Szilágyi Enikő: mintha súlyos bűnök után vezekelnénk

„Március 5-én léptünk fel Kolozsváron a marosvásárhelyi Yorick Stúdióval az Eltűntek című előadásunk első turnéjának utolsó állomásán, majd visszarepültem Belgiumba, ahonnan azóta sem mozdulhattam ki. Megállt az élet, mintha súlyos bűnök után vezekelnünk kellett volna. Hihetetlennek tűnt az egész. Halomra pusztultak az emberek. Egy tízmilliós országban majdnem 10 ezer halott, több mint 100 ezer fertőzött. Kiderült, hogy milyen felkészületlen még egy nyugat-európai ország is járvány esetén. Most csak Belgiumról beszélek, ahol mindezt megéltem. Sem maszk, sem kesztyűk, sem egyéb védőfelszerelés. A kórházi személyzet és a lakosság is védtelenül állt, és hetekig csodára várt. Ez valóban hihetetlennek tűnt, de igaz volt. A gyógyszertárak bejárati ajtajára ki volt írva: »sem maszk, sem kesztyű, sem fertőtlenítő zselé nem kapható.«

– eleveníti fel az elmúlt időszakot a kolozsvári születésű színművésznő.

Szilágyi Enikő 1952. december 19-én született a kincses városban, iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Akadémián diplomázott. A Brüsszeli Királyi Egyetem holland nyelvszakára járt, a párizsi Sorbonne-on francia nyelvet és irodalmat hallgatott. A Yorick-darabban történt fellépésére készülve tavaly ősszel a Ligeten is készítettünk vele egy beszélgetést, azt ide kattintva olvashatják el. A vele készült legfrissebb interjút pedig az e heti Erdélyi Naplóban találják meg.