HIRDETÉS

Idegösszeomlás és elmegyógyászat: tények és tévhitek

Péter Beáta 2017. október 02., 15:26 utolsó módosítás: 2017. október 02., 20:32

Helytelenül ismerjük idegösszeomlásként a fogalmat, de tény, hogy – ahogy mondani szokták – bárkinél lemerülhet az elem, vagy kicsordulhat a pohár egy apró, utolsó csepptől. A csíkszeredai Dorgó Attila pszichiáter szakorvossal jártuk körül a témát, azért is, hogy eloszlassunk néhány tévhitet.

Van úgy, hogy összeomlik minden. Ilyenkor a pszichoterápiás és a gyógyszeres kezelés ötvözete a leghatékonyabb segítség Fotó: Pixabay.com

Tudták, hogy az idegkimerülés vagy idegösszeomlás mint diagnosztikai fogalom nem szerepel a pszichiátriában, csupán a köznyelvben? Korábban a neuraszténia elnevezés fedte részlegesen ezt az állapotot, viszont ma már nem használják a legújabb elmegyógyászati osztályozásban.

HIRDETÉS

A pszichiátriában előforduló betegségeket ugyanis két nagy kategóriába sorolják. Az első csoportba a pszichózisok, a súlyosabb elmezavarok tartoznak, mint a skizofrénia és a mániákus depressziós zavarok. A másik csoportot a neurózisok alkotják, ide sorolhatóak a depresszió enyhébb formái, a szorongásos zavarok, a poszttraumás stresszreakciók és a pánikbetegségek. Ezek ugyan enyhébb tünetekkel járnak, mint az előző kategóriába soroltak, megfelelő kezelés hiányában azonban tragikus következményekkel járhatnak.

Már a tünetek első észlelésénél fontos, hogy felkeressünk egy szakembert Fotó: Pixabay.com

Ebbe a neurózisos csoportba tartozik az úgynevezett ideg-összeroppanás, idegösszeomlás vagy neuraszténia is. Ennek tünetei között említhető a hangulat ingadozása, levertség, tartós rosszkedvűség, pszichikai és fizikai fáradékonyság, kimerülés, érdektelenség, tehetetlenség érzése. A kiváltó okok között vannak a különböző negatív életesemények, a tartós stresszhelyzetek vagy akár az évek során felgyülemlett feszültség.

Dorgó Attila pszichiáter azt ajánlja, hogy már a tünetek észlelésének első pillanatában keressünk fel egy szakembert. Előfordul, hogy a pszichés zavarok testi, szervi tünetek formájában is jelentkeznek, ilyen esetben ajánlott egy általános kivizsgálást végeztetni, hogy kizárják a szervi megbetegedés lehetőségét.

Ha kiderül, hogy nincs semmilyen szervi háttere a tüneteknek, akkor pszichológushoz és pszichiáterhez ajánlott fordulni.

A kezelések kétirányúak: a pszichoterápiás és a gyógyszeres kezelés, de rendszerint a kettő ötvözete a leghatékonyabb. Ez általában nem igényel kórházi befektetést, ambuláns módon is kezelhető. 

Az idegnyugtató gyógyszerekkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények Fotó: Pixabay.com

„A Csíki-medence pszichiátriai járóbeteg-ellátásának egy jelentős része az én rendelőmben összpontosul. Talán a csíki beteg nehezebben kezelhető, mint a más területen élők. Eltérőbb a lakosság hozzáállása ezekhez a pszichés tünetekhez. Ennek egyik oka, hogy a csíki ember zárkózott, kevésbé kommunikatív. A súlyosabb pszichés zavarok esetében is képes halogatni a szakemberhez fordulást. Éppen ezért a betegségek feltérképezése, kezelése kissé nehezebb, több időt igényel, a kezelés beállítása és elindítása is nehézkesebb” – válaszolta Dorgó Attila arra a kérdésünkre, hogy hogyan vélekednek a székelyföldi emberek a pszichiátriai kezelésekről. A pszichiáter rámutatott, az itteni emberek úgy érzik, hogy ha elmegyógyászhoz kerülnek, akkor bolondnak tartja a környezetük őket, félnek a stigmatizálástól.

„Pedig korántsem arról van szó, hogy aki hozzánk kerül, bolond lenne.

A pszichés állapotok is különböző súlyossági fokban jelentkeznek, de kezelhetők, gyógyíthatók, ugyanakkor viszonylag nehéz az előítéleteket, ezeket az akadályokat legyőzni” – fejtette ki a szakember. Dorgó doktor szerint talán több odafigyelés kellene a prevencióra, de nincs meg a megfelelő létszámú szakembergárda. Pedig a mentálhigiénés nevelés, a felvilágosítás fontos lenne a lakosságnak. Ez viszont nemcsak pszichiátriai és egészségügyi feladat kellene legyen, hanem társadalmi is.

„Igaz, az elmúlt évtizedekben sokat fejlődött a pszichiátria is – a rácsok lebontása, a kényszerzubbonyok használatának megszüntetése, az elektrosokk-kezelés háttérbe szorulása mind olyan dolgok, amelyek egy kicsit meg tudták változtatni az emberek mentalitását a pszichiátria iránt. Kevésbé elítélőek, a félsz, amelyet ez a szakma kiváltott, és még inkább szorongásos állapotot okozott a betegnek, már eltűnőben van.

A pszichofarmakológia fejlődése nyomán a gyógyszerek segítségével a súlyos esetek is gyógyíthatók”

– emelte ki a pszichiáter. 

Dorgó Attila: sokan ódzkodnak az elmegyógyászati kezeléstől, a betegek gyakran későn kerülnek orvoshoz Fotó: Sándor Csilla

Az idegnyugtató gyógyszerekkel kapcsolatban megoszlanak a vélemények, gyakran hallani azt is, hogy függőséget okoznak. „A gyógyszeres kezelések megszüntethetik a tüneteket” – hangsúlyozta a szakember. Hozzátette, a betegek többsége elsősorban a gyógyszerek mellékhatásától fél. „Utánanéznek az interneten, jobban utánaolvasnak a kezelésre felírt gyógyszer hatásának, mint bármely más gyógyszer esetében. Természetesen ezeknél is fel vannak tüntetve a mellékhatások, és úgy látom, ebben az esetben a betegek valamivel érzékenyebbek, mint más gyógyszerekkel kapcsolatban” – osztotta meg tapasztalatait a pszichiáter. 

Olyan vélekedés is van, hogy ezek a gyógyszerek tudatmódosító hatással is bírnak. „Tényleg vannak bizonyos mellékhatások, de közel sincs szó arról, hogy tudatot módosítanak.

Bizonyos zavarok jelentkezhetnek az első napokon, de ahogy beáll a kezelés, ezek elmúlnak, és a gyógyszernek a gyógyhatása érvényesül.

Sokan azonban megijednek, és nem folytatják a kezelést. Továbbá sokan félnek a függőségtől. Ezek a gyógyszerek akkor okozhatnak függőséget, ha valaki orvosi felügyelet nélkül szedi őket, de ha betartja az orvosi javaslatokat, akkor nem történik ilyesmi” – magyarázta Dorgó Attila.

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS