HIRDETÉS
Erdély szórványvidékéről jött vendég számára eleve más megítélés alá esik egy székelyföldi kisváros vendéglátása, mintha saját szülőföldjének településein bóklászna magyar ízek után. Más a székely vendéglátás és más az észak-erdélyi. Igaz, egy étterem konyhájának felhozatalát, a pincér munkáját, vagy a vendéglői környezetet bárhol lehet mérni.
Székelyföld mégis azért több az Erdély más részeiből vagy Magyarországról érkező turista számára, mert az annyira áhított komunikációs nyelv eleve a magyar.
Másrészt Székelyföldön sokkal nagyobb eséllyel fogyaszthat az ember finom magyar ízeket, mint Kolozsváron, Nagyváradon vagy Aradon például. Szinte minden kisvárosban akad legalább egy olyan vendéglátóhely, ahol a komolyabb szakmaiságra törekednek, jó a konyha és kedves a kiszolgálás. Ez érvényes a keresztúri Bonfini étteremre is.
A többféle erdélyi leves és csorba közül kedvencemre, a magyar nyelvterületen honos halászlére esett a választásom, és nem bántam meg. Nem voltam viszont elégedett a cigánypecsenyével. A régi lacikonyhák középkori világából fennmaradt sültünk igazi ínyencségnek számít, ha megfelelő fokhagymás ízesítéssel jól el van készítve. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Gasztró mellékletében.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
