Valóra szőtt álom

D. Balázs Ildikó 2019. február 01., 15:00 utolsó módosítás: 2019. február 01., 18:38

Antal Imola néhány évvel ezelőtt arról álmodozott, hogy egyszer majd saját szövésű vászonból készít olyan népi viseleteket vagy népies stílusú ruhákat, amelyeket akár a hétköznapokban is viselni lehet. Az álom mára valóra vált, húgát is „megfertőzve”. Imola és Eszter kezéből ma már szebbnél szebb ruhadarabok, lakástextíliák kerülnek ki.

Antal Imola (balról) és Eszter álmaikat váltják valóra Fotó: Veres Nándor

Nyüst, hasajó, lábító, vetélő – aki még látta a nagymamáját rongyszőnyeget szőni, annak ismerősen hangzanak ezek a szavak. Aki nem, annak eláruljuk, ezek a szövőszék avagy osztováta kiegészítői.

A Csíkszeredához tartozó Csobotfalván található családi házban, az emeleten kapott helyet Eszter és Imola műhelye két takaros kis szövőszékkel. Büszkén is mutatják a lányok, és mesélik, egy, Pápán élő mesterember alakította át a hagyományos szövőszéket kisebbre, a lányok szerint „okosabbra, praktikusabbra”. Állítják, könnyedén szétszedik és össze is rakják, nem egyszer volt erre már példa, de mi inkább a rajtuk szőtt vásznakat, ruhákat csodáltuk meg. Az egyiken éppen fekete alapon zöld mintás vászon készül, ebből szoknya lesz majd, a másikon pedig kenyérkosárra való fehér terítő.

Fesztivállogó a vászonkendőn

Mert hogy ilyen is van – mondja Imola nevetve. Mivel rendszeresen tartanak kézműves foglalkozásokat a torockói nyári fesztiválon, ennek tiszteletére vászonkendőt is szőttek a fesztivál logójával. De vásárlóra, viselőre várakoznak a fogason az egymás mellé akasztott színes és ízléses tunikák, szoknyák, ruhácskák.

Antal Imola négy évvel ezelőtt kapta meg a Népművészet Ifjú Mestere díjat Fotó: Veres Nándor

„A moldvai csángó hosszúkendőkön gyakori motívum látható például ezen a darabon. Egyedi, kézzel szőtt, különleges tervezésű, hagyományos technikával és kizárólag természetes anyagok felhasználásával készülnek” – mutatja Imola. Eszter is kézbe vesz egy-egy ruhácskát, mutatja, érdemes megfogni, megsimogatni, milyen puha az anyag. Kényelmes, nem szúr, nem kellemetlen – erősítik meg.

A 26 éves Imola négy évvel ezelőtt kiemelkedő népművészeti alkotó teljesítménye elismeréséért a Népművészet Ifjú Mestere díjban részesült.

A fiatal csobotfalvi lány a középiskola elvégzése után a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskolában tanult az általa csak csodálattal emlegetett Galánfiné Schmidt Teréztől. Az ott töltött négy év alatt sajátította el a szőnyeg- és vászonszövés csínját-bínját, majd hazatérve a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának néprajz szakán folytatta tanulmányait.

Kényelmes ruhadarabok a mindennapokra is Fotó: Veres Nándor

A 24 éves Eszter gyors léptekkel halad nővére nyomdokaiban. Gyerekkorától szeret kézműveskedni, mindig abban jeleskedett – mondja, majd nevetve teszi hozzá: bizony az iskolában sem a matektudásáról volt híres. „Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakán végeztem, de nem az én világom, túl modern számomra. Így az egyetem elvégzése után még mindig a helyemet kerestem, aztán Imolától tanulgattam szőni, végül tavaly ősztől már én is Nádudvaron tanulok vászonszövést” – meséli lelkesen.

A lányok a saját maguk szőtte vászonból elsősorban ruhákat, de rendelésre lakástextíliákat vagy egyéb kiegészítőket is varrnak. Éppen túl vannak egy nagyon izgalmas megbízatáson, lakástextíliákat készítettek, egy megrendelő álmait váltották valóra. „Akadnak érdeklődők, vannak rendeléseink.

Sokan látták még talán a nagymamájukat szőni, és értékelik a kezünk munkáját.

Persze a vászonszövés hallatán van, aki elsősorban székelyruhára gondol, de mi elsősorban nem azt készítünk. Az egy hónapot is felvesz, meg tudjuk csinálni, de szívesebben készítünk hétköznapi, alkalmi ruhákat hagyományos szövési technikákat alkalmazva” – magyarázza Imola.

Hagyományok a mindennapokban Fotó: Veres Nándor

Egy ruhát akár egy nap alatt is el lehet készíteni – tudjuk meg –, de arra is volt példa, hogy egy szoknyácska anyagát három hónapig szőtte.

Szabadon szárnyalni, szabadon szőni

A teljes szabadságot, a szárnyalást adja a vászonszövés az Antal lányoknak. Az általuk készített darabokról visszaköszönnek a régi viseletek mintái, de saját fantáziaviláguk, egyéniségük is. Mesélik, voltak már néhányszor divatbemutatón is, és sokan nem hitték, hogy a vásznat ők maguk szövik.

Eszter, nővére nyomdokaiba lép. Imolától tanulta az alapokat Fotó: Veres Nándor

„Szeretném ha ezzel úgy tudnék foglalkozni, hogy meg is élek belőle. Mikor szövök, akkor vagyok igazán boldog, szabadnak érzem magam” – mondja Imola.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb