Lassan tizenkét éve, hogy a hangsúlyos sárvédő-szélesítésű, emelt hasmagasságú, a Dacia-kritikusok többségét is meggyőző, Logannal és Sanderóval azonos, B0 platformra felhúzott első Duster berobbant a piacra. Azóta Nyugat-Európa egyik legkedveltebb hobbiterepjárójává „nőtte ki magát”, de a közép-kelet-európai régióban is évről évre szárnyaltak az eladási számai – ki munkaeszközöket cipelő öszvérnek, ki nehezebben járható hegyi utak túráihoz, ki pedig havas-sáros környezetben is elboldoguló családi autónak vásárolta.
Jó értelemben vett igénytelensége és viszonylag olcsó fenntartása miatt is hihetetlenül értéktartó maradt
– nem olcsó megkaparintani ma sem egy tízéves példányt. 2017-ben jött a második generáció, amelynek úgy tisztult le a formaterve, hogy a nagy fokú hasonlóság megmaradt az előddel, illetve a kimagasló terepezőképességéből sem veszített az összkerekes kivitel. Időközben teljesen felfrissült a Logan/Sandero testvérpár, ők már az új egységes márkaarculatnak megfelelő fényszórókat és hátsó lámpákat kaptak, ezt kellett a Duster második nemzedékének ráncfelvarrott változatára is átültetni.
A legújabb Duster formája csak elhanyagolható mértékben változott, a fényszórók megkapták az Y-alakú – Volvóra hajazó – nappali ledes menetfényt, továbbá a – Jeep Renegade koppintásának tartott – hátsó lámpákra szintén ezt a formát rajzolták, illetve a 17 hüvelykes könnyűfém-felnik „küllői” is továbbviszik ezt a mintázatot. Az összkép szinte változatlan maradt, ami nem feltétlenül baj, sőt állítólag a gyártónál is úgy gondolták, annyira kiváló az autó, hogy csak rontani lehetne rajta. A Dacia szabadidős zászlóshajója egyébként kellemes látvány, sokkal arányosabb, mint a korábbi generáció.
A Renault-éra hajnalán a Daciák belterét valami botrányos minőségű és szagú műanyagtengerrel burkolták – aztán, ahogy teltek az évek és jöttek az újabb modellek, úgy növekedett a színvonal, bizonyítva, hogy olcsó plasztikból is lehet elviselhető(bbe)t alkotni egy kis odafigyeléssel. A Duster utasterében ugyan továbbra is hiába keresnénk a puhított felületeket – nyilván az ülések kivételével –, maradt az érintésre rideg, de nem rémes, ránézésre teljesen vállalható, sőt tisztíthatóság szempontjából kifejezetten előnyös műanyag.
A formai játék minimális, de nem is hiányzik, mintha ezzel is azt hirdetné a román-francia SUV, hogy maradjunk a racionalitás talaján, értsük meg, hogy ennyi pénzért ez a maximum.
Megértjük, sőt nem is bánjuk, mert az ergonómiával amúgy nincs baj. Az érintőkijelző kifejezetten jó, a tolatókamera sem néhány kósza pixellel mutatja, hogy mi van mögöttünk. Határozottan jót tett a modellfrissítéskor bevezetett új könyöklő – alatta vállalható méretű tárolórekesszel –, és a vékonyított fejtámlák is hasznosak. A tengelytáv csupán 24 milliméterrel haladja meg a Loganét, így a Duster hátsó ülésein sincs „térdbőség”, de kényelmetlen kucorgás sem – a mindennapi felhasználóra szabott tér köszön vissza. Akárcsak a csomagtérben, amely a maga 478 literével több mint elégséges helyet biztosít.
Nem titok, a Duster fő vonzerejét hosszú évekig az jelentette, hogy már az egyszerű, fényezetlen lökhárítójú, nem túl fickós 1,6-os benzinmotoros, gyengébb felszereltségű kivitelek is elérhetők voltak a nagyszerű, tekerőgombról állítható összkerékhajtási rendszerrel – erdészek, vadászok, vékonyabb pénztárcájú, visszafogottabb terepen csapatók, egyszerű vásárlók nagy örömére.
Annyira elterjedt, hogy már-már snassz volt, ha valaki Dusterén a jobb hátsó lámpa mellett nem virított a 4WD felirat.
Az idők változnak, ma már csak az erősebb, 150 lóerős benzinmotorral, illetve a dízellel érhető el a 4X4, és az Essential belépőmodellhez ezek az erőforrások nem is rendelhetők. A legolcsóbb összkerékhajtású Duster listaára jelenleg – kedvezmények nélkül – 19 700 euró áfával (1.5 Blue dCi 115 LE Comfort). Azt már több piackutatás is bizonyította, hogy a hasonló méretű, B-szegmensben „játszó” szabadidő-autók célközönségének túlnyomó része csak ritkán viszi olyan terepre az autót, ami komolyabb tapadást igényelne, csakhogy a Duster épp a szabályt erősítő kivétel: nem féltik annyira, mint egy Suzuki Vitarát, Toyota C-HR-t, VW T-Roc-ot vagy épp egy Mazda CX3-at, így lenne „fapadosban” is létjogosultsága.
A tesztelt, nevében is sokat sejtető – limitált szériás, már nem kapható – Duster Urban azonban épp a városi közeget tekinti elsődlegesnek, és mint ilyen, nem feltétlenül létszükséglet a négykerék-hajtás. Hozzátesszük, miután egy könnyebb terepen is megfuttattuk, azért maradt egy enyhe hiányérzetünk, hiszen értelemszerűen korlátozottabb a használhatósága, hiába a 21,7 centiméteres hasmagasság.
Akinek tehát fontos a nagyobb biztonságérzet és a havas, sáros utak laza leküzdése, az ne elégedjen meg a két hajtott kerékkel.
A városi araszolgatást, gyakori megállást-indulást segíti ugyanakkor a fantasztikus hatfokozatú, a Renault-tól kapott duplakuplungos automataváltó (EDC), hiszen rengeteg terhet levesz a vezető bal lábáról. Kár, hogy összkerékhajtás-automataváltó kombináció nincs a kínálatban, pedig nagy az érdeklődés iránta.
Az EDC-váltó mellett az új Duster aduásza egyértelműen a Mercedes-Benz és Renault közös fejlesztésű 1,33-as turbós benzinmotorja. A 150 lóerős négyhengeres egység a legerősebb, amit a Daciához kapni lehet, nem is csoda, hogy fickósan mozgatja az összkerékhajtás pluszsúlyának hiánya miatt csupán 1,26 tonnás testet. Forgatónyomatéka bőséges – 250 newtonméter –, ami alacsony fordulatszámtól rendelkezésre áll. Nem kell túlpörgetni a lendületes autózáshoz, és így emészthető tartományban marad az üzemanyag-fogyasztás is.
Akinek mioveni-i szabadidő-autóra fáj a foga, annak a friss listaárak szerint legalább 14 400 eurót kell előhúznia, ennyiért vihető haza a 90 lóerős, TCe benzinmotoros, Essential felszereltségi szintű, elsőkerék-hajtású Duster. A száz lóerős benzin-gázüzemű változatért 16 050 eurót kérnek, a gyengébb (130 lovas) Renault-Mercedes motoros gép 19 ezret kóstál, a limitált szériás csúcsverzió, 150 lóerős motorral, összkerékhajtással „megbolondított” SL Extreme pedig 22 500 euróba kerül – persze roncsautóprogram-kedvezményekkel ezek az árak számottevően csökkenthetők.
A tesztautót a csíkszeredai Mida – Dacia márkakereskedés bocsátotta rendelkezésünkre (mida.ro).
Gyári adatok | 1,33 TCe (1332 cm³) |
Teljesítmény (5250-as fordulat/percnél) | 110 kW/150 LE |
Forgatónyomaték (1700-as fordulat/percnél) | 250 Nm |
Gyorsulás (0–100 km/óra) | 9,7 mp |
Végsebesség | 199 km/óra |
Sebességváltó | hatfokozatú automata (EDC) |
Szén-dioxid kibocsátás | 142 g/km |
Üzemanyag-fogyasztás (város/városon kívül/vegyes) | 7,7/5,4/5,9 liter |
Hosszúság/Szélesség/Magasság | 4341/1804/1693 mm |
Tengelytáv | 2673 mm |
Hasmagasság | 217 mm |
Abroncsméret | 215/60R17 |
Üzemanyagtartály | 50 liter |
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.