Munkahelyi jelenség: kiégés. Hivatalosan is betegség immár a lelki ártalom

Hosszú távú fokozott érzelmi megterhelést, illetve kedvezőtlen stresszhatások következtében létrejövő fizikai-érzelmi-mentális kimerülést jelent az egységes meghatározás szerint a kiégés, angol nevén a burnout. Leginkább azok vannak kitéve ennek, akiket a munkájuk által fokozott érzelmi stressz veszélyeztet, jellemzően már közel vagy több mint egy évtizede ugyanazt a munkát végzik, s valamilyen humán szakterületen dolgoznak. Hogy csak néhány jellemző szakmát említsünk,

ide tartoznak többek között a pedagógusok, az orvosok, az ápolók, a mentősök, vagy épp a rendőrök is.

A burnout szindróma főbb tünetei a következők: fáradtság és fizikai kimerülés, emellett negatív érzések a munkával kapcsolatosan, illetve mentális eltávolodás attól és lecsökkent hatékonyság, munkakedv az illető szakterületen. Kiváltó okai közé sorolhatjuk a sok stresszt, a hiányos teljesítménymérést a munkában, azaz az érintett nem kap elégséges pozitív visszajelzést, megerősítést. De a nem megfelelő bérezés is hozzájárulhat a burnout kialakuláshoz, illetve a túl hosszú munkaidő, vagy épp ha az extra igénybevétel mellett nagy felelősség hárul az illetőre. Ezek következménye, hogy az érintett munkahelyi kapcsolatai megromlanak, az önértékelése csökken, egyre jobban eltávolodik mentálisan a munkájától.

Dósa Zoltán pszichológus úgy látja, hogy bár térségünkben ez még viszonylag ismeretlen jelenségnek számít, az egyre növekvő teljesítménykényszer és a fokozott munkahelyi stressz hatására ugyanúgy jelen van, mint tőlünk nyugatabbra, ahol már tényleges betegségként kezelik. Ugyanakkor elmondta, a kiégéses tünetek nyilván kihatnak fizikailag is a szervezetre. Megjelennek a pszichoszomatikus betegségek (lelki bajok testi tünetekben), mint például a magas vérnyomás, különböző izomfájdalmak, álmatlanság, étvágytalanság stb. A depresszió is egyenes következménye lehet a kiégésnek. A kiégést egyébként gyakran tévesztik össze a depresszióval, az alapvető különbség, hogy míg a depressziós emberek a munkájuk mellett sem találnak értelmet az életben, a burnout tünetei kimondottan a munkához kötődnek.

A jelenség kapcsán Péter Szilárd, a Hargita Megyei Mentőszolgálat vezérigazgatója egy náluk végzett korábbi felmérés eredményére hivatkozva rámutatott, a kiégés nagymértékben jelen van a mentős szakmában.

Ugyanakkor Romániában a legtöbb szakterületen nincs meg az, hogy egy munkahelyen csak azért alkalmaznak pszichológust, hogy segítsen megelőzni vagy kezelni az efféle problémákat. Nyugatabbra egy tömegbalesetnél már a mentősöknek is pszichológusok segítik feldolgozni a történteket. Péter Szilárd szerint a kiégésre a főnöktől, a kollégáktól vagy akár szakembertől érkező segítség jelenthet megoldást, hiszen egyedül nagyon nehéz megbirkózni vele.

Az egészségügy kötelékében maradva ugyanúgy jelen van az orvosoknál is a jelenség – de szerencsére, mondta Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Egészségügyi Igazgatóság vezetője – amióta nagymértékben megemelték az orvosok bérét, és egyre több pályakezdő orvos kezdett el dolgozni, kevésbé érzékelhetők a burnout tünetei az itteni orvostársadalomnál. Ez akár annak is köszönhető, hogy nagyobb a versenyhelyzet közöttük, illetve a nagyobb bérezés nyilván hozzájárul az elhivatottság megéléséhez is. Ennek ellenére kár lenne tagadni, hogy a jelenség ebben a szakmában is érzékelhető. Tar Gyöngyi hangsúlyozta,

a kiégés megelőzhető, amennyiben az adott egyén folyamatosan képezi magát választott szakmájában.

„Minden orvos, aki úgy érzi, hogy túl sok feladat és túl nagy teher hárul rá, ő maga is kell tegyen ez ellen. Aktív hozzáállás szükséges, hogy ne alakuljon ki a kiégés, vagy ha már kialakult, megelőzhető legyen. Mindemellett a kiégett orvost saját páciensei büntetik meg azáltal, hogy már nem fordulnak hozza” – húzta alá.

„Pedagógusként tapasztalom, hogy mutatkoznak esetleges jelei a kiégésnek a kollégáim körében” – mondta érdeklődésünkre Ferencz Salamon Alpár csíkszeredai iskolaigazgató. Kifejtette, tény és való, hogy a közoktatási rendszerünk nem foglalkozik a pedagógusok „burnout-megelőzésével”. Épp ezért különböző oktatói fórumokon – mint például a Bolyai Nyári Akadémia – ez hangsúlyos szerepet kap, hiszen olyan szakmáról beszélünk, ahol hosszú távon könnyen kialakulhat. „Felelősség tekintetében nemcsak azé a felelősség, aki a kiégés szenvedő alanya, hanem azé az intézményé is, aki őt alkalmazza. Hiszen a munkáltatónak messzemenően érdeke, hogy valamilyen formában érzékelje és segítsen ennek megelőzésében vagy akár helyrehozásában az alkalmazottak esetében” – zárta.