Felismerése nagyon fontos, hiszen sok kezdő, hobby és hasgombász is gyűjti őket. Nem a kuriózumok és ritka találatok közé tartozik, sokan kimondottan őzlábgombára vadászva indulnak el gyűjteni. A gombafogyasztás nem veszélytelen, ezért fontos megtanulni a szükséges határozóbélyegeket a pontos felismeréséhez. Őzlábgombák esetében gyakran hallani régi családi történeteket mérgezéssel kapcsolatban, ezért sokakban nagy félelmet is kelt ezeknek a fajoknak a fogyasztása. A gombahatározás nem szabad népi hiedelmekre alapozódjon, vagy tippelgetésre, kizárólag csak tudományos tényekre támaszkodhat.
A gombák pontos felismerése nem ösztön vagy megérzés kérdése, hanem pontos tudást és szakértelmet igényel. Emiatt nem elég a felmenőink által megtanított tudásra alapozni csak, biztosra kell menni. A hasgombász kifejezést szakmai körökben azokra az emberekre mondjuk, akik csak kizárólag azért mennek gombászni, hogy ehető fajokat gyűjtsenek gasztronómiai jelleggel, és nem feltétlen érdekli őket a nem ehető vagy a mérgező fajok világa. Egy hasgombász gyakran végig szalad az erdőn és mezőn, csak az általa ismert néhány fajt keresi a szeme, a többivel nem foglalkozik. Ha te is közéjük tartozol, akkor is érdemes lelassulni, és egyenként megvizsgálni a kosárba kerülő példányokat, másképp nem lehetsz biztos benne, hogy kellően meghatároztad őket, és biztonságosak fogyasztás szempontjából. Amikor csak úgy emlegetjük őket, hogy őzlábgombák, az nem faj szintű határozás. Több nemzetséget is magába foglal ez a kifejezés magyarul, mindegyiket fogjuk érinteni a bemutatásban.
A nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera) a leginkább kutatott faj az őzlábak közül. Nagy termetével és finom, mogyorós aromájával sokunk áhított gombája. Elkezdtek megjelenni a vidéken, és egész ősz végéig számítunk rá, ha kellően csapadékos lesz az időjárás. Tönkjének hosszúsága kb. 10–30 cm között változhat, kinyílt kalapja is kb. 10–30 cm széles lehet. Esernyőre emlékeztet a leginkább megjelenése, a kalap halványbarna színű, és sötétebb pikkelyekkel borított.
A lemezei fehérek és sűrűn állók, húsa a kalapban puha és vattaszerű, a tönkben rostos. A tönkön található gyűrűszerű gallér mozgatásával határozzák meg a legtöbben, és valóban fontos határozóbélyeg, de nem elégséges. Ezzel csak a mérgező galóca fajokat tudjuk kizárni, a mérgező őzlábakat nem. A mérgező őzlábak gallérja is mozog, így ennél sokkal fontosabb a tönk mintázatát megvizsgálni. Nagy őzlábgomba esetében kígyóbőrszerűen mintázott, és a tönk alja gumós.
Ha ezt látjuk rajta, akkor nem is kötelező a gallért megmozgatni. A mérgező őzlábak és galócák tönkje sose ilyen mintázatú, így biztosak lehetünk a határozásban. Illata és íze is mogyorós, a gallér is gazdag ezekben az aromákban. Érdemes terepen megkóstolni nyersen, nagyon kellemes csemege, én mindig megeszem gombászás közben. Fenyvesben, lombhullató erdőben, de legelőkön és füves részeken is gyakori az előfordulása. Erdőszéleket kimondottan kedveli, és gyakran többedmagával vagy boszorkánykörben találhatunk rá. A kalap kinyílása előtti állapotot dobverőnek hívjuk, ezt követően fog csak szétterülni esernyőszerűen.
Közeli rokona a szintén ehető vörösödő őzlábgomba (Macrolepiota permixta), kevés dologban térnek el egymástól, régen a nagy őzlábgombákhoz is sorolták rendszertanilag. A pici különbségek elég szembetűnőek, de pont olyan ízletes és nagy termetű fajról van szó. A termete picivel kisebb, a kalapon a pikkelyek színe általában sötétebb, a tönk is kígyóbőr mintás. A legnagyobb különbség, hogy a tönk és a hús sérülés, dörzsölés mentén vörösbarnásra színeződik. Pont úgy tudjuk felhasználni, mint a nagy őzlábat.
Másik rokonfaja az ehető karcsú őzlábgomba (Macrolepiota mastoidea), megjelenésük sok mindenben hasonlít, de olykor kisebb termete miatt az emberek tartózkodnak tőle. Ízben nem annyira erős és aromás, de finom gomba, és érdemes gyűjteni. A kalapja kb. 8–12 cm széles, olykor fele a nagy őzlábnak. A tönk 12–15 cm magasságú, jóval – „rövidebb lábú” – faj. A kalap csúcsa púpos, a kinyílt példányok esetében is jól látszik. A méretbeli különbségek mellett a tönk mintázata jelentős, halványbarnás pikkelykék díszítik, márványosan. Nem kimondottan erdőkedvelő faj, inkább erdőszéleken és tisztásokon gyakori megjelenése.
A rétek és legelők nagyon gyakori, kevésbé ismert gombája. Sokan csiperkeszedés közben találkoznak vele, de nem ismerik fel benne az őzlábat. Illata semleges, de kellemes ízű gombának számít. Ha nem hasonlítjuk a nagy őzlábhoz, akkor nem fogunk csalódni benne. Gallérja nem mozgatható, és kalapját nagyon világosbarna szemcsék és pikkelyek díszítik, de egészen fehérnek hat a kalapszín. A kalapszél csipkés, erről lehet jól felismerni. Nálam gyakran kerül kosárba, főleg, mikor sikertelen az ízletesebb őzlábak felderítése.
A Macrolepiota fajok mellett vannak még ehető őzlábgombáink, a piruló őzlábgomba (Chlorophyllum rhacodes) húsa sérülésre lassan narancsvörösesre színeződik. Előfordul lombhullató erdőkben is, de fenyvesekben gyakoribb. Általában kisebb termetű, mint a nagy őzláb, – rövidebb lábú – és kalapja gömbölyűbb. Tönkje sima, fehér, így jól felismerhető. A vörösödő fajok közül még ehető a szürkésbarna őzlábgomba (Chlorophyllum olivieri), melynek kalapszíne nem világos, hanem piszkos szürkésbarna, és tollas pikkelyei nagyon rojtos hatásúak. Gyorsan vörösödik, majd később barnul. Egyéni érzékenység lehet a vörösödő őzlábfajoknál, ezért elsőre mindig csak keveset kóstoljunk, és ne az esti órákban fogyasszuk, nem könnyen emészthető táplálék. Hegyvidéki fenyvesekben ezek a fajok sokszor gyakoribbak, így ha haladó gombászok vagyunk, akkor érdemes gyűjteni ezeket is. Fontos az alapos hőkezelés, ha ezekből a fajokból fogyasztunk, a könnyebb emészthetőség érdekében.
A mérgező őzlábak közül a kerti őzlábgombát (Chlorophyllum brunneum) kell a legjobban megtanulni, hiszen nagy termetű. Tömzsi és tömöttebb megjelenésű, de gyűrűszerű gallérja mozgatható, emiatt is nagyon oda kell figyelni. A tönk sima, fehér, és húsa sérülésre lassan vörösbarna lesz. Kertekben, parkokban és nitrogénben gazdag területeken fordulhat elő, kerüljük gyűjtését. Nagyon sok kis termetű és mérgező őzlábfaj létezik, ezek a Lepiota fajok. Kis termetű őzlábként szoktunk utalni rájuk, és ilyenkor már egyből tudható is, hogy a mérgező fajokról van szó. Kicsik és sok közöttük a súlyosan mérgező is, halálos kimenetelű is lehet. Abban az esetben, ha miniatűr őzlábgombát látunk, semmiképp se kerüljön be a kosarunkba.
A galóca (Amanita spp.) fajok közül párducgalócával (Amanita pantherina) szokták összetéveszteni az ehető őzlábfajokat. Ezek gallérja nem mozgatható, pelyhes és hófehér. A kalap színe pedig barna alapon fehér pettyes. Amennyiben bizonytalanok vagyunk, akkor kérjünk segítséget szakembertől vagy gombás csoportban. A tönkről mindig készüljön fénykép, anélkül nem határozható.
Az ehető őzlábfajok felhasználása nem olyan sokrétű, legfinomabbak sütve, kirántva vagy megtöltve, amennyiben még dobverő állapotúak. Töltéshez használhatunk krumplis, fűszeres tölteléket is, de gyakran töltik húsfélékkel is. A nagyobb kalapokat érdemes felcikkezni, hogy beférjenek a serpenyőbe, és alaposan átsüljenek. Csak a kalapokat gyűjtsük, a tönk nagyon szívós, és nem fogyasztható hagyományos módon. Ha mégis fel szeretnénk használni, akkor lehet szárítani és porítani, fűszergombaként alkalmazni. Én például mindig leszárítom, és egyszerű, székely ételeket fűszerezek vele. A kalapok is jól száríthatóak, vegyesen is kerülhet az őrleménybe. Vigyázzunk, hogy a szárítmánya könnyen penészedhet, légmentesen és jól záródó befőttesüvegben vagy dobozban tároljuk. Az edény aljára tegyünk papírtörlőt, így a nyitogatással bekerülő pára miatti penészedést kivédjük. Frissen fogyasztva igyekezzünk még aznap, de legkésőbb másnap elfogyasztani. Rosszul tárolható, gyorsan bomlásnak indul.
A fiatal dobverőket tárolhatjuk max. 2 napig is. Ha sokat gyűjtöttünk, akkor tartósítani kell valamilyen formában. A szárítás mellett a fagyasztás is szóba jöhet, előre panírozott formában érdemes csak. Puha állaga miatt nem alkalmas másfajta tartósításra, ezért legyünk belátással gyűjtés közben, a kelleténél többet nem érdemes felszedni.
Az őzlábgombák korhadékbontók, így az elhalt szerves anyagok talajba történő visszajuttatásában nagy szerepük van. Kalapja sokféle rovarnak nyújt otthont, gyakorta szaladgálnak benne apró piros atkák, ezeket rázzuk ki belőle. Sokféle vad felkeresi, kimondottan rágcsálók kedvelt csemegéje. Pelék, mókusok, de vaddisznók is fogyasztanak belőle. Ritkán nyüvesedik, gyorsan növekvő fajnak számít, és gyorsan le is bomlik. Illata sem vonzó a gombaszúnyogok számára, aminek mi kimondottan örülünk gombászás közben.
Az őzlábgombák világa összetett és nem egyszerű, amennyiben túl bonyolultnak érezzük, elég azokat a példányokat keresni, melyeknek kígyóbőrmintás a tönkje, hiszen amúgy is ez a legízletesebb a többi közül.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.