A generációk közötti konfliktus valószínűleg egyidős az emberrel, napjainkban azonban sokkal nehezebben kezelhető. Egy dolog biztos, a „mi időnkben más volt” jellegű minősítgetésekkel a problémát nem lehet megoldani.

Döntéseket hozni nem mindig egyszerű, ráadásul döntéseink sokkal inkább érzelmi alapúak, mintsem gondolnánk. Azért döntünk valahogy, mert jól szeretnénk érezni magunkat, és kerüljük a számunkra kellemetlen helyzeteket. Utána persze megpróbáljuk megmagyarázni, hogy az miért egy racionális döntés volt.

A kirobbanó technológiai fejlődés hátterét kevesen értik. Nagyon sokan a cégek pillanatnyi érdekeit kielégítő, felszínes tudással rendelkeznek, amely viszont nem elegendő a váltáshoz. De mit tanácsol a pszichológus? Plesek Zoltán írása.

Mi az oka annak, hogy sokan már iskolás korukban egy életre megutálják a tanulást? Hogyan lehet a zsenge korból származó kudarcélményekből úgy kinőni, hogy felnőttként – más módszerekkel ugyan, de – folyamatosan tanuljunk, képezzük magunkat? Minderre ma már van megoldás.

Legtöbbünket a megfelelési kényszer hajt, és csak ritkán tudunk nemet mondani arra, amire rendszeresen megkérnek. Gyakran ez belső vívódást okoz, amíg rá nem jövünk, hogy változtatni kell önbecsapó énképünkön.

December elején már érzem a karácsonnyal járó statikus feszültséget, ami enyhén idegessé és a szokásosnál is gyanakvóbbá tesz. Egy kis lelki tréning ahhoz, hogy miként tudjunk felszabadultan ünnepelni.