Bernády György tanítómesterei, azaz akik hatással voltak a személyiségére

Az idősebb, régi vágású nemzedékhez tartozott Horváth Gáspár, Koncz József, Göldner Nándor és Bihari Sándor, akik az 1820-as években születtek, legtöbbjük részt vett, vagy legalább érintett volt az 1848-as harcokban, amelyek után külföldre menekültek, és nyugati egyetemekre látogatva képezték magukat. További közös vonás a teológia elvégzése volt, amely mellett rendszeresen bölcsésztudományt is hallgattak, de a természettani ismeretek is érdekelte némelyüket.

A felsoroltak közül egyedüli kivétel a marosvásárhelyi származású Göldner Nándor (1821–1897) némettanár volt, aki Nagyenyeden végezte iskoláit, utána pedig tanárként folytatta pályafutását. Ő nem vett részt az 1848-as harcokban.

– írta róla Kelemen Lajos (kinek szintén tanára volt) emlékiratában.

A marosvásárhelyi iskolai évek alatt végig Bernády németnyelv-tanára volt, akinél szorgosan teljesített. Göldner tanárként nem volt szigorú, így valószínűsíthető, hogy Bernády német nyelvtudását részben az apai ösztönzésnek, részben pedig a besztercei éveknek is köszönhette (minden tanári jósága és szorgalma ellenére például Kelemen Lajost nem sikerült megtanítania németül). Koncz József (1829−1906) tantárgyai a latin, a görög és a történelem voltak, amelyek közül Bernádyt latin nyelvből tanította. Nagy műveltségű tanárként hatással lehetett Bernády szellemi fejlődésére, a múlt iránt való érdeklődését is felkelthette, mivel iskolai könyvtárvezetői és szervezői tevékenységének gyümölcseként megírta a kollégium történetét, valamint megmentette a számos kéziratos ritkaság mellett a Bolyai-hagyatékot az utókornak. Az általa begyűjtött és róla elnevezett Kódexben találták meg később az egyik 14. századi nyelvemlékünket, az úgynevezett marosvásárhelyi sorokat.

Horváth Gáspár (1821−1895) Bernády kollégiumi tanulmányai alatt a kollégium igazgatói teendőit is ellátta. Elsősorban a magyar irodalmat, irodalomtörténetet és latin nyelvet tanította Bernády osztályának, de gazdag életpályájának szellemisége is nagy hatással lehetett a tanulóira. Önkéntesként részt vett az 1848-as forradalomban. Tanulmányait a teológián folytathatta, mivel a harcokban való részvétel miatt eltiltották a jogtudományi karról. Mivel 1852-ben részt vett a Makk-féle összeesküvésben (a csoport egyes tagjait kivégezték, a város őket a székely vértanúkként tiszteli), fogságba került, ahonnan csak 1857-ben szabadult, kegyelem útján. A tanári és igazgatói pálya mellett városi hírlapíróként is tevékenykedett.

Horváth Gáspár elődje az igazgatói székben Bihari Sándor (1823−1903) volt. Hasonlóan gazdag életpályával rendelkezett. Szintén részt vett az 1848−49-es szabadságharcban. Bem seregében tüntette ki magát, aki mellett a segesvári, medgyesi, szebeni és feketehalmi csatákban harcolt. Fogságából szabadulván 1856-ig gróf Bethlen Gábor magánnevelőjeként talált menedékre. Továbbtanulva, a lipcsei és giesseni egyetemeken hallgatott filozófiát, történelmet, neveléstant és politikát. Bernádyt történelemtanárként egyetemes és magyarságtörténet mellett egyháztörténetre is tanította. Társadalmi, politikai cikkeket írt, Horváthoz hasonlóan tevékenykedett a város közéletében is. Volt diákjai és kollégái a kötelességteljesítés mintapéldájaként búcsúztatták. Módszerét a következőképpen értékelte Kelemen Lajos: „Előtte a történetnek minden része érdekes volt. Ebből következett, hogy a jelentősebb, fontosabb események az ő előadásában nemigen emelkedtek ki a többiek felett.” Bernády tanárai közül leginkább Horváth Gáspár és Bihari Sándor kelthette fel érdeklődését a közéleti, politikai tevékenység iránt. Továbbá ugyancsak ők lehettek a középiskolai tanulmányok alatt Bernády világképének és társadalomszemléletének fő alakítói. Az általuk használt tankönyvek, iskolai kézikönyvek, mint például a Horváth Mihály-féle Magyarok története, vagy a Beöthy Zsolt-féle

Magyar irodalomtörténetben foglalt alapvető ideológiai-politikai rendezőelv és szemléleti háttér a liberalizmus volt.

Ehhez hozzájárult az a 48-asok iránti tisztelet hagyománya, amely elsősorban a patriotizmusban teljesedett ki. Így a történelmi haladás gondolatának elismerése az egyén politikai szabadságjogainak hangoztatása, parlamentáris államberendezkedés igenlése, a társadalmi ellentétek jelentőségének az elvetése mellett a patriotizmus kiemelése, amelyeket iskolai kézkönyvei és tanárai egyaránt sugalltak, Bernády későbbi politikai pályáját végigkísérték.

Bernády tanárainak másik generációját a fiatalabb, egzakt tudományokat tanítók jelentették. Ide sorolható Páll Károly, Bedőházi János és dr. Demeter Károly, akiknél közös volt, hogy 1848 után szocializálódtak, tanulmányaik alatt külföldi egyetemeken is tanultak. Továbbá segítségükkel sajátította el Bernády a természettani ismereteket, azokat később sikeresen folytatva az orvosi, majd gyógyszerészeti tanulmányai alatt. Ők képviselhették a tanári karban a modernebb, világias szellemet, amely nem függött össze feltétlenül a 48-as függetlenségi eszmékkel. Páll Károly 1848-ban született, marosvásárhelyi tanulmányai után Utrechtben, Lipcsében, Zürichben és Tübingenben mennyiség- és természettant, illetve csillagászatot hallgatott a teológia mellett. Hazatérve, a marosvásárhelyi alma materben tanárként folytatta pályafutását.

− írta róla Kelemen Lajos.

Bernády nem tartozott ezek közé, ugyanis mennyiségtanból kitűnő minősítései voltak, a pontosságát is részben mennyiségtan tanárának köszönhette.

Pállhoz hasonlóan Bedőházi János (1853−1915) is hozzájárult Bernády szakmai fejlődéséhez, valamint vegytan és természettan, az egzakt tudományok iránti érdeklődéséhez. Bedőházi a budapesti műegyetemen és kolozsvári tudományegyetemen szerezte oklevelét. Bernádyt csupán helyettes tanárként tanította. Sokoldalúságára jellemző volt, hogy a verseskötete mellett az egyik első Bolyai-életrajz szerzője (Vályi Gyula mellett), de lapszerkesztőként, országgyűlési képviselőként, városi ünnepségek szónokaként is ismert volt. Bár a továbbiakban a tanári hivatás mellett a politikai pályát választva Bernády ellenfele volt, nyilatkozataiban támadásai mellett kiemelte, hogy büszke volt arra, hogy Bernády tanára lehetett. Ilyen szempontból a tanár-diák viszony kölcsönösen kedvező volt, különösen a tanulóévek során, ugyanis Bernády doktori dolgozatának egy Marosvásárhelyen is fellelhető példányát Bedőházi Jánosnak ajánlotta.