Átmenetileg javulás, hosszú távon csapda: az altatók

Sokunk számára ismerős érzés lehet a fáradékonyság, a csökkenő fizikai és a szellemi teljesítmény, ingerlékenység egy-egy „fehér éjszaka” után. Testi, úgynevezett pszichoszomatikus tünetek is megjelenhetnek, úgymint fejfájás, szédülés, gyomor-bél-panaszok – fogalmazott Bartha Szidónia neurológus. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen alvászavarokkal fordulnak leginkább hozzá a páciensek, és milyen tünetekről panaszkodnak.

„Általában két fő panasszal fordulnak hozzánk a betegek. Az egyik, hogy nehezen alszanak el este, másik, hogy felébrednek az éjszaka közepén, és nem tudnak visszaaludni. A kialvatlanságnak számos negatív következménye lehet, mint például a nappali aluszékonyság, fáradtság, ingerlékenység, türelmetlenség,

– fejtette ki a szakorvos.

Az alvás meghatározott ciklusokból épül fel, amelyek nagyjából 90-120 percet tartanak, és négyszer-ötször ismétlődnek egy éjszaka folyamán. Ezen ciklusokon belül több fázist különíthetünk el, vannak gyors szemmozgással járó fázisok, ezt nevezzük REM-alvásnak (Rapid Eye Movement), valamint olyan időszakok, amikor nem jelentkezik az előbb említett szemmozgás. Mindkét típusú alvásszakasznak megvan a maga szerepe. Az álmokat többnyire a REM-fázisban látjuk, ekkor aktiválódnak az agynak azok a területei, amelyek a tanulásban, a gondolkodásban, a dolgok megszervezésében vesznek részt.

A gyors szemmozgás nélküli szakaszban szabadulnak fel a növekedési hormonok, nem hiába mondják, hogy akkor nő a gyermek, ha alszik, ugyanakkor helyreáll a szervezet energiája. Ennek fontos következménye, hogy a hosszú távú alváshiány felborítja a szervezet egyensúlyát, csökken a teljesítőképesség, valamint extrém helyzetekben gyerekeknél a normális fejlődést is befolyásolhatja a növekedési hormonok felszabadulásának hiánya.

Az alvás létfontosságú, és pár nap teljes alvás-megvonás hallucinációkat, emlékezetvesztést okozhat, súlyos esetben életveszélyes is lehet

– vázolta Bartha Szidónia.

A szakember kifejtette, többféle dolog állhat az alvászavar hátterében, a kor előrehaladtával például csökken a szervezet alvásigénye, amely nem tekinthető feltétlenül kóros állapotnak. Alvászavarhoz vezethet a nem megfelelő alváshigiénia is:

rossz szokások, kényelmetlen fekhely, túl magas hőmérséklet a hálószobában, túlzott étel- vagy alkoholfogyasztás lefekvés előtt.

A szorongás, depresszió, vagy a felfokozott idegállapot is közrejátszhat, valamint különböző orvosi problémák, például hormonális-, idegrendszeri-, tüdő-, szívbetegségek, erős fájdalom. Előfordulhat olyan típusú alvászavar is, amelynek során a légzés kimaradozik bizonyos időszakonként, ezt nevezzük alvási apnoénak. Erre hajlamosíthat többek között a túlsúly, a magas vérnyomás, pajzsmirigybetegségek, felső légúti rendellenességek, fiatalkori horkolás, alkoholfogyasztás. Az alvási apnoe elég gyakori állapot, kezelhető éjszakai légzéstámogatással – mondta. „Megjegyezném, hogy az altatók és nyugtatók átmeneti javulást okoznak, de hosszú távon az alvás szerkezetét felborítják, és fokozzák az alvászavart.

– tanácsolta a szakorvos, hozzátéve, szükség esetén pszichoterápiához is lehet folyamodni.

Az éjszakai felriadás a rémálomhoz hasonló jelenség, amely főleg gyerekeknél fordul elő. A mély alvás fázisában jelentkezik általában, azaz a non-REM fázisban, mikor nem álmodunk, elalvás után két-három órával. A gyerek hangosan kiáltozik, sír, pánikszerű tüneteket mutat, ébernek tűnhet, de nem reagál a szülői vigasztalásra sem, általában utólag nem emlékszik, rossz álomról nem tud beszámolni. Oka nem teljesen tisztázott, szerepet játszhat genetikai hajlam, pszichés stressz, traumák, szorongás, valamint légúti problémák is. Legtöbbször a gyerekek kinövik ezt a fajta alvászavart, bizonyos esetekben azonban szakember véleményét is érdemes kikérni.