HIRDETÉS
Amikor megtudta, hogy ebben a tanévben már nem térnek vissza az iskolába, Máté Zsuzsanna, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola 4. C osztályának tanítónője mélységesen elszomorodott.
Mint mondta, kavarognak benne az érzések: igazságtalanság, tehetetlenség, de főleg a befejezetlen munka keserű „szájíze”.
Sajnálja, hogy nem tudja kitenni az osztályával töltött csodálatos öt év végére a pontot, nem tudja elmondani az útravalóját, a háláját, a köszönetét, mint ahogy már sok generációval tette.
Boros Beátának a mostani végzős, nyolcadikos osztálya az első olyan évfolyama, amelynek mind a négy éven át osztályfőnöke volt. A székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Művészeti Középiskola zeneosztályában a tanév és a felső tagozat zárását is különlegesre tervezték. „Nagyon rosszul élik meg ők is, én is, hogy nem tudtam a terveimet megvalósítani velük, és azt, hogy együtt legyünk az utolsó pár hónapban. Már februárban terveztük a ballagást, azt, hogy milyen búcsúéneket énekelünk majd.
Olyan befejezetlen minden, mintha a levegőben maradna az egész. Annyira kellett volna még ez a három hónap, hogy az utolsó iskolai napokat még kihasználjuk. Borzasztóan sajnálom a végzősöket” – fogalmazott az osztályfőnök.
Hasonló érzésekkel küszködnek az érintett diákok is. „Korábban mindenki mondta, hogy a tizenkét év legjobb pillanata, amikor ballagunk vagy énekelünk. Ez számunkra most kimarad. Mindez olyan része az életünknek, ami fontos lett volna, és meghatározó. Kérdés, hogy lehet-e majd pótolni és miként” – vélekedik Ambrus Cecília, aki művészeti középiskola tizenkettedikes diákja. A gitárszakos lány jelenleg otthon, Gyimesfelsőlokon készül az érettségire. Naponta online órákon vesz részt, noha nem mindig könnyű koncentrálni – mondja.
A tanévzáróra való készülődésről elmondta, már le volt foglalva a művelődési ház az ünnepségre, és kezdtek gondolkodni rajta, hogy ki kit hív, mi hogy lesz. A kicsengetési fotókat is elkészítették. „Vártuk nagyon az ünnepséget, hogy jön a kórus, énekel nekünk egyet, és hogy megéljük ezt a pillanatot”– magyarázta. Hozzátette, a legrosszabb esetben elmennek az osztállyal egy hétvégére kirándulni valahová messze, amint lehet.
„Kicsit a feje tetejére állt minden, fura mindenkinek ez a helyzet” – mutatott rá Jenei Deborah, aki a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium végzős diákja. Délelőttönként online órákon vesz részt, így készül az érettségire. Mint mondta, nála nemrégiben robbant ki az elmúlt időszakban összegyűlt feszültség. „Sírtam is egyet, hogy ezt az évet nem így képzeltem el, és nem így akartam.
A ballagási ruhám is megvan már, itt lóg vállfán a szekrényben. Úgy képzeltem el, hogy szépen zárjuk le az egészet, vagány lesz ez a nyár, tele élményekkel, eseményekkel, koncertekkel, kirándulással. Aztán jöhet az egyetem. Ez az álom romba dőlt – egyelőre.”
Kecskés Csaba a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium 12. osztályába jár. Ő sem így képzelte el a tanév végét. „Készültünk a ballagásra, megvoltak a fotózások, és elég aktívan kezdtem tanulni. De most, hogy jött a karantén, leállt az egész tanulás. Pedig azt gondoltam, hogy több időm lesz készülni, hogy itthon leszek, viszont egyáltalán nem így lett, nagyon nehéz rávenni magam. A sulinkban első perctől van online oktatás, nehéz, mert feladatokat kapunk, határidők vannak, mindent be kell tartani, és ezek mellett még tanulni is kell az érettségire. Nem tudom, mi lesz, elég bizonytalan ez a helyzet” – magyarázta a végzős fiú.
Az, hogy így zajlik a tanév vége, nagy csalódás számára. Az osztályával folyamatosan tartja a kapcsolatot, online osziórák is vannak. „Hiányoznak, az osztálytársak és az osztályfőnök is, az iskola is. Tudjuk, hogy elmarad a ballagás, a kicsengetési buli, de azzal nyugtatnak a tanárok, az igazgató, hogy ha szeptemberben is, de elballagtatnak. Pozitívan próbálom felfogni a dolgokat: leérettségizünk, és utána lesz a buli, a ballagás” – mondta reménykedve.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
