Ellenségünk a képernyő? A vakációban még nagyobb a kísértés a kütyüzésre

Míg a nyári vakáció hallatán legtöbben vízpartot, lubickolást, fára mászást, futkorászást látunk magunk előtt, a valóság sok esetben az, hogy a hosszú szünidő alatt a gyereknek rengeteg ideje van képernyő előtt ülni, különböző okoseszközöket használni. Már a legkisebbek esetén is gyakran elhangzik az „unatkozom” panasz, a szülőnek pedig könnyebb lehet bekapcsolni a tévét vagy kezébe adni egy tabletet, telefont. Amiből aztán vég nélküli vitatkozás lehet, hogy mit és mennyit „kütyüzik” a gyerek. Bár a képernyőmentes élet ma már nem igazán lehet reális cél, hiszen a virtuális világ az életünk részévé vált, de szabályozhatjuk és használhatjuk tudatosan a minket körbevevő kütyüket.

Kádár Annamária mesepszichológust arról kérdeztük, hogyan lehet jól csinálni ezt az egyensúlyozást az elektronikus eszközök világában. Lehetséges-e, hogy a képernyő ne az ellenségünk legyen, mi pedig ne a gyerek ellenségei, amikor annak használatát szabályozni próbáljuk?

Kádár Annamária szerint jó tudni, hogy

az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint egy-másfél éves kor alatt a gyermekeknek egyáltalán nem ajánlott a képernyővel találkozni,

ebben érdemes a zéró tolerancia elvet követni: sem tévé, sem tablet, sem okostelefon. Aztán hároméves korig napi 20 perc, fél óra a javasolt idő, ötéves korig is legfeljebb egy óra napi képernyőidőt javasolnak, amit együtt, közösen nézünk. Az idegrendszer kiegyensúlyozott működéséhez ezzel együtt jár legalább két-három óra aktív fizikai mozgás és napi tíz-tizenhárom óra alvásidő. 6 és 9 év között napi 1 óra javasolt, és 10 év felett a szakértők azt ajánlják, életévenként naponta plusz tíz perccel, illetőleg heti egy órával növekedhet a képernyő előtt töltött idő. Így ha időkorlátokat szeretnénk felállítani csemeténknek, érdemes ezeket az ajánlásokat figyelembe venni, tudván, hogy a túlzott képernyőhasználat valóban hatással lehet a gyermek fizikai és mentális egészségére, ronthatja a figyelmi, koncentrációs és emlékezési képességeket, lassíthatja a nyelvfejlődést, fokozott stresszt, szorongást is okozhat, valamint táplálkozási és alvászavarokhoz is vezethet.

A szakember szerint azt kell megérteni elsősorban, hogy mesehallgatás során a gyerek nemcsak a mesélő szülőre, hanem befelé is figyel: lelki szemei előtt megelevenedik a történet, és a saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot. Mesehallgatás közben nagyon intenzív belső munkát végez, elképzeli, amit hall, és egy belső illusztrációban megrajzolja saját történetét.

– fogalmazza meg a szakember. Rámutat, a rajzfilmet is sokszor mesének nevezik, a tévé képernyőjén azonban felfoghatatlanul gyors tempóban pergő képekkel szembesül a gyermek, ami nagyon megterhelő az idegrendszere számára. Ezeket a vibráló külső képeket jó esetben az álmai során dolgozhatja fel – amennyiben nem sikerül, megjelenik a szorongás. A tévénézés másik problémája, hogy az a meghitt, intim kapcsolat is hiányzik belőle, ami a gyermek és a mesélő között létrejön. Annak a gyermeknek, aki lelkileg-érzelmileg rendben van, nem jelent veszélyt egy-egy rajzfilm megnézése, amennyiben az nem túl hosszú, és a szülővel közösen megbeszélik a látottakat.

„A gyors, villódzó mesék, a túlzott hanghatások megterhelik a gyermek idegrendszerént, kiváltépp akkor, ha ezek az ingerek nincsenek feldolgozva. 4,5–5 éves korban alakul ki a kettős tudat, amikor beleélik magukat a mesébe, de nem tévesztik magukat össze a mesehőssel. Ezelőtt a gyerekek nagyon könnyen sebezhetők és befolyásolhatók, gyakorlatilag védtelenek a külső hatásokkal szemben. Hogyha eljátsszák a mesét, ez segít a feldolgozásban” – magyarázza Kádár Annamária. Hozzáteszi,

a túl sok razfilmnézés következménye például az is, hogy nem alakul ki az empátia, érzéketlen lesz a gyerek a környezete iránt.

Minél kisebb a gyerek, annál inkább szűrt, biztonságos és rövid tartalmat kell keresni, ami megfelel életkori sajátosságainak, amiben nincsenek gyorsan váltakozó képsorok, túl gyors hang- és képváltások. „Kedvenc mesefilmünk volt a Pocoyo, ahol fehér háttér előtt a narrátor hangján követhettük az eseményeket, és JoNaLu, ahol tánccal, mozgásban lehet feldogozni a képsorokat. Külön csatornán találjuk Dániel András Kufli-meséit, Berg Judit Maszat-meséit, vagy Julia Donaldson meséiből készített filmeket, amelyek szintén nagy kedvenceink voltak” – adott jó példákat a mesenézésre a szakember.

Ahogy a hétköznapokban, úgy a vakációban is mindenképpen érdemes korlátokat felállítani Kádár Annamária szerint, korlátokat napirendben és időben is. Mindez persze járhat konfliktussal is, hiszen a gyerek általában próbálja a határokat tágítani. A pszichológus azonban arra figyelmeztet, hogy a képernyőidő korlátozása önmagában még nem jelent megoldást, mert az is fontos, hogy milyen tartalmat néz a gyerek és milyen cselekvés társul a tartalomhoz, amit a gyerek a képernyőn keresztül végez.

„Bár utazás vagy etetés közben könnyebb a gyermek figyelmét a kezébe adott tableten vagy okostelefonon megjelenő rajzfilmekkel lekötni, de amennyiben lehet, ne válasszuk ezt az utat még akkor sem, ha a gyermek így csendben van vagy többet eszik. A legnagyobb hátulütő az evészavarok megjelenése és a stresszoldó és unaloműző stratégiák kialakulásának hiánya, mert később már nehezen tudja kezelni a hasonló helyzeteket.

– magyarázza a szakember. Rámutat, a iOS és az Android készülékeken is van olyan alkalmazás, amelyben mérhető, korlátozható és szabályozható a képernyőidő. A Digitális jóllét menüponton belül lehet ütemezni a képernyőmentes időszakokat, vagy beállíthatók az időkorlátok az egyes alkalmazásokhoz. A Google family link segítségével pedig csökkenthetjük az internethasználati időt. „Fontos, hogy ne tiltással neveljünk. Amennyiben érthető szabályokat alakítunk ki és közösen megegyezünk arról, hogy mennyi időt tölthet a gyermek videojátékokkal vagy épp telefonhasználattal az adott héten, akkor nem lesz ellenség a kütyühasználat” – javasolja a pszichológus.

A képernyőidő korlátozásának alternatívája kell legyen ugyanakkor a szabadban végzett fizikai aktivitás, a játék, társasjáték, a sport, séta a természetben.

Fontos ugyanakkor, hogy a szülő maga is jó példával járjon elöl és ne lógjon egyfolytában a telefonján, számítógépén.

A médiamentes szabadidő biztosítása a szülő felelőssége, előnyben részesítve a szabadban közösen töltünk időt.