Fogszabályozás: nem csak esztétika kérdése

A fogszabályozás a rendellenesen nőtt fogak illetve állcsontok diagnosztikájával és kezelésével foglalkozik – szögezi le indulásból Pataki Réka. Ide tartozik az állcsont ortopédia – folytatja –, ami azt jelenti, hogy gyerekkorban, azaz amíg a gyermek növekedésben van, a fogszabályozó szakorvosnak ráhatása van a csontos növekedésre. „Amíg az állcsontok növekedés alatt vannak, addig mi irányíthatjuk a csontos növekedést. Miután a csontos növekedés lelassult, és egyre inkább a lejárati stádiumhoz közeledik, illetve már nincsen csontos növekedés, már nem tudunk beleszólni a csontos fejlődésbe, innentől a korrigálás már a sebész feladata. A felnőttek esetében a fogszabályozás a meglévő, kifejlődött csontos alapon lévő fogak helyes elrendezésével foglalkozik” – magyarázza a fogszabályozó szakorvos.

A fiatal csíkszeredai szakember ugyanakkor fontosnak tartja kihangsúlyozni, a fogszabályozás célja nem csak a fogak sorba állítása, hiszen nem csak az esztétikum a lényeg, hanem a funkcionalitás is. „Nem elég, hogy a fogak sorban vannak, azzal a gyermek kell tudjon beszélni, rágni, be kell tudja tölteni a funkcióját úgy, hogy a csontozatnak, az ínynek ne ártsunk. Úgy foglalnám össze, hogy a fogszabályzás egyben ugye orvosi szakma, mert élő szövettel dolgozunk, és a fogszabályozást végző orvosnak feladata az, hogy egészségesen tartsa a fogakat körülölelő szöveteket, az ínyt, a csontot, a fogakat, ne kompromittáljuk az egyenes fogsorért az alátámasztó szöveteket. De ugyanakkor mondhatni művészet is, mert benne van a szépség, nem mindegy, hogyan állítom be a fogakat, kell legyen az embernek szeme legyen hozzá. Ez nem egységes, nem sorozatot gyártunk, ez személyre szabott. Munkánk nagyon fontos aspektusa továbbá a mérnöki munka, nagyon sok fizika van benne. Én folyamatosan számolom a torziós erőket, az erőt, amivel húzom a fogakat, a forgatónyomatékot. Csontos alapon belül egy jól meghatározott szabályrendszer szerint mozgatjuk a fogakat” – hangsúlyozza.

Pataki Réka szerint nagyon fontos, hogy a szülők megértsék, a fogszabályozás lényege a későbbi problémák megelőzése. Ha a szülő nem vesz észre különösebb problémát, a tejfogak a megfelelő időben bújnak ki, és a gyerek fejlődése is a megfelelő ütemben történik, az első fogszabályzási konzultáció nyolc-kilenc éves korra ütemezhető be. „Azért változó ez, mert egyénenként változik a fogak előtörési ritmusa. Az első konzultációt akkor érdemes beiktatni, amikor a gyermeknek kibújt fent is és lent is a négy-négy metszőfoga és az első maradó őrlőfogak. Ez utóbbiak hatévesen bújnak ki rendszerint, és nyolcéves korig normális tempóban a metsző fogak is ki kell bújjanak” – magyarázza.

Hogy mire kell figyeljen a szülő? Mivel egy állandóan fejlődő, növekvő szervezetről beszélünk, fontos, hogy a gyermek képlékeny csontozata jó irányba fejlődjön, ezért például lényeges, hogy mindkét oldalon rágjanak.

„Fontos egy fejlődő csontos alapnak, hogy szimmetrikusan nőjön. Egy fejlődésben lévő gyermek csontozata is adaptív, a külső behatások is irányítják a csontos növekedést, ezért a gyerek a nem szimmetrikus rágással elnyomhatja a saját csontozatát. Hogyha a gyerek mindig csak egyik oldalon rág, akkor az arcizom az egyik oldalon sokkal jobban kifejlődik” – magyarázza. Ennek pedig alapfeltétele, hogy ne legyen lyukas foga, ami fájdalmat okozhat egyik vagy másik oldalon. Ezért fontos a tejfogaknak is az egészségesen tartása, kezelése, hogy ne kímélje őket a rágás során.

A tejfogazat csücsközöttsége (a rágó felszíni domborzat – szerk. megj.) ötéves korra el kell legyen kopva, hogy szabad mozgást és szabad növekedést biztosítson az állcsontoknak, ugyanis azok nem egyforma tempóban nőnek, különböző a növekedési görbéjük. Ezért fontos például a rostdús, abrazív ételek fogyasztása. Ugyanakkor – emeli ki a fogorvos – a tejfogazat épségének megőrzése azért is nagyon fontos, mert a túl hamar elveszített tejfogak után hátramaradt rés könnyen összeszűkül, és a maradó fog számára már nem marad hely előtörni. Ilyen módon a lyukas tejfogazat későbbiekben a maradó fogazat torlódásához vezethet.

Továbbá figyelni kell a szájlégzés okozta problémákra. „Sok szülő nincs tisztában vele, hogy milyen csúnya elváltozásokat tud okozni az, hogy ha egy gyermek az orrmandula, orrsövényferdülés vagy krónikus megfázások miatt nem tud az orron keresztül levegőt venni, hanem nyitott szájjal lélegzik. Ez ugyanis egy lefele irányuló alsó állcsontfejlődést idéz elő.

– mondja a fogszabályozó szakorvos.

Egy másik gyakori gyermekkori probléma a funkcionális aszimmetria. Úgynevezett kényszerharapás alakul ki, amikor a csücsök csücsökkel találkozik, azaz a felső állcsont nem írja körül az alsó állcsontot, ahogy kellene. „Sokszor mondják az ilyen gyermekre, hogy durcáskodik. Igen sok gyerek tényleg durcás, előre tartja az alsó állcsontját, de ha ezt huzamosabb ideig csinálja, a csont oda nő. Én mint »külső erő« fogszabályzást tudok végezni, megvannak erre az eszközeim, a módszereim, de ugyanúgy a gyerek is az izmaival hat a csontos alapra” – szögezi le.

Nagyon fontosak a szokások – emeli ki. Gondol itt a például a fej-, állcsont-támasztásra is. Ugyanis – magyarázza – amikor a gyermek féloldalra könyökölve tanul, elnyomhatja az alsó állcsontját, nyilván ez akkor fordul elő, ha huzamosabb ideig fennáll ez az állapot „Nem jó, ha befal egy ceruzát, az ujját, a paplan sarkát, de akár a hosszan tartó cumizás is káros, mert mindez rosszfelé irányítja a csontnövekedést. Ezért hároméves korig le kell szoktatni a gyermeket cumizásról, ujjszopásról, mert a későbbiekben súlyos elváltozásokat okozhat. Ekkor alakulhat ki nyitott harapás, azaz a fogak elöl nem érnek össze, csak a hátsó fogak érintkeznek.”

Ami a fogszabályzó készülékeket illeti, ezeket két nagy csoportra oszthatjuk – tudjuk meg a szakembertől. Létezik kivehető és fix készülék. „A kivehető készülékkel a csontos fejlődést irányítjuk, felkészítjük az állcsontokat a maradó fogak befogadására. Ezt egy nap többet kell hordani, mint amennyit nem, azaz napi 11–16 órát, máskülönben teljesen hiába dolgozunk. Nekünk tulajdonképpen egy kritikus erővel és időtartammal kell hatnunk a csontra ahhoz, hogy legyen csontos átalakulás, fogelmozdulás. Ha a gyerek egy nap egy órát hordja a kivehető készülékét, azzal nem tudok előidézni változást. Ezért ez esetben nagyon fontos az együttműködés, a kezelés nem csak a szakemberen áll, hanem elsősorban a páciens kell akarja. A kivehető készülékek nem okoznak akkor diszkomfortot, fájdalmat, mint a fix fogszabályzó készülékek” – mondja.

A maradó fogak beállítása fix fogszabályozó készülékkel történik, ezt az orvos helyezi rá egyenként a fogakra, és a páciens nem tudja levenni. „Mivel ez állandóan ott van a fogakon, folyamatos erőt fejt ki, a csont, a foggyökér és a fogágy folyamatosan leadott erőt kap, a fogelmozdulás állandó. Egy normál fogszabályozó kezelés másfél évtől két és fél, három évig tart a helyzet súlyosságának a függvényében” – mondja a szakember.