A parajdi só világhírnévnek örvend: emberek ezrei látogatják a lelőhelyét, hisz minősége vitathatatlanul és bizonyítottan kiváló. Bányászata már a római korban elkezdődött, és még ma is Európa egyik legnagyobb sótartalékának számít Székelyföldön.
Bors tekintetében már kissé eltérőbb múlttal rendelkezik a székely. A jellemzően keleten, a trópusokon őshonos cserje messziről érkezett. Nem hiába volt „borsos” ára, sőt sokáig fizetőeszközként is használták az ősök, amikor a cserekereskedelem a gazdaság alapjait képezte. A leleményes székely mindamellett, hogy étkeit ízesítette a „fekete arannyal”, hamar felfedezte jótékony hatásait, így különféle házi praktikákat is hátrahagytak örökségül, amelyek megkönnyítik a mindennapjainkat.
A székelyek múltja számtalan megpróbáltatással van tele, ugyanakkor jó néhány legendával övezett eseményt, helyet és személyt is megismertünk az idők során. Pár példa: a Gyilkos-tó legendája, a tatárjárás idején mozdíthatatlanná vált csíksomlyói Mária-szobor vagy épp a Rekettye Bors felfedezése. Utóbbiról talán kevesebbet hallottunk, viszont annál különlegesebb ez a nem mindennapos fűszernövény.
A Rekettyés-tető a Kárpátok egyik legmagasabb csúcsa (2021 m) páratlan szépségnek örvend, nem hiába gondosan védett és őrzött része a Kelemen-havasokban levő Nemzeti Parknak. A négy megye találkozó helyének is nevezik, itt olvadnak egybe a Hargita, Maros, Szucsáva és Beszterce megye határai. Emellett a hely páratlanul gazdag állat- és növényvilága Erdély természeti kincseit gazdagítják. Innen származik ez a rendkívüli fűszer, a Rekettye Bors, hiszen ezen a helyen egy rekettyecserjés szomszédságában borsot találtak a székely elődeink. A különleges növényt a Kárpátok ereje táplálja, ezért állta ki a szélsőséges időjárási viszonyok megpróbáltatásait is.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.