A vásárhelyi állatkert megálmodója volt

A marossárpataki Rend László zootechnikus mérnök unokaöccse a kertalapító Rend Lászlónak. Talán nem véletlen, hogy maga is állattenyésztési mérnökké lett. A nagybácsiról csak szép emlékei vannak. „Heten voltak testvérek, három fiú – egyik édesapám – és négy lány. Lacika bácsi (érdekes, a rokonok így emlegetik ma is, szerk. megj.) már fiatalon vonzódott a természethez, ilyen pályára készült, de miután egy rokonnál a szakoktatás a ganéhordásban merült ki, más pályára kényszerült” – mesél az unkaöccs.

Az állatok és növények szeretete mellett már csak az emberszeretete volt nagyobb.

Zsidókat bújtatott, mentett a deportáláskor, később a kommunisták által kisemmizett, üldözött arisztokratákat segítette. Teleki Gemma grófnő például jó ideig az általa alapított és vezetett jeddi ezüstróka-telepen dolgozott, hogy a megélhetését biztosítsa.

– idézi a családi emlékeket Rend László.

Virágoskert a börtönben

A családi legendárium szerint Rend László fogvatartásainak színhelyeit nem lehet pontosan ismerni. Ő maga erről soha nem beszélt, csak feltételezik, hogy megjárta a nagyenyedi, szamosújvári, máramarosi börtönöket, hogy volt a hírhedt dobrudzsai lágerekben. Egy dolog tény, leveleiben többször is kért itthonról virágmagvakat, s azokat el is küldték neki. Annyit mégis tudnak, hogy a mérhetetlen természetszeretete, virágtermesztési ismeretei valamelyest könnyítettek a helyzetén – bizarr és paradox módon virágkertészetet hozott létre a szamosújvári börtön sötét világában. Nyilván a fogvatartók utasítására...

„Ha pontosabb dolgokat akarsz megtudni, menjünk el az unokanővéremhez Kovács Klárihoz Vásárhelyre, ő többre emlékszik” – ajánlotta Rend László. És mentünk.

A jelenleg Németországban élő, de nyarait itthon töltő zenész-unokatestvért, Kovács Klárát a Kazinczy (Kogâlniceanu) utcai lakásában találjuk.

– meséli a ház asszonya. Az egykori Rend Lacika bácsinak volt két pulija, Csutora és Kócos, azokat nagyon szerette, de ezen kívül sok állatot tartott az udvarban. Akkoriban nem voltak olyan szigorúak az állattartásra vonatkozó szabályok-törvények mint manapság. Ha valaki talált egy sérült állatot, hazavitte, gondozta, vagy ha elhagyott állatkölykökre bukkant, vagy olyanokra, amelyeknek az anyja elpusztult, nyugodtan hazavihette, felnevelhette, aztán az ő gondja volt, hogy ha felnőnek, mi lesz velük. Így aztán a Lacika bácsi Kazinczy, később a Rákóczi utcai udvarában az akkor kis unokahúg láthatott medvebocsokat, őzgidát a már emlegetett házigazdának számító pulik mellett – és velük nagy barátságban élve.

Hörcsögök a fiókban

Az unokatestvérek között fennmaradt egy tréfás történet: amikor Lacika – akkor még nem bácsi – bentlakásban élt, meglátogatta a nagyapa, hogy élelem-utánpótlást vigyen neki. Mivel az ifjú épp nem tartózkodott otthon, szóval hát az internátusban, a gondos atya ki akart pakolni, s amikor kihúzta a fiókot, abban élő hörcsögöket talált. A hörcsögök nem arattak átütő sikert, az ifjú tanulmányainak tárgya ugyanis köszönő viszonyban sem volt a rágcsálókkal.

„Autodidakta módon ismerkedett a növény- és állatvilággal, annyira behatóan és sikeresen, hogy sokan állatorvosnak hitték, s így is emlegették. Többek között Tófalvi Zoltán is így emlegeti Megbűnhődött magyarság című, a Szoboszlai-perrel is foglalkozó munkájában” – meséli Klára asszony.

Lacika bácsi előbb Bukarestben, majd Konstancán dolgozott postai tisztviselőként. Itt is nősült először, de felesége fiatalon elhunyt egy súlyos betegségben. Hazatérte után teljesen átállt a hobbijára, az állattenyésztésre. A vásárhelyi vár egyik bástyájában fehér egereket tenyésztett az orvosi egyetemnek, a Hosszú utcában nyúltenyészetet hozott létre, aztán pedig ő alapította és vezette a jeddi ezüstróka-telepet. Már akkor mocorgott benne az állatkert-létesítés gondolata, amit a Szoboszlai-perben hozott ítélet keresztülhúzott. De az 1964-ben alkalmazott kegyelmi rendelettel eljött szabadulás után átvette az ugyanebben az évben megnyitott kert vezetését.

Az ő idejében épült meg az oroszlánház, nőtt a kert területe húszszorosára, szaporodott meg az állatok száma. Tigrist, pumát és sok más állatot hozott a budapesti állatkertből.

A látogatók nagy megrökönyödésére önfeledten játszadozott a kifutókban az oroszlánokkal, medvékkel, hiúzokkal, szarvasokkal, s az ő idejében a medvebocsok szabadon sétálgattak a látogatók között. A Kárpátaljáról származó második felesége, Diószeghy Erzsébet méltó társa volt ezért is került a református temetőben levő sírjukra a következő felirat: „Rend László és felesége Diószeghy Erzsébet. A virágok és az állatok szerelmesei voltak”