Marvel's Spider-Man 2 – ilyennek kell lennie egy jó videójátéknak

Bár már 61 éve részese az egyetemes pop- és geek-kultúrának, máig töretlen népszerűségnek, és kiaknázhatatlan aranybányának számít a radioaktív pók által megcsípett hálólövő szuperhős, aki felhőkarcolóról felhőkarcolóra lengedezve menti meg a rájuk leselkedő veszélyektől New York lakóit.

A néhai Stan Lee és Steve Ditko által kitalált, és először a Marvel képregénysorozatában megjelent, később pedig „friendly neighborhood Spidermanként” híressé vált Peter Parker újabb és újabb történeteinek megfilmesítési jogai jelenleg a Sonynál vannak (aki az utóbbi pár évben adta kölcsön a karaktert a Marvelnek, hogy részese lehessen a jelenleg épp vergődő Marvel Filmes Univerzumnak), így tehát

adott volt, hogy a Sony tulajdonában levő Playstation Studiosnál is kezdjenek valamit a filmek révén már számos bevételt termelő karakterrel, akinek eredetsztoriját az utóbbi két évtizedben már háromszor vitték vászonra az ebből leágazó folytatásokkal együtt.

Számos korábbi korrekt és néhány kudarcos játékadaptáció után végül a Sony tulajdonában levő Insomniac Studios készítette el a várva várt, és a rajongók nedves álmát beteljesítő Pókember-játékot, ami 2018-ban jelent meg exkluzívan a Playstation 4 konzolokra. Ebben

hátulnézetből irányíthattuk a felhőkarcolók között lengedező szuperhőst, a gyönyörű grafika és a hatalmas, bejárható nyílt világ együtthatójának köszönhetően hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ennyire részletgazdag és élethű Pókember-játék még nem készült.

Ráadásul ez nem egy újabb eredettörténet volt, hanem egy teljesen új sztorit mesélt el Pókemberről a filmekből és a képregényekből már ismert szereplőkkel. Mivel azóta a legutóbbi Pókember-filmben (Pókember: Nincs hazaút) is megnyíltak a párhuzamos univerzumok, ezért később egyértelművé tették azt is, hogy az Insomniac-féle videójátékos Pókember az 1048-as Földön játszódik (ebben az univerzumban lesz az Insomniac következő játéka, a már belengetett Marvel's Wolverine), tehát

nem kapcsolódik sem a filmekhez, sem pedig a képregényekhez, hanem egy teljesen különálló történetet mesél el.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nincs átjárás az univerzumok között, hiszen a nyár elején megjelent Pókember – A pókverzumon át animációs alkotásban (amit a világ eddigi legjobb Pókbember-filmjének tituláltunk) egy képkocka erejéig feltűnik az Insomniac Pókembere is a párhuzamos univerzumok egyik képviselőjeként. Az átjárás pedig itt nem áll meg, hiszen a 2018-as Pókember-videójáték amiatt is különleges volt, hogy számos – a filmekben és képregényekben látott „klasszikus” – pókruhát oldattunk ki a játékban való előrehaladással.

Volt itt klasszikus Pókember-öltözék, a Sam Raimi-féle hálós Pókember-megjelenés, de Spider Punk kinézetét is magunkra ölthettük, ha épp az volt szimpatikus nekünk.

Ám nem csak a megújult és életszerű hálólengedezéstől és a pókruhák arzenáljától volt különleges ez a játék, hanem attól is, hogy tulajdonképpen egy teljes értékű Pókember-filmként is szolgált a történetmesélés szempontjából. Itt már nem egy tinédzser Peterrel játszunk, hanem egy fiatalemberrel, aki már a munka, szórakozás, szuperhősködés háromszögében lavírozik, és persze

itt is alaptézis, hogy a „nagy erővel nagy felelősség is jár”, ezért az ő felelőssége, hogy New York és Manhattan utcáin ne randalírozhassanak túl sokáig a szintén szuperképességekkel és tömegpusztító eszközökkel rendelkező nemezeisei.

Az Insomniac-féle Pókember a Playstation 4-éra egyik legjobb és legnépszerűbb exkluzív játéka lett az olyan címek mellett, mint a God of War, Horizon: Zero Dawn, The Last of Us és az Uncharted 4, így természetesen adott volt, hogy folytatás és a manapság elkerülhetetlen remaster készüljön belőle.

A hat legjobb videójáték az otthonülés szórakoztatóbbá tételéhez

Mi van azokkal, akik egy kontroller püfölésével, a tévé előtt töltik el otthon az idő nagy részét? Összeállításunkban saját tapasztalatok és élmények alapján nekik ajánljuk az általunk legjobbaknak tartott akció-kalandjátékokat.

Erre a folytatásra a Playstation 5, két évvel későbbi piacra dobásáig kellett várni, ugyanis az Insomniac Games elkészítette a Marvel's Spider-Man: Miles Morales-t, amely az újgenerációs konzol egyik nyitócíme volt, és tulajdonképpen egyfajta demonstrációja is volt annak, hogy mire képes az új játékkonzol. Az eredetileg DLC-nek, tehát az eredeti játékhoz kapcsolódó plusz tartalomnak indult, végül pedig a majdnem teljes áru, különálló játékként megjelent Miles Morales a másik pókember történetét mesélte el, aki már a 2018-as felvonásban is fontos szerepet kapott,

a karakter igazi kibontásához azonban szükség volt erre a folytatásra, hiszen ezáltal ismerhettük meg, hogyan is válhatott Miles teljes értékű pókemberré ebben a videójáték-univerzumban.

A rövid, de meglehetősen érzelemdús, és fordulatokban gazdag történet mellett ez a játék tényleg lélegzetelállító grafikával tárult a szemünk elé egy Playstation 5 konzolon és egy 4K-felbontású tévén, és bár Playstation 4-re is kiadta a Sony, egyáltalán nem látszott a végeredményen, hogy a teljesítményt visszafogta volna a már több éves hardware.

Ezzel együtt „érkezett” az eredeti Spider Man-játék remastered változata, vagyis ez is megkapta a 4K-felbontást és a teljesítmény-üzemmódot, vagyis a másodpercenkénti 60 képkockás frissítési lehetőséget, emellett a sugárkövetést (ray-tracing) előnybe helyező móddal még jobban érvényesült a megvilágítás a játékban, sőt

itt már a felhőkarcolók üvegén Pókember is élethűen tükröződött.

Egyszóval a játék megkapta azt a ráncfelvarrást, amitől a lehető legjobb módon lehetett élvezni, ezt pedig ingyen kapták meg a Miles Morales Ultimate-verziójának beszerzői, a többiek pedig tíz dollár ellenében válthattak a remasterelt verzióra. Időközben a Sony PC-re is kiadta mindkét játékot (amik ezen a felületen nem bizonyultak annyira népszerűnek, mint a konzolokon), itt pedig képbe jött egy kis mohóság is a kiadó részéről, hiszen a kapuban levő második rész előtt, külön kapható

teljes áru játékként adták ki ismét a 2018-as Pókember remasterelt változatát, ami azért elég nagy pofátlanság volt onnan nézve, hogy korábban ennek az árnak a töredékéért is be lehetett szerezni ezt a játékot ebben a minőségben.

Természetesen ezalatt gőzerővel készült a teljes értékű folytatás, a számozott második rész, amit a 2021. szeptember 9-én tartott Playstation Showcase alkalmával jelentettek be (a még készülő Wolverine-játékkal együtt), lerántva a leplet arról is, hogy

Pókember egyik legnagyobb nemezise, Venom lesz a játék egyik főgonosza.

A videójátékos szempontból rendkívül sűrűnek és töménynek számító 2023 lett az az év, amikor végre megjelenhetett a produktum Playstation 5-exkluzívként, ugyanis a fejlesztők ezt már nem készítették Playstation 4-es konzolokra is, ahogy történt ez a God of War Ragnarök és a Horizon: Forbidden West esetében.

God of War: Ragnarök – monumentális hőseposz szívhez szóló történettel

Egy olyan korszakalkotó produktum folytatása az év egyik legvártabb videójátéka, amiből nem sok készül manapság ilyen magas minőségben, így érthető, hogy miért számít a videójáték-ipar kiemelkedő darabjának a God of War: Ragnarök. Kritika.

Horizon: Forbidden West – a leggyönyörűbb nyílt világú játék, ami eddig készült

Gyönyörű világú, elképesztő grafikai teljesítményű videójáték lett a Sony legújabb exkluzívja, a Horizon: Forbidden West. Az elképzelt távoli jövőben játszódó alkotásban minden benne van, amit csak egy gamer kívánhat manapság. Kritika.

Az év egyik legjobban várt játékát ráadásul az őszi, egyébként is sűrű szezonban dobták piacra, ám jó időzítéssel, hiszen sem a megosztóra sikerült Starfield, sem a Cyberpunk új kiegészítője, sem pedig az Assassin's Creed-franchise legújabb darabja nem tudta elvenni a rivaldafényt előle.

A Playstation 5 konzolokkal csomagban is kínált játék túlzás nélkül az év egyik legjobbja, annak ellenére, hogy a játékideje nem túlságosan hosszú, ugyanakkor minden benne fellelhető tartalommal és megoldandó kihívással együtt 25-30 óra alatt teljesen ki lehet maxolni, és a Platina-trófea megszerzése sem túl bonyolult feladat.

Az Insomniac Games a Marvel's Spider-Man 2-vel igazából azt bizonyította be, hogy a minőség sokkal fontosabb a mennyiségnél, és az általuk szállított minőségre egyáltalán nem lehet panasz, ugyanis ez a produktum „minden”, amit egy gamer kívánhat manapság.

Mondhatni, hogy a karakter lankadatlan népszerűségének köszönhetően mostanában egy aranybánya Pókembert újból és újból vászonra vinni (lásd a Pókember: Nincs hazaút elképesztő, majdnem kétmillió dolláros bevételét), most úgy tűnik, hogy videójáték-fronton is visszatérül az ebbe beleölt pénz:

a Marvel's Spider-Man 2-ből a megjelenését követően 2,5 millió példányt értékesítettek (beállítva ezzel a leggyorsabban fogyó Playstation-exkluzív játék rekordját). Rá 11 napra már 5 milliót adtak el a játékból, és hol van még a vége…

Ez pedig érthető is, hiszen az elképesztő munkatempójáról híres Playstation-belsős stúdió, az Insomniac Games (akik a korábbi Pókember-játékok után még egy Ratchet & Clank-részt is kiadtak Playstation 5-re) ismét maradandót és emlékezeteset alkotott, és kihozta a Pókember-folytatásból, amit csak lehetett.

A Marvel's Spider-Man 2 minden téren nagyobb, ambiciózusabb, és jobban kinéző az elődjénél, ráadásul ebben mindkét Pókembert, Petert és Milest is irányíthatjuk, akik egyenrangú felekként veszik fel a harcot az új szörnyűségekkel és a New Yorkra, Brooklynra és Queensre leselkedő veszélyekkel.

A játék legelején feltűnő Sandman és a vele történő epikus és látványos bossharc mondhatni csak demonstrációja annak, hogy mekkora léptékű dolgok várnak ránk a játékidő nagy részében, amikor épp nem szabadon hálóhintázunk a felhőkarcolók között a nyílt világban szétszórt, és fokozatosan adagolt feladatokat és kihívásokat teljesítve. A készítők ráadásul tanulva az előző játék gyengébb részeiből, most nem pakolták tele az egyébként kétszer akkora térképet mindenféle ismétlődő feladatokkal, így egy percig sem érződik munkának az, hogy egy adott körzetben minden kihívást teljesítsünk, és minden eldugott tárgyat (amik itt most nem hátizsákok, hanem kis robotpókok különböző univerzumbeli változatai), hanem

könnyed szórakozásnak tűnik az egész.

Emellett annyi pókruhát (és azok különböző variációit) oldhatunk, ki, hogy már csak a felsorolásukba bele lehet szédülni, ezek pedig gyakorlatilag újabb átjárások a különböző Pókember-univerzumok közül, hiszen

úgy a Sony, mint a Marvel-filmjeiben és a képregények többségében használt jelmezek arzenálját ölthetjük Peterre vagy Milesre.

A játék sztorija pedig – ahogy azt már a Playstation korábbi exkluzívjainál megszokhattuk – rendkívül magas minőségű, nem várt fordulatokkal teli, és

a szereplőkhöz is rendkívül jól lehet kötődni, sikerült élettel megtölteni őket.

A főgonosz(ok) ezúttal sem sablonosak, megvannak a maguk motivációi, és amikor elszabadul az őrület, akkor annak semmi sem szabhat határt, így tartogat a játék jó néhány áll-leejtős pillanatot, amivel nem győzünk betelni a kontroller markolása közben.

Ez tényleg egy „felsőpolcos”, egész estés mozifilmnek is tökéletesen beillő szuperhős-történet, amiben pókembereinknek saját magukat, önzőségüket, gyarlóságaikat is le kell győzniük ahhoz, hogy felülkerekedjenek a New Yorkot ismét romba döntő ellenfeleiken.

Ezúttal a lopakodós Mary Jane-missziók (Peter barátnője) is sokkal jobbak lettek, és bár nem ezek a játék legakciódúsabb részei, itt a taktikázás és a lopakodás került előtérbe a pókemberek ügyességével, mozgékonyságával, képességeivel és erejével szemben. Az előzetesben már megmutatott Kraven és Venom igazi drabális, megállíthatatlan, nem hétköznapi (utóbbi pedig nem evilági) nemezisek, akik tényleg feladják a leckét a két pókembernek, akiknek minden rendelkezésre álló szövetségesre szükségük lesz, hogy ebből az egészből győztesen jöhessenek ki. Külön kiemelendő Harry Osbourne behozása, és a karakter elmélyítése, hiszen az ő drámája a legsúlyosabb az egész sztoriban, ami természetesen kihatással van az egész cselekményre.

A Marvel's Spider-Man 2 ha nem is lesz az év játéka az idei The Game Awardson (ez a videójátékos Oscar-díj), de

mindenképp ott a helye az év legjobb játékai között, amire tényleg megérte ennyit várni, és a megjelenésekor belevágni.

Ugyanakkor ez a játék egy újabb érv a Playstation-konzol mellett, hiszen a fent említett korábbi Sony-játékok mellett a Spider-Man második részéért (és persze a korábbiakért) megéri beruházni ebbe az eszközbe, hiszen elképesztő élmény a kontroller haptikus feedbackjén keresztül, és a 3D-audió segítségével átélni azt, ahogy pókemberként a New York-i felhőkarcolók között lengedezünk.

Egy másik hihetetlenül jó funkció a kézre álló, és a maga egyszerűségében is nagyszerű fotómód, amivel játék közben nem győztünk elég screenshotot készíteni, ahogy Pókember különböző pózokban „repdes” az utolsó épületig kidolgozott New York felett. Mindezek összessége egyedülálló kikapcsolódást és játékélményt kínál, nem beszélve arról, hogy

a végén egy jó történet átélésével is gazdagodunk.

Egy jó sztoriorientált, de ugyanakkor nyílt világú videójátéknak manapság ilyen kell(ene) lennie.