HIRDETÉS
Testvérvárosi kapcsolat jön létre a magyarországi Hajdú-Bihar megyei Hajdúnánás és Csíkszereda között szeptember 10-én. „Tavaly volt a menekülés százéves évfordulója. Ezt a történelmi drámát, ami itt történt akkor 1916-ban Székelyföldön, nem tanították a történelemórákon. Erre az eseményre a hajdúnánásiak kezdtek el emlékezni ezelőtt hat évvel, egy ottani néprajzkutató, Buczkó József könyvet is írt a menekülésről. Annak idején mint Csíkszereda megbízott alpolgármestere, meghívást kaptam egy ilyen ünnepségre, és akkor ötlött fel benne, hogy ezt a kapcsolatot éltetni kell. A hajdúk és székelyek között sok hasonlóság van. Az akkori 14 ezres Hajdúnánás több mint háromezer székelyt fogadott be. Tekintettel arra, hogy ezelőtt száz évvel csíkszeredai plébános celebrálta ott a katolikus miséket, ugyanakkor Domokos Pál Péter is oda menekült, felvetődött az ötlet, hogy ezt az egy évszázados történelmet pecsételjük meg egy testvérvárosi kapcsolattal” – hangsúlyozta Füleki Zoltán, Csíkszereda alpolgármestere. Hozzátette, azért nem a tavaly, hanem ebben az évben pecsételik meg a testvérvárosi kapcsolatot, mert a '17-es év a hazatérés éve volt. Mert a székelyek
1916-ban elmenekültek, de egy év múlva hazatértek a félig felégetett, kifosztott városba, újjá építették a várost és folytatták az életet. A hazatérés éve pedig még fontosabb, mint a menekülés éve.
Ennek kapcsán született meg a gondolat Szólláth Tibor hajdúnánási polgármesterrel közösen, Veress Dávid önkormányzati képviselő kezdeményezésére, hogy a csíkiak vigyenek egy székely kaput Hajdúnánásra. „Ebben komoly partner volt Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, mert fontos tudni, hogy Csíkszereda adományozza ugyan a kaput, de egy civil szervezeten keresztül, tehát nem közpénzből, hanem a múzeum mellett működő egyesület támogatja. Jövő hétvégén tehát szimbolikusan is kezet fognak és megölelik egymást a székelyek és a hajdúk” – emelte ki az alpolgármester.
Két csíki fafaragó mester készítette el azt a székely kaput, amelyet Hajdúnánás parkjában, az első világháborús emlékmű szomszédságában állítanak majd fel. Török Csaba és Székely Csaba a székely kapu elemeit mutatták meg, amelyek jelenleg Székely csíksomlyói műhelyében és udvarán vannak.
„Márciusban megkeresett Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, hogy szükség lenne egy székely kapura. Elmondta, hogy Hajdúnánásra szánják az 1916-18 között menekült székelyek befogadásának az emlékére. Megegyeztünk, hogy mekkora legyen, nyílószárnyak nélkülit kértek. Mondtam, hogy csak úgy tudom elvállalni, ha kapok egy olyan társat, aki szereti is, érti is az ácsmunkát, a faragást és a díszítést. Elmentünk Török Csabához, hárman leültünk, kezet fogtunk, a kapu elkészült” – elevenítette fel a kezdeteket Székely Csaba. A két mesternek nem ez az első közös munkája, 2013-ban a csomortáni őrtornyot is ketten készítették.
Nem is nagy kapu, nem is kicsi gyalogkapu – mutatott rá Török Csaba.
– magyarázta Török Csaba.
A kapu elemeit szeptember 6-án csomagolják, pakolják autóra és éjjel indulnak Hajdúnánásra, hogy felállítsák.
„Ott következik a második zsinórpadolás, bakokra be kell állítsuk vízszintbe a kaput, össze kell legózzuk, össze kell húzassuk, enyvezzük, faszegekkel megszegeljük, visszaékeljük. Várunk 12-18 órát, amíg megköt ez az enyv, és utána kezdődhet a daruzás. A daru felemeli, ráemeli a galambdúcot, következik a betonozás” – avatott be a részletekbe Székely. Szeptember 9-re megérkezik a csíkszeredai önkormányzat küldöttsége is, és aláírják a testvérvárosi kapcsolatról szóló dokumentumokat a nánási önkormányzat tagjaival. Vasárnap ökumenikus istentiszteletet tartanak az emlékparkban, majd a kapu megáldása és átadása következik.
A kapura a következő szöveget vésték fel: Isten fizesse meg! Hálából székely véreink 1916-1918 közötti befogadásáért. „Ehhez a kapuhoz nekem lelki kötődésem is van. Amikor ötödikes gyermek voltam, nagyapám elmesélte, hogy ő 1906-ban született és 11 éves volt, amikor menekülni kellett. Hogy pontosan Hajdúnánás városába-e, vagy az ottani környező falvakba, azt nem tudom. De 11 hónapot laktak ott, befogadták őket, nagyon rendesek voltak. Ínséges idők voltak, nagyon nehéz volt, mondta is, hogy remélték, soha többé ilyen világégés nem fordul elő. De jött a '43-as menekülés - ezt már édesapám és nagyapám mesélte el -, és akkor a Bácskába menekültek. Sokan születtek ott a menekülés ideje alatt, Hajdúnánáson is, volt, aki ott letelepedett, ott temették el, a felmenőik most is ott élnek” – mutatott rá Székely Csaba.
Török Csaba hozzátette, fontos az emlékezés, és a hasonló kezdeményezések, mint ez a kapuállítás, mert a történelmet így ismeri meg a fiatalság. Az ő nagyszülei nem menekültek el, itthon várták ki a történéseket.
A két faragómester úgy véli, ez a kapu nem csak a hála jele lesz a székely véreink befogadásáért, hanem a két testvértelepülés közötti kapcsolat szimbóluma is egyben.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
