Tudatosabban boldogabban: ráció és érzelmek, kéz a kézben

A racionális érzelmi viselkedésterápia arra az elméletre alapoz, miszerint az emberi érzelmek nem közvetlenül a megélt életesemények hatására képződnek, hanem annak függvényében alakulnak ki, hogy milyen módon tulajdonítunk értelmet ezeknek. Az értelemtulajdonítás történhet racionális vagy irracionális úton. Számos tanulmány bizonyítja, hogy az életeseményekhez való irracionális viszonyulásmód negatív érzelmek képződéséhez, érzelmi zavarokhoz, depresszióhoz és szorongáshoz vezethet, míg az életesemények racionális befogadása segít kitűzött céljaink elérésében, illetve hozzájárul a negatív események elfogadását támogató érzelmek kialakulásához – olvasható a tudományegyetem közleményében.

A dr. Daniel David és dr. Horea Radu Oltean vezetésével végzett kutatás arra a kérdésre irányult, hogy a racionális gondolatok milyen összefüggésben állnak az emberi optimizmussal és boldogsággal. Korábban a kutatócsoport egy metavizsgálat során már bizonyította, hogy az érzelmi megrázkódtatásokat tompítja a racionális érzelmi viselkedésterápia, ezúttal azt igazolták, hogy a racionális síkra terelt megélések nemcsak tompító hatásúak, hanem a pozitív érzelmek képződéséhez is hozzájárulhatnak.

„A kutatás során 397 egyetemi hallgató töltött ki olyan önbevallásos kérdőíveket, amelyek azt mérték fel, hogy mennyire tudatosak életeseményeik értékelésében, illetve hogy milyen mértékben optimisták és boldogak. A kutatók felvetése igazolást nyert: kimutatták, hogy

Ugyanakkor arra is fény derült, hogy a racionális magatartástípusok közül leginkább kettő mutat kapcsolatot a boldogsággal és az optimizmussal: az önelfogadás, valamint vágyaink és szándékaink rugalmas, nem abszolutizáló, nem dogmatikus megfogalmazása.”

A tudományegyetem munkatársai hangsúlyozzák, hogy a kutatás eredményei teoretikus és klinikai felhasználhatóság szempontjából is értékesek.

„Elméleti síkon a racionális érzelmi viselkedésterápia mellett sorakoztatnak fel újabb érveket, megmutatva, hogy ennek nemcsak enyhítő, tompító szerepe lehet a poszttraumatikus stressz, a depresszió vagy a szorongás leküzdésében, hanem közvetlenül is hozzájárulhat a pozitív érzelmek képződéséhez. Klinikai jelentőségük abban ragadható meg, hogy áthidalják a klinikai pszichológia és a pozitív pszichológia között tátongó szakadékot.”