Steppelt táskák nem csak a hideg napokra

Eszter húszas évei elején jár, tele van vágyakkal, tervekkel, égszínkék tekintettel mosolyogva mesél az első táskája megvarrásáról, és arról, hogy az őszt már Budapesten köszönti. Tanulni fog.

Ugyan érdekelte korábban is a kézműveskedés, de tizedik osztályig nem foglalkoztatta a varrás – mondja. Ekkor azonban arra kérte nagymamáját, aki korábban varrónő volt, hogy tanítsa meg varrni. Így került elő a régi pedálos varrógép, és így került át a varrás, a varrógép szeretete nagymamáról unokára.

„Innen és ekkor indult minden. Nagymamám a varrógépet nekem adta, s azon kezdtem varrogatni. Bár tizenegyedikes koromban gondolkodtam azon, hogy divattervezői szakra felvételizzek, ez végül nem történt meg, itthon maradtam Csíkszeredában, és munkát kerestem. Így találkoztam a bőrtáskákat varró Miklós Katával, aki saját műhelyében keresett segítséget” – eleveníti fel.

Eleinte Eszter Katának segített be, aztán a munkatársi viszony barátsággá nőtte ki magát, és két év után munkaadója volt az, aki biztatni kezdte, álljon saját lábra, hiszen Eszter munkaidő után, délutánonként saját álmát varrta táskába.

„Megtetszett Kata ötlete, aki saját műhelyében adott helyet nekem, és tavaly ősztől már csak a saját táskáimat varrom. Nagyon hálás vagyok Katának, mert ő segített elindulni, motivált, segített amiben tudott” – mondja.

Eszter azt mondja, szereti a különleges tapintású, feleletű anyagokat, a nem szokványos textúrákat, ezért ha ilyennel találkozik, sosem hagyja ki a vásárlást. Ezen belül is – jegyzi meg – a steppelt anyag számára a legkülönlegesebb.

„Amikor varrni kezdtem, Oláh Gyárfás divattervező azzal segített engem, hogy adott négy zsáknyi anyagot, amiben nagyon sok volt a steppelt anyag. Így barátkoztam meg ezzel az anyaggal, s kezdtem egyre bátrabban használni” – fűzi hozzá.

A fiatal lány által varrt táskák különböző méretűek, az óriási válltáskáktól kezdve, amelyre azért még idehaza sokan rácsodálkoznak, készít kisebb, nagyobb méretű táskákat, hátizsákokat, olyan egyedi darabokat, amelyeket életkortól függetlenül bárki használhat.

Nevetve mondja, a márkanéven sokat gondolkodott, fülbemászó, egyszerű, jól csengő nevet szeretett volna, és egy baráti közös gondolkodás során tulajdonképpen a palacsinta szócskát rövidítették le, és született meg a Palacsi márkanév.

Nem titkolja, hogy a későbbiekben a táskavarrás mellett a divattervezés fele is szívesen kacsingatna. Ehhez azonban még tanulni kell, s éppen ezért ősszel Budapestre költözik, ahol elkezd egy kétéves divatszabó képzést.