Szállásfoglalás, útvonalterv, üzemanyagköltség, költőpénz, poggyászok száma – valahogy így néz ki egy hosszabb utazással is járó nyaralás előtti lajstrom. Egy alapvető, de létfontosságú részlet azonban gyakran háttérbe szorul: kibírja-e a távot az autónk?

A B-szegmens ismeretlen ismerőse – így is jellemezhetnénk a Ford Fiestához szoros rokoni szálakkal fűződő Mazdát, amely annak ellenére sem vált tucatautóvá, hogy nyújt némi pluszt rendkívül népszerű európai társával szemben.

Az ötödik generációs, TDI-motoros Polo minden bizonnyal úgy marad meg a köztudatban, mint a lassan múltba vesző dízel kisautók etalonja.

Elengedett kormánykerék mellett egyenes útról letérő autó, fokozott kopás az abroncsok valamelyik oldalán, csikorgó gumik már alacsony sebességgel bevett kanyarokban – mindezek nemcsak az autójavító szakembereknek, hanem a laikusoknak is figyelmeztető jelek.

Két „kísérletező”, hibától hemzsegő generáció után a harmadik Laguna-széria minden téren hatalmas ugrás volt elődjeihez képest. A gyártó ezzel a típussal próbálta bizonyítani, hogy van élet a német modelleken túl is.

A gumiabroncsok cseréjéről a legjobb útmutatót azoktól a szakemberektől kaphatjuk, akik már több mint két évtizedes tapasztalattal rendelkeznek. Hány év után érdemes új abroncsot vásárolni, mit kockáztat, aki „kontárkodik”, vagy nem figyel oda a szelep állapotára? Válaszokat kerestünk.

Érthetetlen módon csak egy generációt élt meg a kelet-európai piacokon megingathatatlanul népszerű Fluence. A megjelenésekor tipikus európai hódítónak szánt dél-koreainak egyébként kimondottan jót tett a modellciklus közepén kapott ráncfelvarrás.

Egy harminc évvel ezelőtti japán modell műszaki alapjaira épült két évtizede Kelet-Európában a dél-koreai Matiz. Olyan tömegmodell lett belőle, amely az évek során vagy szó szerint szétporladt, vagy éppen a rozsda okozta teljes megsemmisülés irányába halad.

Amikor az óránként száznegyven kilométeres tempóval haladás egy süketszobába zárt komótos csorgásnak tűnik, akkor a „hétköznapi” autókhoz szokott, ebbe a propellerjelvényes zárt világba ideig-óráig bekerülő ember is némileg átértékeli a bajor gépeket vezetőkkel szembeni előítéleteket.

A Swift mintegy mintája annak, hogyan lehet nagy teljesítmény nélkül is örömautót építeni.

Tőlünk nyugatabbra már tudják, hogy a kompakt szabadidő-autókhoz nem kötelező a dízelmotor, és összkerékhajtásra sincs szükség. Ilyen szempontból akár „népnevelő” szerepet is kaphatna nálunk a Škoda új hobbiterepjárója –, de ne legyünk álszentek, a Karoq is kapható dízellel.

Egy autó, amelyben mindaz, amit először hátrányának tűnt, tulajdonképpen előnyére válik. Körbejártuk, átvizsgáltuk, belenéztünk, mérlegeltünk: tényleg a B-szegmensbe, a kisautók mezőnyébe érkezett ez a típus?

Eddig nem az jellemezte a Dacia modelljeit, hogy túl sok tekintetet vonzottak – az egyszerű, megfizethető típusok a forgalomba olvadva teljesítették feladatukat, és ennyi. A néhány napja kapható második generációs Duster után azonban már megfordulnak az úton.

Összességében nagyon jó, részleteiben zseniális – ez már a Hard Rock Cafe előtt kiállított négy új Škoda tüzetes áttekintésekor egyértelművé vált, holott egy métert sem tehettünk meg a csehek új, december 15-étől kereskedelembe kerülő modelljéről. Meghívást kaptunk a Karoq romániai bemutatójára.

Vannak autótípusok, amelyekben a múlt úgy keveredett a jelennel, hogy közben irányt mutattak a jövőbe. Ahogyan a Volkswagen a Škoda Feliciával szemléltette, hogyan képzelik a németek a csehek fejlődését, úgy a Renault a Solenzát tette meg a Dacia korszakváltása előfutárának.

Jó látni, hogy vannak gyártók, amelyek időnként bevállalnak olyan „ellenforradalmat”, mint a Suzuki – még ha egy ilyen kisebb autóipari szereplő számára ez fokozott kockázattal is jár. Csakhogy ezt a „modern retró” irányvonalat a japánok úgy gondolták újra, ahogyan az eddig másnak nem igazán sikerült.