Szaladni jó! A boldogság egy futásra van

Lázár Andrea pszichológus már több éve sportéletet él, de úgy gondolta, hogy ő és a futás párhuzamos dimenzióban vannak. Inkább a rövid, impulzív, dinamikus mozgásokat kedvelte, mint például a bokszot. Aztán mintegy évvel ezelőtt úgy döntött, elmegy ő is futni, kipróbálja, milyen. A futópályán csak fél kört tudott szaladni, nem bírta, és kudarcélménnyel tért haza. De nem adta fel, letöltött egy programot az internetről, és követte az utasításokat: egy percet kocogott, utána sétált, majd fokozatosan növelte a kocogási időt, és egyszer csak azon kapta magát, hogy fél órán keresztül szaladt. Egyre gyakrabban csinálta ezt, és egyre jobban érezte magát tőle, mint mondta, a teste is kívánta ezt a mozgásformát.

„A futókarrierem ott tört derékba, hogy volt egy komoly műtétem januárban. Korábban már elterveztem, hogy indulok a Tusnád maratonon.

És ez adott egy nagy belső motivációt. A jóga is hozzásegített, hogy hamar felépüljek, mert azt mondták az orvosok, hogy fél év múlva kezdhetek el futómozgást végezni, de én már a műtét után három hónappal mentem a Tusnád maratonra. Azt végigcsináltam, végigszaladtam” – meséli Andrea, aki azóta is szinte mindennap fut, bár még mindig kezdőnek vallja magát.

Van, amikor reggel hatkor szalad egy órát, és – mint mondja – akkor az egész napja friss és egészséges. Úgy véli, mentálisan is nagyon sokat segít ez. „Ezt a pszichológusi székből is mondhatom. Antidepresszáns hatása is van, a szervezetben olyan folyamatokat indít be, hogy örömforráshoz jutsz, egészségesebb leszel. Amikor egyedül szaladsz, akkor egyedül maradsz a gondolataiddal, és sok minden a helyére kerül. Megoldódnak a problémák, nem a nagyívűek, hanem a kisebbek, de amikor sok kicsi megoldódik, akkor a nagyokon is könnyebben át tudod rágni magad. Legyenek ezek munkával kapcsolatosak, magánéleti küszködések, valahol valami a helyére kattan az ember fejében. A futásnak van egy monotonitása, és talán nem is gondolkodom közben, hanem inkább ráeszmélek, hogy mi a megoldás, olyan, mint egy sugallat. Ugyanakkor nagy önbizalomlöketet ad ez az egész, mert mindig valamilyen célt tűzöl ki. Olyan célt kell kitűzni, ami nehéz is, de elérhető. És amikor ezeket az apró célokat teljesíted, kifutsz egy dombon tízszer és vissza, rettenetesen fájdalmas, de a tudat, hogy végigvitted, fantasztikus.”

Andrea többnyire terepen fut, a város különböző pontjain vagy településen kívül, átlagosan naponta nyolc-tíz kilométert. Mindig van egy nap, amikor pihenteti a szervezetét, bár ilyenkor is érzi, hogy hiányzik a futás. Eljár az Ágoston László szervezte csíki közösségi futásokra is, sok jó ismerőst szerzett ennek köszönhetően. „Ez összekovácsolja az embereket, én nagyon sok embert ismertem meg ezáltal. Tudjuk egymásról, hogy ki szokott futni, találkozunk a terepen, és ez ad egy plusz összetartozás-élményt.”

És hogy mennyire van szükség életmódváltásra, ha valaki elkezd futni? Lázár Andrea szerint szükség van táplálék-kiegészítőkre, vitaminokra, és gondját kell viselni a szervezetnek. „Én egyes típusú cukorbeteg vagyok, és ez kötelez egy egészségesebb életmódra. A futás tudatosabbá tesz. De azt bizton állítom, hogy a betegség nem kifogás. Élő példája vagyok. Ha nincsenek egyéb járulékos problémák, akkor pláne. Nekem vannak, de azzal is lehet futni, mert csak javít a kondíción. Nem is tudok elég hálás lenni ennek.”

Hangsúlyozta, azok, akik kezdő futók, jó, ha kikérik egy edző tanácsát, hogy a helyes technikát elsajátítsák, mert a rossz mozgásforma rögzül, és utána nagyon nehéz lekoptatni. „Az sem mindegy, milyen lépésszámod van. Mondják is, hogy a futás negyven százaléka karból történik, nem lábból, és ezeket nem árt tudni. A hatékonyság érdekében is fontos a helyes technika, mert nem fáradsz annyira, nő a sebességed. De a legfontosabb, hogy örömforrás legyen a futás, és az, hogy ha már valaki elszánta magát, húzza fel a futócipőt, és induljon el.”

Ugyanakkor fontos a kezdőknél a fokozatosság, egyrészt hogy legyen sikerélmény is, másrészt mert nagyobb a sérülésveszély, ha az ember egyből „nekifut” a nehezének. Futás előtt kötelező bemelegíteni, utána pedig levezetni.

2003-ban döntötte el Korodi Attila parlamenti képviselő, hogy barátaival elindul a Kárpáti Kaland versenyen, és ezért kezdett rendszeresen szaladni. „Ez volt az indulás, addig nem voltam annyira sportcentrikus. Egyetem alatt nem kötődött a sport a mindennapjaimhoz, amikor viszont elkezdtem dolgozni és elkezdődött az intenzív bukaresti irodai életem, éreztem, hogy kell a testmozgás, különben a rutin sajnos fontosabb lesz, mint maga az életminőség. A verseny kapcsán kezdtem edzeni, és aztán rám is ragadt.

Mint mondta, Bukarestben mindig hajnalban kel, és kora reggel szokott edzeni, amikor pedig otthon tartózkodik Csíkszeredában, akkor valamelyik falu irányába kezd futni – a lényeg, hogy minél többet legyen a friss levegőn, függetlenül attól, hogy mínusz vagy plusz Celsius-fok van. Nem hallgat zenét futás közben, mert szereti hallani a cipője zaját.

„Egy idő után kitisztulnak a gondolataim, átadom magam a szaladásnak. Ahogy telt az idő, a technikám is fejlődött. A megtett távolságok is nőnek, míg régebben hét kilométert szaladtam, most annyi a bemelegítő, most már szaladtam harmincat is. Szükséges a mentálhigiénés odafigyelés, szaladás közben felfrissülök, kitisztulnak a gondolataim. Mentálisan ugyanolyan elégtétel az elején egy kilométer leszaladása, mint gyakorlott futónak a harminc. Én kivételes alkalmakkor – ha versenyre készülök – szoktam ennyit szaladni, átlagosan pedig tíz-tizenhárom kilométert” – magyarázta.

Azoknak, akik most kezdenék el ezt a mozgásformát, azt tanácsolja, hogy aki tud szaladni négy kört, az tud hatot is, aki tud hatot, az nyolcat is, vagyis sokkal többet tud, mint amennyire képesnek érzi magát. Jó, ha van egy ismerős, barát, akivel az elején elkezdi, hogy egymást motiválják. És az is lényeges, hogy elérhető célokat tűzzön ki maga elé. „Számomra is fontos, hogy olyan távot szaladjak, hogy ha eljutok a kitűzött célig, vissza is kell jussak. Közben pedig látom, hogy az adott településen mi történik körülöttem, ez motivál, kikapcsol. Sokkal több szaladófelszerelést vásároltam, mint bármi mást. Szerencsére koptatom a cipőket. Örülök is neki, sokszor nagyobb ajándék nekem elmenni szaladni, mint ha bármi mást tennék” – összegzett Korodi Attila.

Magyar Imre tánc- és sportoktató nyolc éve költözött Csíkszeredába, és azóta tart tánc- és fitneszórákat, amelyek keretében a futást is megszerettette az edzéseit látogatókkal, több csapattal is be szoktak nevezni a különböző maratonokra. Korábban húsz évet sportolt válogatott szinten. „Az evezés volt a sportágam, annak nagyon sok kiegészítő része volt, az úszás, kondi- és súlyzóedzések, és persze a futás. Ezt próbáltam ebben a fitneszes csapatban is elhinteni, hogy minél több irányba mozduljunk el. Sokan voltak az elején, akik nagyon mereven ellenálltak, hogy a futást nem szeretik, de amikor van egy testsúllyal való edzés és valaki végigcsinál egy ilyen programot, akkor mindenképp alkalmassá válik arra, hogy egy órát, hét-tíz kilométert minden nehézség nélkül leszaladjon.”

Rámutat: annak, aki ráveszi magát a rendszeres futásra, nő az állóképessége, a testi ereje és a kitartása. Ugyanakkor ha sikerül egy távot teljesíteni, az jó érzéssel tölti el az embert, és lelkileg is töltődik.

„Futás közben az ember egyedül van a saját kis gondolataival, egészen kiváló módon ki lehet kapcsolódni, mert csak arra figyel, amit csinál, és közben vagy nem enged be egyebet, vagy pedig folyamatosan gondolkodik azon, ami épp foglalkoztatja, és ilyenkor remek ötletek születnek.”

Azoknak, akik futni szeretnének, azt tanácsolja, hogy előbb mérjék fel, milyen céllal szeretnék ezt tenni, mit akarnak elérni: kikapcsolódni, kicsit fogyni vagy az állóképességen javítani. Az alapoktól kell kezdeni, öt perc sétával, majd laza kocogással, aztán ismét séta, és ismét kocogás.

A felszereléssel kapcsolatban felhívja a figyelmet: a legfontosabb a cipő, érdemes befektetni egy jó futócipőbe. Az is lényeges, hogy fél centiméterrel nagyobb legyen a cipő, mint a lábméret. Öltözködni az időjárásnak megfelelően kell, figyelve arra, hogy kényelmes legyen az öltözék, és lehetőleg légáteresztő. „Nagyon sokan nekiállnak, és ha fogyni is akarnak, akkor jól bebugyolálják magukat, felvesznek egy gumiruhát, ami teljesen lezárja a légáteresztést. Ez borzasztó kín, és teljesen értelmetlen is, mert ilyen esetben nem fogyni fogunk sokat, csak folyadékot vesztünk, amit az ember utána úgyis visszapótol, teljesen értelmetlen a szenvedés ilyenformán.”

Érdemes az életmódra, táplálkozásra is odafigyelni, de itt is célszerű a fokozatosságra törekedni, nem szabad drasztikusan váltani egyik napról a másikra, mert ebbe két-három hét alatt belebukik az ember – osztja meg tapasztalatait Magyar Imre. „Amikor valaki elkezdi a futóedzéseket, és úgy érzi, hogy szeretné csinálni, megkedveli, érzi az összes jótékony hatását, a kikapcsolódást, azt, hogy örömmel tölti el, akkor meg lehet nézni, hogy miként lesz ebből egyszer csak valamilyen teljesítmény. Ez lehet egy amatőr futóversenyen, aminek még mindig nem az a célja, hogy meg kéne nyerni, hanem hogy egyszerűen ott legyünk, érezzük a hangulatát, és akkor már érdemes egy kicsit azzal foglalkozni, hogy hogyan étkezünk.”

Az sem árt, ha az első alkalmakkor van egy edző a futó mellett, hogy megmutassa a helyes technikát

annak érdekében, hogy kevésbé terhelődjenek az ízületek és minél inkább az izomzatot dolgoztassa a futó, ne pedig az ízületek és a csontok kapjanak káros impulzusokat.

„Aki elkezd futni, annak egy idő után igényli a szervezete. De ez más sporttal is így van. Aki nincs benne, nem nagyon érti, hogy ez miként alakul ki. A lényege az, hogy kitűzök egy célt és elérem, majd ismét kitűzök egyet és elérem. Ettől az »elérem-állapottól« boldog lesz az ember, mindenképp feltölt.”