Kevésbé motiváló testnevelésórák

Liget 2019. december 19., 14:52 utolsó módosítás: 2019. december 20., 17:11

Az önmotiváció olyan alapvető forrásává kellene válnia a testnevelés-oktatásnak, amely szülői és baráti támogatással megalapozza a diákok önkéntes szabadidős testmozgását – hangsúlyozzák abban a kutatásban, amelyben a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Testnevelés és Sport Karának két munkatársa, dr. Boros-Bálint Julianna és dr. Szabó Péter is közreműködött.

A kelet-közép-európai testnevelésórák gyakran túlzottan rigurózus tanmenete gátolja, hogy a diákok a szabadidős testmozgáshoz szükséges önmotivációt ebből a közegből merítsék (képünk illuztráció) Fotó: Pixabay.com

A kutatócsoport 974 romániai, magyarországi, egyesült királyságbeli, illetve szlovákiai 11–18 év közötti diákot kérdezett meg, és azt vizsgálták, hogy a testnevelőtanárok, szülők és barátok részéről tapasztalt testmozgásra ösztönzésnek van-e hatása a szabadidős, önállóan végzett sporttevékenységekre.

Az egyetem közleményében rámutatnak, a felhasznált keretmodell követhetővé teszi, hogy a testnevelésórákon a szakpedagógusok részéről észlelt autonómiatámogatás (Perceived Autonomy Support) milyen áttéteken keresztül válik konkrét szabadidős viselkedéssé a diákoknál. A modell első lépésben azt írja le, hogy a testnevelőtanárok részéről észlelt autonómiatámogatás hogyan alakul önmotivációvá a testnevelésórák keretében. Ezt követően a szülők és a barátok részéről észlelt autonómiatámogatás önmotivációra gyakorolt hatását vizsgálja, illetve azt, hogy az önmotiváció miként alakul szubjektív normává, attitűddé, illetve észlelt magatartáskontrollá (Perceived Behavioural Control). Utolsó lépésben e három változó szándékká, majd konkrét viselkedéssé alakulását veszi górcső alá.

A kutatás során kiderült, hogy a barátok és a család részéről érkező autonómiatámogatás mind a négy országban szoros összefüggésben áll az önmotiváció kialakulásával, ugyanakkor a testnevelésórákon észlelt autonómiatámogatás általában annyira gyenge, hogy szinte alig hat a szabadidős önmotivációra, leszámítva néhány egyesült királyságbeli tanintézményt, ahol nagyobb hangsúlyt fektetnek az önmotiváció ösztönzésére.

A lányok inkább otthonról, illetve a barátok részéről kapnak jelentősebb autonómiatámogatást, és a fiúkhoz képest erősebb önmotivációval és szubjektív normákkal bírnak. A fiúk a lányokhoz képest nagyobb autonómiatámogatást észlelnek a testnevelőtanárok részéről.

A szerzők arra figyelmeztetnek, hogy a kelet-közép-európai testnevelésórák gyakran túlzottan rigurózus tanmenete gátolja, hogy a diákok a szabadidős testmozgáshoz szükséges önmotivációt ebből a közegből merítsék. A testnevelés-oktatásnak ehhez képest az önmotiváció olyan alapvető forrásává kellene válnia, amely szülői és baráti támogatással megalapozza a diákok önkéntes szabadidős testmozgását.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat