HIRDETÉS

Az életmentő mellrákszűrés: tudunk eleget róla?

Hajnal Csilla 2017. december 05., 15:30

Az emlőrák kialakulását nem lehet megelőzni, de életet menthet, ha időben felfedezik, korai stádiumában diagnosztizálják. Mellrákszűrésről, az emlőrák diagnosztizálásának lépéseiről, illetve tévhitekről és kockázati tényezőkről beszélgettünk dr. Baróti Beáta Ágota marosvásárhelyi radiológus főorvossal, egyetemi adjunktussal.

A modern digitális mammográfiás gépek kisebb sugárterheléssel járnak Fotó: Farkas Antal

– Mit jelent a mellrákszűrés, hogyan zajlik?
– A mellrák a nőknél a leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganatos megbetegedés, és azt is kell tudni róla, hogy nagyrészt fájdalmatlan. Az emlőrák kialakulását nem lehet megelőzni, de életet menthet, ha időben felfedezzük, azaz korai stádiumban diagnosztizáljuk, ezért fontosak a szűrővizsgálatok (idegenszóval „screening”).

Jelen pillanatban tudományosan a mellrákszűrés legalkalmasabb vizsgálómódszere a mammográfia, amely a nem tapintható, kisebb daganatok észlelésére alkalmas.

Nagy előnye ennek a vizsgálatnak az, hogy az emlőrák a klinikai tünetek megjelenése előtt átlagosan két évvel korábban diagnosztizálható. A mammográfia a mellről készült röntgenfilmet jelenti, mellenként két filmet készítünk, ez összesen négy filmet jelent. A szűrő mammográfiát a tünet és panaszmentes nőknél végezzük, míg a klinikai mammográfia azt jelenti, hogy a páciensek már panasszal, tünettel jelentkeznek vizsgálatra. Negyvenéves kor után végzik a pácienseken a szenológusok, azaz az emlődiagnosztikai jártassági vizsgával rendelkező radiológusok.

HIRDETÉS

Veszélyeztetett nők esetében már 30 éves kortól is el lehet végezni, de ezt mindenképp egyéb emlővizsgáló módszerrel is ki kell egészíteni. Értem ezalatt az ultrahangot, esetleg a mágneses rezonanciát. Húszéves kor után ajánlott a havonkénti önvizsgálat a menstruációs ciklus után, illetve az évi ultrahangos vizsgálat. Itt ismételni szeretném, hogy jó, ha ezt a szenológus végzi.

– Kihez forduljon az a személy, aki gyanús csomót észlel a mellében? Hogyan zajlik a diagnózis felállítása?
– A páciens legtöbbször a háziorvoshoz jut el, az küldi tovább a szenológushoz vagy más szakorvoshoz, aki lehet sebész, nőgyógyász, endokrinológus, onkológus, és ezek a szakorvosok küldik tovább a beteget hozzánk.

Fontos, hogy emlővizsgálatokban jártas szakorvoshoz kerüljön az, aki csomót érez a mellében,

mert a mammográfiás és ultrahangos, bizonyos esetben mágneses rezonanciás vizsgálatokkal el tudjuk dönteni a csomó jellegét. Ha jóindulatú csomóra utalnak a képalkotó vizsgálatok, akkor azt mindenképpen követni kell az általunk meghatározott időintervallumon belül – ami lehet egy év, fél év, három hónap – és az általunk meghatározott emlővizsgálati módszerrel! Ha a csomó gyanús jellegű, akkor a pontos diagnózis érdekében a mai tudományos álláspont szerint biopsziát végzünk, azaz szövetmintát veszünk a csomóból. A szövettani diagnózis a pontos. Itt még megjegyezném, hogy mindenképpen szakorvoshoz kell fordulni, ha az emlőbimbó véresen váladékozik, az emlő vagy a bimbó bőre behúzódik, a mellbimbó megduzzad, kipirosodik, viszket, az emlőn nem gyógyuló seb keletkezik, mert ezek is mellrákra utaló tünetek lehetnek.

– Miután kiderült, hogy rosszindulatú daganatról van szó, melyek a következő lépések, amit a betegnek meg kell tennie?
– Abban az esetben, ha a csomó szövettanilag rosszindulatú, vagyis mellrákról beszélünk már, akkor a továbbiakban a beteg onkológus szakorvoshoz kell forduljon. A mellrák típusától függően az onkológus dönti el, hogy milyen fajta kezelésben részesül a beteg a továbbiakban, ami kemoterápia, radioterápia, hormonterápia és/vagy sebészi kezelést jelent. A mellrák megfelelő kezelése komplex csapatmunkát jelent, melynek tagjai a szenológus, patológus, onkológus és sebész.

– Milyen a hazai egészségügy „hozzáállása” a szűréshez? Kötelező-e itt, fektetnek hangsúlyt az informálásra?
– Romániában nincs egységesen meghatározva, hogy hány éves kortól kezdődik az emlőrákszűrés, külföldön országonként változik, hiszen van, ahol negyven-, ötven- vagy hatvanéves kor után válik kötelezővé a mellrákszűrés. Romániában jellemző módon leginkább akkor mennek a nők szűrésre negyvenéves koruk után is, ha csomót éreznek a mellükben, és ennek az eredetét szeretnék tisztázni. Szerencsére az utóbbi időben azért a háziorvosoknak, szakorvosoknak köszönhetően egyre többen jelentkeznek szűrővizsgálatra. A nők figyelmét kozmetikai cégek, alapítványok, civil szervezetek kampányaival próbálják felhívni az emlőrák veszélyeire, és ezek felvállalják a szűrés népszerűsítését is, de rendszerszerűen Romániában nem fektetnek hangsúlyt a szűrővizsgálatok fontosságára, a nők felvilágosítására.

– Tévhit az, hogy a nagy mell nagyobb kockázattal jár?
– Igen. Bárki lehet mellrákos. Még a férfiak is. Ugyanakkor vannak rizikófaktorok a melldaganat kialakulásában: például akik nem szültek soha és nem szoptattak, illetve genetikai vonalon – főleg anyai ágon – is öröklődhet a betegségre való hajlam, vagy azoknál, akik hosszú időn keresztül szedtek hormonális fogamzásgátlót.

– Sokan félnek a mammográfiától. Milyen hatása van a mellre?
– A mammográfia hátrányai közé sorolható az, hogy sugárzással jár. A sugárdózis gépfüggő. A modern digitális mammográfiás gépek kisebb sugárterheléssel járnak. A szervezett programok keretén belül végzett mammográfia hasznossága meghaladja a sugárterhelés okozta esetleges ártalmakat. Itt azt meg szeretném jegyezni, hogy az asszisztensnőmmel egy összehasonlító mérést csináltunk, ami a sugárdózist illeti a kórházi digitális mammográfiás gép és az egyik röntgen gép között, és arra a következtetésre jutottunk, hogy

a mell nagyságától függően a sugáradag mindkét mellre másfél-két tüdőröntgennek felel meg. Ez két korszerű gépre vonatkozik.

A másik hátrány a kompresszió miatti fájdalom, de ez függ a páciensek fájdalomküszöbétől. A mammográfiáról még azt is tudni kell, hogy bizonyos esetekben hibákat rejthet, a tömör emlőszövet miatt a tünetmentes mellrák rejtve maradhat, vagy a mammográfián a daganatgyanús röntgen tünetek mögött ritka esetekben nem bizonyítható a valódi rák. Ez az álpozitív eredmény, ami azt jelenti, hogy mammográfiásan gyanús jeleket láthatunk, amelyek a további kivizsgálások során nem bizonyítják a rákos jelleget.

Baróti Beáta Ágota radiológus főorvos, egyetemi adjunktus Fotó: Haáz Vince

Értem ezalatt az ultrahangot, mágneses rezonanciát, esetleg biopsziát, azaz szövetmintavételt. Ez sajnos újabb vizsgálatot, újabb programálást jelent, ami időbe telik, és ez viszont a nők számára szorongást, pszichés gyötrődést okozhat, amíg a kivizsgálások tartanak. Ezért lenne ideális, ha mellcentrumok léteznének, mert egyrészt az csökkentené a várakozási időt, másrészt ugyanaz az orvos vizsgálja végig a pácienst, aki ismeri az esetet.

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS