HIRDETÉS
Ha a fekete kifejezést a pedagógiával kötjük össze, rossz érzéseket kelt bennünk, hiszen lelkünk mélyén érezzük, az oktatás-nevelés nem lehet fekete, negatív, romboló hatású. A jelenség viszont létezik, sőt fekete pedagógiával ma is találkozunk az iskolában – erről is olvashatnak a pénteki Liget mellékletben.
A fekete pedagógia kifejezést először 1977-ben használta Katherina Rutschky a megfélemlítésen és testi erőszakon alapuló nevelés leírására, ma már több magyar szerzőtől is olvasható könyv a témában. Alice Miller pszichoterapeuta könyveiben érzékletesen igyekezett bemutatni különböző összefüggésekben, hogy a fekete pedagógia gyermekkori megtapasztalása miként korlátozza be később az életerőnket vagy öli ki belőlünk annak az érzését, hogy kik vagyunk tulajdonképpen, mire van szükségünk igazából. Milyen hosszú távú romboló hatása lehet a személyiségre?
A neves szakember úgy fogalmaz: a fekete pedagógia alkalmazkodó embereket állít elő, akik csak az álarcukban tudnak megbízni, ugyanis gyermekkorukban állandó félelemben éltek. „Én tudom, hogy mi jó neked – hangzik a legfőbb elv –, és ha felpofozlak vagy szavakkal kínozlak, az is a te javadat szolgálja” – írja a pszichoterapeuta A test kiáltása című könyvében, arra utalva, hogy az erőszakot mint a hatalmi viszony felállítását célzó cselekedetet a szülő vagy a pedagógus úgy állítja be a gyereknek, mintha az egy jótétemény lenne részéről, és a gyereknek hálásnak kellene lennie.
A fekete pedagógiáról a pénteki Liget mellékletben olvashatnak.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
