Óvodai ünnepségek, kulturális programok, szórakozóhelyek jelszava lesz ilyentájt a tök és jelképe a töklámpás. Így nem árt, ha tudunk ezt-azt róla, s netán ki is tudjuk faragni ez a sokrétű felhasználásának köszönhetően is népszerű növényt.
Manapság a töklámpás készítését sokan egyértelműen az angolszász és amerikai ünnephez, a halloweenhez kötik, pedig a tökfaragás régi hagyomány, szüleink is faragtak töklámpásokat, mi is, pedig akkor még nem feltétlenül az amerikai hollywoody filmekből inspirálódtunk.
Olyannyira régi szokás ez, hogy az első erről szóló történet egészen Salamon, Árpád-házi királyunk idejébe nyúlik vissza,
aki trónviszályban állt unokatestvéreivel: Gézával, illetve annak halála után Lászlóval. A Wikipédia szócikke szerint 1081-ben Salamon ugyan elismerte Lászlót, mint magyar királyt, cserében megtarthatta királyi címét és László udvartartást is rendelt mellé, Salamon azonban a királyi udvarban is terveket szőtt a trón visszaszerzésére. Ezek után László biztonsági okokból a visegrádi vár tornyába záratta. Az őröknek parancsba adták, hogy sötétedés után töklámpásokkal világítsák ki a tornyot, hogy éjszaka is szemmel tarthassák a rabot. A különleges „fáklyák” azonban nemcsak a vár foglyát világították meg, hanem a Dunán közlekedő hajósoknak is támpontul szolgáltak. Innen ered a mondás: „fénylik, mint Salamon töke”.
Az eredeti vár, ahol a király egykor raboskodott, sajnos nem maradt fenn, viszont romjainak köveiből építtetett új várat IV. Béla a tatárjárás után. A jelenleg is meglévő Salamon-torony egykori királyunk emlékét őrzi.
Napjaink töklámpásai jellemzően sütőtökből faragottak, bár eredetileg ezek nagy tarlórépákból készültek. A töklámpások főként a halloweenhez kapcsolódnak, halloween éjszakája október 31-re esik. A régiek eredetileg Crom Cruachot, a boszorkányok, druidák és démonok istenét ünnepelték. Sokan hiszik, hogy megint egy tipikus amerikai szokás, ám nagyon tévednek, hiszen ennek az ünnepnek kelta gyökerei vannak. A mai Nagy-Britannia területén élő pogány népek szerint ezen a napon kezdődik a sötétség időszaka, elfogynak a napos óráink, s tavaszig egy komor időszak elé nézünk. A kelták két évszakra osztották az évet, ezen az éjszakán kezdődött náluk a tél, és úgy vélték, a napisten ilyenkor a sötétség fogságába esik. A papok felmentek a hegytetőre, új tüzeket gyújtottak, körbetáncolták és mindenkinek adtak a parázsból, hogy az megvédje őket.
Hitük szerint az alvilág idén eltávozott lelkei ezen a napon látogatnak a vissza, s annak érdekében, hogy elriasszák őket, félelmetes maskarákba bújtak, a fényeket pedig eloltották, nehogy kedvük legyen mégis inkább itt maradni. Ilyenkor a legvékonyabb a határ világunk és a túlvilág között, kezdődik a sötétség időszaka, s visszajárnak a kóborló lelkek. Jellemzően ez volt az a nap, amikor az angolszászok ősei betakarították az összes terményt, elraktározták, és kezdetét vehette a mulatság.
A töklámpásokat is abból a célból faragták és faragják ijesztő, torz emberi fejjé, hogy elriasszák vele az itt bolyongó lelkeket, s menjenek vissza oda, ahová tartoznak.
A kivájt töklámpást angolul Jack O’Lanternnek nevezik. A tök adja magát, hiszen ilyentájt érik be, régen még az aratási idény jelképe volt, de ez már egyértelműen amerikai hagyomány, az írek annak idején még répát használtak.
A töklámpás eredete egy nagyon régi ír mondából származik, amiben Lámpás Jacknek egy részeges, ám csalafinta naplopónak sikerült rászednie az ördögöt. A bohókás szeszkazán, Jack, templomnak még a közelébe sem ment, jólesett ehelyett a meleg kocsmában duhajkodni, és részeg cimborákkal mulatozni. Sajnálatos módon a tivornyák végén maga az ördög is megjelent, és folyton zaklatta a derék polgárt, akit szemmel láthatóan zavart az állandó kísértés, és a boroskancsón kívül nem kívánt magának társaságot. A nemkívánatos személy ellen csupán egyetlen védekezési lehetősége adódott, el kellett venni a kedvét a további kísérgetéstől.
Jack egy hatalmas fához vezette a pokol királyát és rávette, mérkőzzön meg vele fáramászás tekintetében. A sátán természetesen elfogadta a kihívást, nem gondolta volna, hogy egy ilyen csekély versenyszámban képes alulmaradni: Jack megvárta míg az ördög jó magasan felkúszik a fa tetejére, majd egy keresztet vésett a törzsbe, hogy ellenfelét megakadályozza a lejutásban. „Bosszúból” a patás famászó bajnok Jacket, halála után nem eresztette be a jól megérdemelt Pokolba, ráadásul a Menny kapui sem nyíltak meg a haszontalan életű lélek előtt.
Az örök száműzetésre ítélt Jack egy fáklyát vihetett csak magával – amelyet, a fény hatékony megőrzése miatt egy tökben helyezett el –
és így járta, s járja azóta is az éjszaka sötétjét. A babonás emberek, hogy elűzzék Jacket egy lámpást raknak a házuk elé vagy az ablakukba.
Az ír néphagyományt követő Amerikában a legendában szereplő eredeti takarmányrépát a narancssárga színű látványosabb kivájt vigyorgó sütőtök forma váltotta fel, s ez terjedt el szerte a világon is.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.