HIRDETÉS
Mit kezdene Johann Sebastian Bach egy korsó Csíki sörrel vagy egy borvizes medencével? Hol ülne le zenét írni, ha ma élne, és itt élne? Mihez kezdene a város zajával? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola diákjai, akik egy egészen szokatlan szemszögből, kortárs képekkel idézték meg a barokk géniuszt. A Bach és zenéje Csíkszeredában című tárlat a Hargita Megyei Kulturális Központ felhívására készült, és egészen július 13-ig látható a Csíki Székely Múzeum dísztermében, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál részeként.
A kiállított munkák túlmutatnak a puszta illusztráción: egy belső hallgatásból fakadó válaszok, zenei impressziók. A diákok nemcsak megértették Bach világát, de át is érezték – ahogy Nagy Edina, a Nagy István Művészeti Középiskola tanára fogalmazott, „a folyosón hallani lehetett, hol készülnek a pályaművek: ott szólt a barokk”.
Az alkotók között volt, aki klasszikus motívumokat dolgozott át személyes városi élményekkel ötvözve, mások játékos könnyedséggel „ültették át” a zeneszerzőt a jelenbe.
Egy kávézóban ücsörög, sört kortyol, vagy épp a strandon lazít – ezek a jelenetek humorosak, de mély beleérzéssel születtek.
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója a megnyitón elmondta: régi vágyuk volt, hogy a fiatalokat is bekapcsolják a régizene világába. A mostani pályázat és az abból született kiállítás azt mutatja: van mit mondaniuk. És van hogyan. „Nem egyszerű egy iskola és egy közintézmény együttműködése, de ha sikerül, akkor ünnep születik.”
Zene, ami átírja a képet – kép, ami újrahangolja a zenét
A tárlatot megnyitó zenei betét is erről a szövetről szólt. Bács Anna és Sándor Krisztián a művészeti iskola növendékei egy Bach-művet adtak elő: hang és kép egymásra felelt a térben. Nagy Edina tanárnő úgy fogalmazott: „Kedvenc együttműködéseim azok, ahol többféle művészeti ág találkozik és kapcsolódik. Hálás vagyok, hogy a kezdeti bizonytalanságot végül az elmélyülés és átélés váltotta fel.”
Egy kortárs párbeszéd: Bach és Csíkszereda
Tőke Sugárka, a kulturális központ munkatársa a kiállítás egyik legfontosabb értékének a sokszínűséget nevezte. A képek egy része városi részleteket emel be, mások kollázsszerűen sűrítik össze a zeneszerzőt, zenéjét és a város karakterét. Ezek a munkák nemcsak Bachot hozzák közelebb, hanem önmagunkat is: hogyan hallunk, mit érzékelünk, hogyan teremtünk kapcsolatot múlt és jelen, zene és látvány, ikon és ember között.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
