett tanuljam, dolgozom rajta még mindig, hogy ne vele, hanem magammal foglalkozzak” – mondja Csanád, aki már egy féléves kisfiú boldog apukája is, és sokszor válaszol már arra a kérdésre is, hogy vajon a babából táncos lesz-e majd. Nem bánná.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.