Amikor elromlik a kapcsoló a fejben: az alkoholizmus

Rédai Attila 2017. május 16., 15:27 utolsó módosítás: 2017. május 16., 20:07

Az alkoholista nem akaratgyenge, hanem egy beteg ember. Olyan pszichés betegsége van, ami miatt nem tudja ellenőrzés alatt tartani italozását, mutat rá Kedves Rita addiktológus konzultáns, a Gyulafehérvári Caritas Ki-Út programjának szakmai vezetője. A függőség ezen formájáról, a társadalom felelősségéről beszélgettünk vele.

Nagy a nyomás a társadalom részéről az italozásra, de az alkoholistát már elítéli Fotó: Boda L. Gergely

Péter 49 éves és alkoholista. Huszonhárom évesen házasodott, egy 22 éves fia és egy 17 éves lánya van. Feleségével falun nőttek fel, ott ismerték meg egymást. Miután összeházasodtak, a városba költöztek. Péter tanárként kezdett el dolgozni, szereti a munkáját.

Kezdetben nem éreztem úgy, hogy gond volna az alkoholfogyasztásommal. Naponta egy-két sört ittam meg, nem többet, azt is estefelé, és inkább otthon. Ha társasági események voltak, előfordult, hogy nagyobb mennyiséget ittam, de olyankor mindenki többet ivott, nem volt feltűnő. Egy időben aztán úgy éreztem, hogy az esti kilazuláshoz már nem elég a sör, ezért egy vagy két pohár vodkát is ittam mellé”

– meséli Péter függővé válásának történetét.

Évekig tarthat a rákészülés

Péter kitalált személy, de története a mindennapi valóságból ihletődött, tipikus. Kedves Rita addiktológus konzultáns szerint igazából eleinte nem is az a fontos, hogy már az elején a függővé válás kiváltó okairól essen szó: ez csak a harmadik, negyedik fázisa a felépülés folyamatának. Az első lépés mindenképp az, hogy aki ki szeretne józanodni, milyen módon tudja megtenni, hisz a közvetlen közelében, környezetében nagyon sok a csábítás. És a józan út melletti elköteleződést is erősíteni kell – csak ezután jön a függőség feldolgozása, okainak megértése. A betegség kialakulásának folyamata akár hónapokig, évekig is eltarthat, és hosszú út a felépülés is. Az érintett rákészül, sokáig próbálkozik azzal, hogy ellenőrzés alatt tartsa alkoholfogyasztását, hogy bebizonyítsa első sorban saját magának és a környezetének:  nem igaz, hogy ő nem tudna kontrolláltan inni. Sok kudarcélmény készíti fel az érintettet a gyökeres változtatásra – mondja Kedves Rita addiktológus konzultáns.

Kedves Rita addiktológus konzultáns

„Próbálkozik, kudarcot vall, próbálkozik, kudarcot vall, aztán a sokadik kudarcnál jut el arra a pontra, hogy tényleg nem megy egyedül. A rákészülés hosszú folyamat is lehet. Ezt fontos elmondani, mert

azt hinnénk, hogy ez egy akaratgyengeség, s nem értjük, miért nem tudja megállni az illető, hogy igyék. Pedig ő próbálkozik, de nem tud: ez egy pszichés betegség,

elromlott a kapcsoló, amivel ő tudná kontrollálni a mennyiséget, tudna parancsolni magának” – fejti ki Kedves Rita. Hozzáteszi: olyan kliense, páciense is volt, aki három évig hordozta a szakember telefonszámát a zsebében, míg végül rászánta magát, hogy telefonáljon.

„Amikor már az is megtörtént, hogy a délelőttöket sem bírtam ki ivás nélkül, akkor éreztem, hogy ez így nincs rendben, de arra gondoltam, hogy végül is ha akarom, bármikor abba tudom hagyni. Azt azért elmondhatom, hogy többször próbáltam abbahagyni, de nem sikerült. Pár napig bírtam ivás nélkül, de az is kínszenvedés volt”

– vallja Péter.

Tipikus kiváltó ok nincsen, sokféle lehet a betegség eredője, mondja a szakember. Nincs olyan lelki baj, sérülés, amire ki lehet jelenteni, hogy na ettől lesz valaki alkoholista. Lehet, hogy másnak is megvan ugyanaz a problémája, mint ami a függőnek volt, mégse lett alkoholista. „Nincsen általános, dekódolható ok, mert akkor megelőzhető volna, s megállapítható volna mondjuk egy 12 éves gyereknél, hogy aszerint, ahogy épp fejlődik, oda kell figyelni rá” – vázolja Kedves Rita.

A függőség kialakulásához hozzájárul a családi minta, illetve a szociális tanulás.

„Azt látja az ember Székelyföldön, hogy még a csapból is alkohol folyik, annyira elterjedt, normalizálódott az italozás. Megdöbbentő, hogy már a 14 éves fiúk, lányok azzal dicsekednek hétfőn az iskolában, hogy a hétvégén ki mennyit ivott, s senkinek nem tűnik fel, hogy ez nem kéne normális legyen. Vagy ha fel is tűnik, nem tudják, hogy kezeljék a jelenséget sem a szülők, sem a pedagógusok” – hívja fel a figyelmet az addiktológus konzultáns.

A szociális mintát adott esetben tetézi az örökölt hajlam: ha a családban valamelyik szülő vagy nagyszülő alkoholista volt, akkor minden bizonnyal nem árt, ha óvatosabbak leszünk az alkohollal, de sem a tanulás, sem a genetikai sérültség nem predesztinál önmagában a függőségre.

Képmutató társadalom

Amellett ugyanakkor, hogy túl könnyen hozzáférhető ez a pszichoaktív szer, képmutató módon még nyomást is gyakorol a társadalom azokra, akik nem isznak vagy nem isznak eleget, majd ha függővé válnak, akkor elítéli. Ennek ellenére mégsem volna helyes dolog a társadalmat okolni az alkoholizmus kialakulásért.

A társadalom tagjaiban jobban tudatosulnia kellene, hogy pontosan mit is követnek el, amikor a sokadik italt akarják éppen beleerőszakolni a másikba Fotó: Kristó Róbert

„Kétségtelen, hogy van egy társadalmi nyomás, de a társadalmat a saját betegségemért nem tudom felelősségre vonni, mert hiába mondom, hogy a társadalom töltötte nekem a pálinkát, ez így nem igaz. Minden esetben az illető itta meg, akárki töltötte is. S ha nem bánok felelősen a fogyasztással, akkor bajba kerülhetek.

S majd a társadalom helyettem nem tud elmenni kijózanodni és terápiára járni”

– érzékeltet Kedves Rita. A társadalom tagjaiban azonban jobban tudatosulnia kellene, hogy pontosan mit is követnek el, amikor mondjuk az ötödik deci pálinkát vagy a tizedik sört akarják éppen beleerőszakolni a másikba: el kell tudni fogadni és meg kell érteni, ha valaki nem akar alkoholt fogyasztani, vagy éppen elég neki egy üveg sör, s nem kell neki a második. Tehát hasznos volna, ha ki-ki elgondolkodna azon, hogy milyen hatást fejt ki, amikor alkoholt kínál – szinte erőszakkal – valakinek, magyarázza a szakember.

Merre van a kiút?

A Gyulafehérvári Caritas Ki-Út programja által nyújtott szolgáltatások Hargita megye három városában és azok vonzáskörében elérhetőek: Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen vannak munkatársak, akikhez lehet segítségért fordulni. Rajtuk kívül még a Bonus Pastor Alapítványnál működtetnek olyan programot, amelynek köszönhetően van, ahová segítségért folyamodjanak a függők. Ez jóval több, mint amilyen lehetőségeik egy-két generációval korábban voltak az alkoholistáknak, de ez sem elég, mutat rá az addiktológus konzultáns.

„Korábban is volt alkoholizmus, bár meg vagyok győződve, hogy arányaiban kisebb, az elmúlt húsz évben növekedett az alkoholisták száma. Segítség régen nem nagyon volt. A családorvoshoz vitték, majd a belgyógyászatra fektették be őket, vagy maximum a Tölgyesre a pszichiátriára, ebben ki is merült a „szakmai” segítség – akkor ez csak orvosi beavatkozást jelentett. Ma már más a helyzet: most vannak más lehetőségek, ami biztató. A megbízható szakmai segítség lehetősége által egyre többen tanulhatnak meg józanul élni, ami nem a szermentességet jelenti, hanem

egy józan életmódot, egy másfajta minőségi kapcsolódást a társadalomhoz, önmagamhoz, a családomhoz, egyáltalán az életemhez”

– fogalmaz a szakember. Emellett az is jó, hogy lehet többet beszélni a problémáról, mert így formálódik az érzékenység, s már van, aki tudja, hogy vállalható dolog az is, ha valaki nem fogyaszt alkoholt, hangsúlyozza Kedves Rita.

Hogy miből áll pontosan ez a szakmai segítség, s mit tehet az alkoholisták családja a függőkért, miben merül ki az ő felelősségük, egy következő cikkünkben fejtjük majd ki. Ekkor derül ki az is, mi történt képzelt betegünkkel, Péterrel. Addig is várjuk olvasóink kérdéseit, jelzéseit a témával kapcsolatban a tabu@liget.ro email-címre.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb