A víz gyógyító ereje: Kneipp-kúrák akár otthon is

A ferences szerzetesnővér a világhírű Kneipp-kúra szakértője, nemrég egy gyergyószentmiklósi előadásban osztotta meg hallgatóságával azt a tudást, amelyre külföldön már orvosok szakosodnak. Imelda nővér Németországban tanulta ki a gyógyítás ezen válfaját, jelezve: egyik nővértársuk Kneipp tanítványa volt.

A kúra névadója Sebastian Kneipp, aki újra felfedezte és kifejlesztette azt a módszert, amely a víz gyógyító hatásán alapszik. Nem a sokat igyunk, jobban leszünk technikáról van szó – mint kiderült, a sok helyett inkább a keveset és gyakran módszerét ajánlja –, hanem a víz hőmérsékletével, borogatással, leöntéssel, fürdővel segíti a test ellenállóbbá tételét, akár olyan bajok gyógyítását is, mint a székrekedés vagy klimax.

Imelda nővér szerint belső iránytűnk jelzi: egészségem megőrzése rajtam is múlik. Érdemes feltenni a kérdést: mit teszek én egészségemért? Kneipp szerint „a test a lélek lakóháza”, egymásra kölcsönhatással vannak, hiába ápolom folyamatosan a lelkemet, ha a testemet elhanyagolom. Erről szól a terápia. „Németországban a medicinának része, nem varázslat, nem is csodadolog, és nem elég egyszer kipróbálni.

– fogalmazott az előadó, bemutatva azt a füzetet is, amely alkalmazásokat és útmutatások tartalmaz egyes kezelésekhez. Felhívta a figyelmet arra, hogy pontosan be kell tartani a javasolt időt, és nem szabad változtatni a módszeren, mert akár ellenkező hatást is kiválthat.

Sebastian Kneipp katolikus pap volt Németországban. Már gyerekként lelkipásztor akart lenni, de édesapja a család nehéz anyagi körülményei miatt is ellenezte ezt. Huszonhárom évesen kezdhette el a gimnáziumot, majd került szemináriumba. A gyermekkorától munkára fogott, sokat nélkülöző Sebastian szeminaristaként tuberkulózisos lett.

Az orvosok lemondtak róla, a szemináriumból hazaküldték, hogy a következő évet úgysem éri meg.

Ekkor került Kneipp kezébe egy 1700-as években megjelent, svájci orvos által írt könyv A víz ereje címmel. Tanulmányozta, majd alkalmazta az abban leírtakat: novemberben alámerült a Duna öt-hat Celsius-fokos vizében, törülközés nélkül vette magára ruháit, és amilyen gyorsan tudott, hazament. Kitartó munkával azt tapasztalta, megszűntek a vérköpések, köhögések, visszatért az egészsége és szellemi frissessége. Visszakerült a szemináriumba, pappá szentelték, tapasztalatát pedig az emberiség gyógyulására ajánlotta fel, annak ellenére, hogy eleinte sokan ellenezték „hókuszpókuszolását”.

Kneipp felfogásában nem elég pusztán a betegség tüneteit kezelni, a teljes embert kell nézni. Azt is vallotta, hogy nem kell megvárni a betegség bekövetkezését, lehet edzeni, ellenállóbbá tenni a testet. Egészségünket nem visszaszerezni, hanem megőrizni kell. Ez a művészet – hangsúlyozta Kneipp, aki terápiáját öt olyan alappillérre helyezte, melyek ha nincsenek összhangban, felüti fejét a betegség. Ezek közül az első a rendterápia, vagyis az életvitel, amely „testünkre, lelkünkre, embertársainkra, minden élőlényre, és végső soron az egész Földre való odafigyelést jelenti. A mértékletességben létezik a rend, minden hiány, illetve túlzás megbetegít.” A munkát, a pihenést és a kreativitást kell egyensúlyba helyezni. Az alkotás fontos, hiszen az tölti fel életerővel az embert.

A második pillér a táplálkozás, melyhez Kneipp tanácsa: „egyetek mértékkel, igyatok keveset, evés közben soha, kerüljétek a fűszereket, tartsátok be a rendszeres étkezési időket, és megígérem nektek, hogy nemcsak az egészségetek lesz rendben, hanem az egész lényetekre is kihat, és jól érzitek magatokat a bőrötökben.” Nem korlátozza le, hogy mit kell fogyasztani, a víz esetén azonban arra buzdít, hogy gyakran és keveset, kortyonként fogyasszuk a napi 1,5-2 liter vizet.

A harmadik pillér a mozgás. „Az ember ne csak könyörögjön Teremtőjéhez egészségért, hanem használja az elméjét, hogy az egészségét minél tovább megőrizze, és fel tudja használni azokat a gyógymódokat, amit a Teremtő adott neki” – üzeni Kneipp, és a mozgás terén azt javasolja, hogy mindenki belső igénye szerint végezzen testedzést, de naponta legalább fél órát szánjon „levegőfürdőre”, szabad ég alatt tevékenykedjen, mert húsz perc kell ahhoz, hogy a vérkeringés egyszer megforduljon a szervezetben, a hajszálereket is beleértve.

A gyógynövények „roppant hasznosak és jótékonyak számunkra” – mondja a gyógyító, a negyedik pillérnek azt a csodát tartva, hogy minden betegségre létezik gyógynövény. Fontos viszont, hogy csak olyan teafüveket keverjünk, melyek hasonló hatásúak, és naponta ne igyunk három csészénél többet. A tiszta vizet a tea sem pótolja.

Az ötödik pillér a víz, amelynek helyes használatára fejlesztette ki a nevét viselő kúrát.

A víz hőmérsékletében rejlik feloldó, levezető és testedző ereje, gyógyhatását a bőrön keresztül fejti ki, elsődleges cél a jó vérkeringés biztosítása. A vizes terápiákban nagyon fontos, hogy utána ne törölközzek meg, testemről kezemmel lehúzzam a vizet, amennyire tudom, és a többit hagyjam, hogy a szervezetem szárítsa fel. A megmaradó vízréteg vérkeringés-serkentő hatású. Az otthon is alkalmazható módszerek – melyek része a borogatás, göngyölés, pakolás, fürdő, gőzfürdő, leöntés, lemosás – közül hallhattunk arról, hogy ez esetben is óvakodni kell a túlzásoktól. Len vagy kendervászon kendő használata kötelező, melyet akkut torokgyulladásnál hideg vízbe mártva kell a nyakra szorosan rátekerni, és pontosan fél óráig rajta tartani.

Ugyanez érvényes a légcsőgyulladásnál, a hidegvizes kendőt a mellkasra kell tenni, és egy szárazzal leszorítani. A hidegvizes kendő ráhelyezését mindig mély kilégzéssel kell párosítani. Gennyes torokgyulladásnál kakukkfüves vagy zsályateás meleg borogatást kell használni addig, amíg a kendő meleg. Láz esetén csak akkor alkalmazzunk hideg vizes borogatást, ha elmúlt a hidegrázás. Egyébként hideg borogatást fázó testre vagy hideg lábakra soha nem szabad tenni.

Törés, zúzódás, ínszalagnyúlás utókezelésekor, reumás panaszokra az agyag vízzel pépesített felhelyezése, illetve tehéntúró-réteg alkalmazása jelenti a gyorsabb gyógyulást. Érdemes két konyhai papírtörlő közé kenni késfoknyi vastagságban egy réteget, így helyezni a bőrre, fél órát tartva rajta.
Szénamurvával megtömött zsákocskát is ajánlott készíteni, vízgőz felett jól átmelegíteni. Ez kerülhet hastájékra emésztési panaszok, májproblémák, epegörcsök esetén, de a vállra, nyakra izomlazítóként is alkalmazható ráfeküdve. Egy órát is lehet tartani a fájó testrészen, akkut gyulladásnál viszont nem szabad alkalmazni.

Tíz másodperces hideg ülőfürdő jó klimax esetén, illetve rendszertelen menzesznél. Nem kell félni a felfázástól, aki nincs a hideghez szokva, kezdheti a kúrát 18 fokos vízzel. A hideg lábfürdőnek nyugtató, levezető hatása van, magas vérnyomás esetén, visszérpanaszokra is hatékony, ugyanakkor jó edzés a lábaknak. Kneipp szerint ha a lábakat jól megeddzük, akkor védve van a szervezetünk.

– javasolta a nővér, mint legegyszerűbb edző- és gyógymódot. Két tízliteres veder szükséges hozzá, egyik 38–39 fokos meleg, másik jó hideg vízzel félig töltve. A meleg vízben 5 percig, a hidegben 10 másodpercig (húsztól harmincig számolva) tartom, majd újra a meleg, végül pedig a hideg víz jön. Utána érdemes lefeküdni, illetve járkálni, de semmiképp sem üldögélni. Ez alkalmazható, ha hűlés kezdődik, ha egyébként nehezen alszunk el, és akkor is, ha valami minimálisat akarunk tenni egészségünkért.