Szexuális felvilágosítás: már a gyermek két-három éves korában bele kell vágni

„A szexuális nevelés már akkor elkezdődik, amikor megszületik a gyermek. Ahogy bánnak a szülők a gyermekkel, ahogy beszélnek a nemiségről, ahogy megélik a saját nemiségüket, amilyen mintát nyújtanak, az mind szexuális nevelés” − kezdte a téma taglalását Kui Enikő pszichológus. A Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ munkatársa szerint a szexualitásról akkor kell elkezdeni beszélni, amikor a gyermek éntudata kezd érni, két-három évesen, amikor a testrészeiket kezdik felfedezni.

A beszéden kívül a fogamzásról, a születésről szóló könyveket lehet használni. Fontos, hogy abban rajzok legyenek, ne fotók és ne túl részletesek, inkább kevés szöveg, kevés rajz és beszélgetés is kísérje. El lehet indulni a gyermek által már ismert képektől, a növény vagy állatvilágból. A gyermekeknek való, szexualitásról szóló könyvekből bőven kapunk inspirációt, hogy milyen életkorban mit mondjunk” − ajánlotta a szakember.

Amellett, hogy ez egy örömforrás, és hogy az a célja, hogy felnőtt korában gyermeket nemzzen, szüljön, el kell mondani a szexualitással kapcsolatosan a gyermeknek azt is, hogy mi az, amit nem szabad. „Már két-három évesen, attól kezdve, hogy közösségbe kerül, idegenekkel találkozik, tudnia kell, hogy

azok a testrészek, amit a fehérnemű takar, az ő intim zónáját jelentik, azokhoz rajta és a szülein kívül senki más nem nyúlhat.

Tehát nem felfedezendő terület. Nagyon kell figyelni arra, különösen óvodásoknál, hogy hogyan fogalmazzuk ezt meg. A gyereknek nincs autoritása, nincs belső ereje ahhoz, hogy vezető szerepet vállalhasson egy felnőtt-gyermek kapcsolatban. Tehát ne azt mondjuk neki, hogy te ne engedd meg, hogy hozzá nyúljanak, hanem, hogy a felnőttnek nem szabad hozzányúlni. Mert a gyermek kiszolgáltatott ebben a pozícióban” − tanácsolta a pszichológus.

Kiegészítette, adni kell a gyermeknek egy forgatókönyvet arra, hogy ha valaki szexuális úton közelít hozzá, meg akarja érinteni, akkor mit kell csináljon. És, hogy nem az övé a tett felelőssége, csak az, hogy kommunikáljon erről.

Időről-időre szóba kell ezt hozni, beszélgetni kell arról, hogy valaki ért-e hozzá a gyermekhez ilyen módon" − ajánlotta. A pszichológus hozzáfűzte, van egy időszak, amikor természetes a gyermekek ilyen jellegű érdeklődése, amikor anyást-apást játszanak, megvizsgálják egymást, ezért nem szabad megszégyeníteni őket, hanem beszélni kell arról, ami érdekli őket.

„Jó alkalom a szexualitásról való beszélgetésre, ha a családba új baba érkezik. Mindig abból kell kiindulni, hogy mit tud a gyermek és mire kíváncsi. Kérdezzük meg ezt. Ha megkérdezi a négy éves gyermek, hogy mi a szex, mert az óvodában, a játszótéren hallott róla, akkor megkérdezem tőle, hogy te mit tudsz róla? És abból kiindulva, amit hallott a gyermek, annyit mondunk el, amennyi érdekli őt” − fogalmazta meg Kui Enikő. Úgy gondolja, ha tabuként kezeljük ezt a témát, akkor megérzik a gyermekek a felnőtt szorongását, gátlásait és akkor félnek majd erről a témáról beszélni.

Már az óvodások tudnak a telefonnal, számítógéppel bánni és ez egyáltalán nem biztonságos terület, a szülőnek tudnia kell, hogy itt szexuális tartalmakkal is találkozhat a gyerek, ami trauma lehet számára – hívta fel a figyelmet a szakember. Kifejtette,

egyes, tartalmakat blokkoló programokat kell telepíteni a gyermek által használt eszközökre,

ha pedig mégis találkozik nem kívánt tartalmakkal, tudnia kell, hogy mit csináljon.

„ El kell mondani, hogy szóljon a felnőttnek, kapcsolja ki a gépet, merthogy ez ártalmas, csúnya, az igazi szexualitás nem ilyen és rossz szándék van mögötte, amitől a szülei meg akarják védeni. A gyermekek számára feldolgozhatatlanok ezek a tartalmak. Számukra durva egy aktust látni és a feldolgozás folyamatában lehet, hogy ezt eljátsszák, újraélik. Megjelenik ez a gyermek rajzaiban, a beszédében, ez mind annak a jele, hogy számára kezelhetetlen információt kapott. És nem ritka az sem, hogy nagyobb gyermekek náluk kisebbeken próbálják ki, ha ilyet láttak. Az, hogy a gyermek mit csinál a telefonon, az interneten, mit néz, az a felnőtt felelőssége” − szögezte le Kui Enikő.

Iskolás korban már sokkal inkább bele kell menni a részletekbe a szexuális nevelés terén. A szakemberek tapasztalata szerint

míg korábban a szexualitás kérdése öt-nyolc osztályos korban került terítékre, addig most már első osztályban is előfordulnak visszaélések,

például az iskola vécéjében nagyobb gyermek kisebb gyermeket próbál meg erőszakkal valamilyen aktusra rábírni. „Ezért kell tudjanak a gyermekek nemet mondani, meg kell tanítani őket arra, hogyan kerüljék el ezeket a szituációkat, kinek szóljanak az iskolában vagy otthon, ha történt valami. A szexuális tartalmú filmek, felvételek kapcsán el kell mondani azt, hogy a szexualitás az intimitástól elválasztva megüresedik, bántalmazóvá válik és hogy nem ez az igazi, ez így nem szép, ez így fájdalmas, ezért embereket kihasználnak, ez nem játék, nem vicc, hanem bűncselekmény. Ahogy az is bűncselekmény, ha lefilmeznek valakit szexuális aktus közben és a filmet megosztják, terjesztik” − mutatott rá a pszichológus. Kihangsúlyozta,

a gyermek mindig áldozat, még akkor is, ha elkövető,

vele is történt valami, aminek következtében kialakult ez a viselkedése. A kíváncsiságot nem ítéljük el, azt kielégítjük, de a visszaélésekkel szemben nagyon határozottan fel kell lépni – szögezte le.

Az iskolákban dolgozó pszichológusok azt tapasztalják, hogy akár ötödikes gyermekek is már érzelemmentesen viszonyulnak a szexualitáshoz, olyan nekik ez, mint a fogmosás, vagy az evés, így viszont nem csoda, hogy annyi bántalmazó történet van. Ebben a kontrollálatlanul nézett filmeknek is szerepe van, azt hiszik a gyermekek, hogy az ott látott erőszak normális – mutatott rá Kui Enikő.

Tinédzserkorban elsősorban a személyes beszélgetésekre van szükség a gyermekek és szülők között és fontos őszintén beszélni arról, hogy milyen viselkedést várnak el a fiataloktól. „Fel kell állítani a határokat, el kell mondani, hogy a mi családunkban mi ilyen értékeket képviselünk, én miért szeretném, hogy várjon, meddig várjon. És nem mindegy, milyen hasonlatokat használunk.

− fejtette ki a szakember. Hozott egy jobb hasonlat a szexualitásra, a pizzaevést: „mert a pizzaevés azzal kezdődik, hogy éhes vagyok és kedvem lenne enni. És aztán azon gondolkodom, hogy egyedül eszem-e, vagy kimegyek valakivel, vagy, hogy milyen legyen, mi legyen rajta. Ha megkóstoltam és nem ízlik mégsem, akkor nem kötelező megenni, otthagyhatom, ha csak a felét eszem meg, nem probléma. Nincs kényszer és ez egy belső, tudatos döntés eredménye kell legyen. Fel kell szabadítani a fiatalokat az alól a teher alól, hogy mi lesz ha nem, mi lesz ha igen”.