Apás szülés: amikor a család a szülőszobában születik

Mi készteti az apukát arra, hogy bemenjen a szülőszobába? Mi a szerepe az apának, milyen szinten vehet részt a szülés folyamatában, illetve milyen típusú segítséget nyújthat az anyának? Megrázó volt-e a látvány, időközben nem érzett a férj késztetést arra, hogy feladja és elhagyja a szülőszobát? Hogyan befolyásolta a házaspár közötti kapcsolatot a szülés? – többek között ezekre a kérdésekre keresték a választ Kolozsváron az Apák a szülőszobán című beszélgetésen, amelyet Szőcs Kinga Zsófia pszichológus, szülésfelkészítő, dúla vezetett. A Születés hete rendezvénysorozat keretében a szakember úgy fogalmazott, nagyon ritkán tapasztaljuk azt, hogy a férfiak közösségben beszélgessenek a szülésről, élményeikről, mivel ők ritkábban nyílnak meg, ritkábban mesélnek az érzelmeikről.

A szülésfelkészítő szerint a szülést/vajúdást nagyon sok tényező befolyásolhatja, például, hogy irányítják-e vagy engedik, hogy a saját tempójában történjen és a háborítatlanságot tartják szem előtt. Függ attól, hogy hol zajlik, mert nem mindegy, hogy otthon/születésházban nyugodt körülmények között történik, vagy a kórházban, ahol gyakran figyelhetik az időt, és esetleg siettetnek.

„Egy kínai közmondás szerint a szülés olyan, mint a napfelkelte: sem siettetni, sem késleltetni nem lehet. Én hiszek ebben a természetes folyamatban, azt viszont hangsúlyoznám, hogy van, amikor ezt a folyamatot más tényezők is befolyásolják, és akkor császármetszés lesz belőle, de az is tud szép lenni” – fogalmazott Szőcs Kinga Zsófia, majd arra kérte a jelenlevő apukákat, hogy számoljanak be élményeikről, próbáljanak meg választ adni a jövendőbeli édesapák és érdeklődők kérdéseire.

Az eseményen több mint tíz apuka osztotta meg tapasztalatait a jelenlevőkkel, nyíltan és őszintén beszéltek élményeikről, amelyek nagyon változóak voltak. A vajúdás és szülés időtartamát tekintve volt olyan eset, ahol a taxihívástól a gyereksírásig kevesebb mint egy óra telt el, de olyan történet is elhangzott, amikor több mint 48 órát várakozott a szülőpáros.

A késztetés a legtöbb esetben ösztönös volt, az apuka ott szeretett volna lenni a nagy pillanatnál, valamint az anyuka kérésére, biztonságérzetének növelése érdekében vett részt a szülésnél.

Az apaszerep kérdéskörnél főként a támogatást és biztatást emelték ki a résztvevők, és úgy gondolták, hogy szüléskor a fizikai segítség helyett inkább lelki támaszt lehet nyújtani. Más vélemények alapján ilyenkor az apa különösen figyelmes: figyel az ital- és ételbevitelre, masszíroz, meleg vizes borogatás csinál, autót vezet, telefonál, második szülésnél pedig vigyáz a kisgyerekre. A kiszolgáltatottság tompítását is hangsúlyozták az apa szerepeként, de talán mindenki azt vélte a legfontosabbnak, hogy a párja mellett legyen, jelen legyen ebben az életciklus-váltó pillanatban.

A helyszínválasztással kapcsolatban az otthonszülés mellett a nyugodt, barátságos környezettel érveltek, mely lehetőséget nyújt arra, hogy a pár kiszorítsa a feszültséget generáló személyeket. Többen abban a reményben választották a magánklinikát, hogy így megkíméljék az anyukát a szándékos, indokolatlan beavatkozásoktól, illetve hogy ne ellenezzék az apuka részvételét.

Bár az állami kórházakban is engedélyezett a részvétel, a tapasztalatok szerint az orvosok nem igazán szeretik az apa jelenlétét, de a jelenlevők szerint ilyenkor határozottnak kell lenni, és az kórházi előírásokat betartva jogukban áll részt venni a szülésen.

Az apukák szerint nagyon hasznos szülésfelkészítő órákra járni, mert ezáltal megismerhetik párjuk határait, fontos információkat szerezhetnek, tervet készíthetnek, illetve sok erőt adhat a szülésfelkészítő, dúla jelenléte a szülésnél. A felkészültség hiánya akkor is megmutatkozhat, hogy amikor először meglátod a kisbabát, megrémülhetsz a látványtól, de az esetek többségében inkább a meghittségről és a szép emlékekről beszéltek. Ilyenkor eltompul a vér látványától való félelem, mert teljesen más érzések lesznek úrrá a jelenlevőkön.

A szülésen való részvétel pár apukában mély nyomot hagyott: volt, akinek pozitív irányba változott a véleménye párjáról, erősebbnek látta, illetve jobban tisztelte ez után; mások szerint a közös szülés a ragaszkodást növeli a gyerek iránt, mivel az apuka látja elsőként az újszülöttet. A jelenlevő apukák mindegyike bátran és habozás nélkül ismét részt venne a szülésen, mivel az elhangzottak alapján fontos, hogy minél közelebb legyél a csodához, mert azt a pillanatot nem lehet újból megfogni, és attól lesz igazán egyedi, hogy a szülőszobán nemcsak a kisbaba születik meg, hanem a család is.