Iskola vagy óvoda? Szülői dilemmák a hatodik életév körül

A jelenlegi tanügyi törvény szerint azokat a gyerekeket, akik augusztus 31-éig betöltik hatodik életévüket, kötelező beíratni az iskolai oktatás előkészítő osztályaiba. Ugyanakkor lehetőség van arra, hogy azok a gyerekek, akik kissé később, de az év végéig betöltik az iskolaköteles életkort, a megmaradt helyekre felvételt nyerjenek, azonban ehhez iskolaérettségi, szaknyelven pszichoszomatikus felmérésen kell részt venniük.

A szülő kérésére ennél fiatalabb korú gyerek is iskolába íratható, illetve az iskolaköteles kor betöltése ellenére visszatartható, ha a szakember ezt indokoltnak látja. A felmérést március 1–23. között végzik.

„Érdekes a romániai törvénykezés. Míg a hatodik évüket be nem töltött gyerekek esetében pontosan meghatározza, hogy mi a teendő, addig azoknál a gyerekeknél, akik iskolakötelesek, semmilyen kötelező vizsgálatot nem ír elő.

– közölte érdeklődésünkre Dimén-Varga Tünde iskolapszichológus. A pszichoszomatikus felmérést a szülők kérésére a szakhatóság pszichológus és logopédus szakemberei végzik. A felmérési körzeteket a tanfelügyelőségek határozza meg, de ez nagyjából megfelel annak a körzetnek, ahol a szakember egyébként is dolgozik. Mivel a családok szempontjait nézve a legelőnyösebb, ha a felmérést az óvodában végzik, ez a gyakorlat terjedt el.

Eltérések a faluról városi iskolába iratkozó gyermekeknél vannak, vagy ha a szülők külföldről hazaköltözve később értesülnek a beiratkozás részleteiről, de a szakemberek ezt is rugalmasan kezelik – tette hozzá az iskolapszichológus.

Dimén-Varga Tünde elmondta: amióta iskolaelőkészítő osztályba, köznyelven nulladikba mennek a gyermekek, az iskolaérettség kritériumai egyszerűsödtek. A felmérés egyik részét a gyermek óvodapedagógusai végzik, a másikat a pszichológus, illetve logopédus. A pszichológiai felmérésre a szülő az óvónőtől kapott értékelőlappal megy.

Kizáró jelleggel bír a gyerek nem megfelelő figyelmi képessége, tehát ha az óvónők tapasztalata szerint nem tud tizenöt percig akaratlagosan figyelni, akkor nem iskolaérett, és a további vizsgálat okafogyottá válik

– magyarázta a szakember. Az óvónői kérdőív többi része a gyermek feladatvégzésére, motivációjára és társas kapcsolataira vonatkozik. A pszichológus/logopédus felméri a gyermek mozgásfejlettségét, általános tájékozottságát, térbeli tájékozódását, percepcióját, ábrázolási, számolási készségét, memóriáját, beszédkészségét. Ezek azok a készségek, amelyeknél megfelelő fejlettségi szint szükséges az iskolai készségek (írás, olvasás, számolás) elsajátításához, hiányuk pedig tanulási nehézségekhez, zavarokhoz vezethet. A pszichológiai felmérésben is van kizáró jellegű tétel: ha a gyermeknek négynél több beszédhibája van, nem mehet iskolába.

Az iskolai alkalmasság, a tanulási siker összetett dolog, nem elég, ha a gyermek intelligens, és néhány őt érdeklő területen nagy tudásra tett szert.

Ha egy kisgyerek csak játszana, nem szívesen vesz részt az óvónő által felkínált, főként papír-ceruza jellegű feladatokban, nem tud az óvónő utasításaira vagy társaira figyelni, akkor valószínűleg éretlen még az iskolára, legalábbis a Romániában gyakorolt oktatásra

– összegezte a szakember. Ahhoz, hogy hatodik életévének betöltése előtt felvegyék az előkészítőbe, a felmérés követelményeinek háromnegyedét teljesítenie kell. Egy iskolaérett gyereknek ezek a feladatok rendkívül egyszerűek.

Tapasztalata szerint nálunk nem túl gyakori, hogy a szülők korábban szeretnék iskolába adni gyermeküket, mivel többségük belátta, hogy jobb, ha a neki megfelelő közegben fejlődhet még egy évet, és nem kell olyan elvárásokhoz alkalmazkodnia, amelyekhez testileg, lelkileg, idegrendszerileg még nem érett. Ha egy szülő mégis a korábbi beíratás mellett dönt, véleménye többnyire megalapozott. Ritkán, de előfordul, hogy éppen a kedvenc tanító néni kezd előkészítő osztályt, és nem szeretnének lemaradni róla. Van, hogy a csoport nagy része iskolába megy, és a gyermek ragaszkodik a társaihoz. Szintén ritka, hogy a család életvitele vagy anyagi körülményei miatt gondolják jó megoldásnak a korábbi kezdést.

„A hozzánk forduló szülők többsége nyitottan áll a felméréshez, hiszen ők is kíváncsiak, hol tart a gyerek, és nyilván a legjobbat szeretnék neki. Az elutasítás rendkívül ritka, a szülő bent lehet a felmérésen, annak eredményeiről elbeszélgetünk, azonban tudni kell, hogy az nem fellebbezhető meg. Mivel a gyermekek ebben a korban gyorsan és egyenlőtlenül fejlődnek, van lehetőség arra, hogy a szülő fél év elteltével újra kérje a felmérést. Ha akkor megfelel, mehet iskolába, a fennmaradó helyekre” –  jegyezte meg.

Véleménye szerint nem jó túl korán iskolába küldeni a gyerekeket, nem korrekt olyan viselkedést, magatartást elvárni tőlük, amire még képtelenek. Példaként a Stanford Egyetem 2015-ben végzett kutatását hozta fel, melynek során kiderült, hogy

a későbbi kezdés egyértelműen jobb, ugyanis ez esetben a gyerekek több önkontrollal rendelkeznek. A korábban kezdő gyerekek között nagyobb arányban van jelen a hiperaktivitás, a figyelemzavar.

A felmérést dán gyerekek körében végezték. „Ha abban a barátságos iskolarendszerben is ilyen messzemenő következményei vannak a túl korai iskolakezdésnek, akkor ez ránk, Romániában fokozottabban igaz lehet” – véli az iskolapszichológus.

A korai beíratással szemben előfordul, hogy a szülő úgy dönt, iskolaköteles gyerekét még egy évig visszatartja. „Az iskolapszichológus vagy logopédus által végzett pszichoszomatikus felmérésnek is alá kell támasztania, hogy indokolt a visszamarasztás. Ezután a tanfelügyelőséghez tartozó megyei bizottság hagyhatja jóvá ezeket a speciális kéréseket. A szabályozás szerint a sajátos nevelésigényű gyermekek hét-, illetve nyolcévesen is elkezdhetik az iskolát, akár speciális, akár normál tanrendű iskolába irányította a gyermeket a szakértői bizottság. Az általános irányelv az, hogy lehetőleg minden gyermek hatéves kor körül kezdje el az iskolát, és ott kapjon külön segítséget azokon a területeken, ahol hiányosságai vannak. Ez elméletileg rendben lenne, és olyan országokban, ahol a tanügyi rendszer jobban figyel az egyéni különbségekre, kevesebb a tananyag, lassúbb a tempó, működik is.

Hátránya a visszamarasztott gyermeknek is származhat. Ha például olyan csoportba kerül, ahol nem a képességeinek megfelelő feladatokat kapja, unatkozhat. De a hátrányok messze nem olyan károsak, mint ha idő előtt iskolába menne” – summázta Dimén-Varga Tünde.

Hozzáfűzte, hogy tapasztalata szerint óvodai csoportonként egy-két gyerek szülei kérik a visszamarasztást, és legtöbbször ők sem kizárólagosan. Meghallgatják az óvónők, szakemberek véleményét, és ennek figyelembe vételével döntenek.

Mivel gyereke szeptemberben töltötte be a hatéves kort, iskola helyett még egy év napközi mellett döntött tavaly Papik Andrea. „Akkor úgy gondoltam, később eleget tanulhat, inkább még egy kicsit játsszon, de nem biztos, hogy jó döntés volt.

Vegyes korosztályú csoportban van, ezért is maradt, de akikkel nagyon jóban volt, iskolába mentek. Abban bízom, hogy ősztől az iskolában nyerni fog azzal, hogy nagyobb lesz osztálytársainál” – mondta a székelyudvarhelyi anyuka.