Tündérek és én-mesék: nem csak szórakozás, gyógyír

Szeptember 30. a magyar népmese napja, és számos helyen rendezvényekkel ünneplik meg ezt. Egy ideje egyre többet hallani arról, hogy a mese nem csak szórakoztat, nem csak időtöltésre jó, hanem számos élethelyzetben segíthet is, több területen fejleszti is hallgatóját.

Meseterapeuták is vannak már, akik nemcsak a magyar, hanem az egyetemes népmesekincs és az írott mesék felhasználásával igyekeznek segíteni különböző lelki problémákon, a mesék segítségével próbálják elősegíteni azt, hogy az emberek megtalálják a megoldást gondjukra.

Szabó Enikő sepsiszentgyörgyi meseterapeuta szerint már maga a mese hallgatása is gyógyító hatással bír, hiszen ennek során egy úgynevezett mesehallgatási transz állapotba kerül az agy, amikor harmonikusan működik a jobb és a bal agyfélteke. A mese ugyanakkor szórakoztat, kikapcsol, ennek is jótékony hatása van.

„A Metamorphoses Meseterápia alapja, hogy minden élethelyzetnek megvan a mesebeli párja. Úgy is gyógyítani tud a mese, hogy nemcsak az élethelyzetet, a problémát, az elakadást mutatja meg, hanem megvan benne a megoldás is, az, hogy hogyan kell kikászálódni a problémából.

– fejtette ki a meseterapeuta, aki végigvezeti ezen az úton a problémával küzdő személyt.

Bár mesét ma már többnyire csak a gyermekek hallgatnak, olvasnak, ezeket a történeteket eredetileg felnőttek mesélték felnőtteknek, a gyermekszobákba csak az iparosodás idején kerültek be – mondja Szabó Enikő. Ezzel együtt úgy gondolja, hogy a mese sok szempontból jó a gyermekek számára. A népmesék és a mesék általában egy

megnyugtató keretet adnak, oldják a szorongást,

és az sem elhanyagolható szempont, hogy a meséléskor együtt van a család vagy annak egy része. A meseolvasás lehet egy nyugtató, elalvás előtti rituálé. A mesék ugyanakkor fejlesztik a gyermekek szókincsét, fantáziáját, önbizalmát, a továbbiakban pedig segítenek az olvasásban, írástanulásban is.

A meseterapeuta szerint bár óvatosan kell a népmesékhez közelíteni, nem kell nagy szakértő lenni ahhoz, hogy megtaláljuk, egy gyereknek mire van igénye. A magyar népmesekincs szinte minden életkor számára kínál mesét, mondókát – fejti ki Szabó Enikő. Hozzáteszi, bár a Bogyó és Babóca meséket személyesen nem nagyon kedveli, hiánypótló szövegnek tartja a legkisebbek számára. Azt ajánlja, hogy az elején a rövidebb, például a testtudatosító, majd az állatmesékkel kezdjék a szülők a mesélést, négy év alatt semmiképpen nem tanácsos például tündérmeséket mondani, mert nagyon hosszúak, egy kisgyermek figyelmét ez még nem köti le.

Nemcsak az olvasás a fontos, hanem a szülő szabad mesemondása is – hívja fel a figyelmet Szabó Enikő. A gyermek négy-öt éves koráig is lehet mondani az úgynevezett én-meséket, tehát mielőtt lefekszik a kicsi, el lehet mesélni neki vagy el lehet vele meséltetni a nap történéseit. „Ez nagyon fontos. Az én-mesék segítenek a kicsiknek rendszerezni a napot, tisztázni az érzelmeiket. Mostanában nagyon sok olyan személlyel találkoztam, felnőttekkel is, akik tulajdonképpen nem tudják, hogy mit éreznek, nem tudják beazonosítani az érzelmeiket.

Ezáltal bemérhetők a társadalmi távolságok, a gyermek be tudja azonosítani így, hogy kit hová helyezzen el” – fejti ki a meseterapeuta.

Szabó Enikő szerint ha a család együtt néz meg egy mesefilmet a tévében, az lehet jó családi program, de fontos, hogy a gyermek hallgasson is mesét. „Szerintem téves egy rajzfilmre azt mondani, hogy az mese. Az, ami már kész képeket ad, már nem fog fejleszteni. Ha nincs meg a gyermek napi meseadagja, akkor azt a képességét veszíti el, hogy belső képeket tudjon gyártani. A kész képek bemerevítik a fantáziáját, a helyzetmegoldó képességét” – hívja fel a figyelmet a sepsiszentgyörgyi terapeuta.