Giliszták a konyhában? Csak a beltéri komposztban

„Ők a munkatársaim” – mutatja Rusz-Ajtony Eszter egy vödör fölé hajolva, majd belenyúl, félrehajtja a felszínen lévő száraz faleveleket, kicsit beletúr a nedves komposztba, megmozdítja, és máris előkerülnek a giliszták.

A kedvemért kihozta a kertbe, de egyébként a komposztáló edény helye a konyhában van a kagyló alatt, hogy mindig kézügyben lehessen. „Ők fogyasztják el, amit én nem ettem meg” – teszi hozzá mosolyogva az arcomra kiülő csodálkozás láttán.

Egymásba csúsztatjuk a két vödröt, a belsőbe kerül a komposztálandó szerves hulladék, ebből kerül ki a humusz, és a vödör aljára fúrt lyukakon a gilisztatea, azaz az a tápanyagokban dús folyadék, amelyet a későbbiekben tápoldatként lehet felhasználni.

„Az almahéj vagy almacsutka, a zöldségmaradvány nem a kukába kerül, hanem a komposztáló vödörbe. Ez a nedves tápközeg a giliszták számára, erre kerül egy száraz falevelekből, kevés szénából álló vékony réteg, így a giliszták nem is jönnek fel, de a muslincák sem lepik el. Ezt az egészet lefedem egy darab gézzel, hogy szellőzzön, de ez arra is jó, hogy a muslincák ne kerüljenek bele, ne tudják letenni a lárváikat. Erre a gézre kerül a vödör teteje, amelyre szintén a szellőztetés érdekében lyukak vannak fúrva. Volt már arra példa, hogy megtelt a lakás muslincával, ekkor jöttem rá, hogy jobb lefödni gézzel is. Mivel a komposztáló vödör aljára lyukakat fúrtam, és a két vödör közé műanyag dobozok kerültek, hogy ne csússzanak a vödrök egymásba, az alsó vödörbe a lyukakon keresztül lecsöpög a gilisztatea. A felső vödör aljában képződik a humusz, mindkettő a komposztgiliszták végterméke. A gilisztateát szoktam vízzel felvegyítve a palántákra locsolni, tápoldatnak kitűnő, a növények immunrendszerét erősíti” – magyarázza Eszter.

Aztán hogy mennyi idő alatt gyűl össze jelentősebb mennyiség úgy humuszból, mint a giliszta teából, az attól függ, hogy mennyi élelmet kapnak a giliszták. Azt mondja, miután három-négy hónap után beindul a folyamat, ha hetente egy fél kiló zöldség bekerül a komposztvödörbe, két hónap alatt összegyűlhet egy fél liter gilisztatea. Tavasszal egy liternyi gilisztateát sikerült begyűjteni, és ezzel erősíteni a zöldségpalántákat.

A giliszták alatt, a vödör aljában már egy rétegben humusz van, ami egykoron zöldség- és gyümölcshéj volt. Hogy azt Eszter „balesetmentesen” kiszedhesse a vödörből, friss hulladék kerül ennek tetejére, erre gyűlnek rá a giliszták és a humuszhoz könnyen hozzá lehet férni.

Bármennyire is meglepő, a beltéri komposztálás nem jár kellemetlen szagokkal, magam is tapasztaltam, a vödörnek enyhén föld szaga van, nem büdös. És attól sem kell félni – jegyzi meg Eszter –, hogy a giliszták netán kimásznának. „Ha a vödör falára gyűlnek, azt jelenti, a komposzt túl nedves számukra, ezért rá kell tenni egy kis szénát, száraz falevelet. Ha valaki látja, hogy belenyúlok, elcsodálkozik, hogy nem utálom, az elején egy kicsit szokatlan volt, de már nincs bajom velük” – mondja, aztán a fény felé tart egy gilisztát, és mutatja, a kis giliszta testében hol tart éppen az elfogyasztott élelem, ami humuszként távozik majd belőle.

A fiatal építész egy évvel ezelőtt látott hozzá a beltéri komposztáláshoz, tulajdonképpen a szükség vitte rá, Csíkszeredából elköltözve ugyanis nem volt lehetősége kerti komposztálásra, s mivel számára ez fontos volt, utánaolvasott a világhálón a lehetőségeknek. „Nemrég más városból hoztam haza a beltéri komposztáló vödröket a gilisztákkal együtt, utaztak ők már vonaton, biciklivel is szállítottam őket, olyanok, mint a vándormuzsikusok. Mondjuk a főbérlőmnek nem mondtam, hogy vannak nekem is albérlőim” – kacagja el magát.

Eszternek bevált a beltéri komposztálás, és mivel számára fontos, hogy hulladékmentesen éljen, háztartási hulladékot alig termel. „Ötvennel indultam, ők voltak a kezdőcsomag. 

A sötét, párás, 10 és 27 fok közötti hőmérsékletet szeretik, ezek vörös trágyagiliszták, nem földigiliszták. Fürgébbek, gyorsabban is esznek, arra még nem volt példa, hogy túlszaporodtak volna. Két hetet simán kibírnak, ha egy kicsivel több hulladékot hagyunk, ha hosszabb időre megyünk el, már lehet meg kell kérni a szomszédasszonyt, hogy borítson be egy tál szerves hulladékot nekik” – tanácsolja beszélgetőpartnerem, aki a beltéri komposztálásra bátorítja azokat, akiknek nincs lehetőségük a kertben komposztálni, de fontos számukra a környezettudatosság.