HIRDETÉS

 

Vásáros utak kereszteződésében (1.): hogyan jött létre a várostörténeti kiállítás?

Péter Beáta 2018. szeptember 28., 16:40

A székelyek megtelepedésétől az 1989-es fordulatig tartó időszakot öleli fel az a várostörténeti kiállítás a csíkszeredai Mikó-várban, amely öt év muzeológusi munkát követően valósult meg. Mit is mesél az Útkereszteződésben című tárlaton látható több száz eredeti tárgy, makett, fotográfia, kisfilm és hangfelvétel? Most induló minisorozatunkban a hét teremben látható, augusztusban megnyílt kiállítást mutatjuk be. Elsőként Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója mesél a kiállítás létrejöttéről.

HIRDETÉS

Mindent pontosan kellett kivitelezni

„2012 őszén, közel hat éve még nem fejeződött be a Mikó-vár rekonstrukciója, amikor kollégáimmal közösen a megújult, üres múzeumi termeknek új funkciókat kerestünk. Beszélgettünk arról, hol legyenek a raktárak, irodák, kiállítóterek. Ekkor merült fel az állandó várostörténeti kiállítás ötlete, amelyet a lebontott, nagy néprajzi tárlat helyére gondoltunk felépíteni. Azonban számos kérdés felmerült: nincsenek tárgyaink, hiszen a legszerényebb gyűjteményünk éppen a történeti.

Hiányoznak az ehhez nélkülözhetetlen tudományos kutatások, nem fogunk találni kiállításrendezőt, nem rendelkezünk tapasztalattal egy ekkora volumenű szakmai munka tekintetében. Akkor egyedül én hittem azt, hogy ez meglesz.

Azóta sok idő eltelt, kollégák mentek nyugdíjba, jöttek újak, aztán ők gyerekeket szültek, jöttek helyettesítők. Sok minden változott, csak egy dolog nem: a hitem abban, hogy ezt megcsináljuk” – vázolta a kezdeteket a múzeumigazgató.

Falakat húztak fel, különböző enteriöröket alakítottak ki

Mint mondta, külső munkatársakat vontak be, összegyűjtötték a Csíkszeredára vonatkozó könyvészeti anyagot. Helytörténeti tudományos kutatómunkát végeztek, átfogó műtárgygyarapítási programot indítottak, melynek eredményeként több ezer tárgy érkezett be adományként, illetve vásárolt meg a múzeum. A beérkező tárgyakat fotózták, adataikat, esetleges történetüket rögzítették, majd a tisztítást, konzerválást követően raktári polcra kerültek. Több mint száz adományozót és adatközlőt kerestek fel otthonukban, hallgatták meg történeteiket, és ennek nyomán többször is előfordult, hogy teljes családi hagyatékot vittek be a múzeumba.

Formát önt az elképzelés

Fészerekben, padlásokon, üresen tátongó egykori szocialista ipari létesítményekben gyűjtöttek, dokumentáltak. Sepsiszentgyörgyről, Kézdivásárhelyről, Brassóból, Bukarestből, Budapestről hoztak szeredai vonatkozású tárgyi vagy filmes anyagot.

Épül a kiállítás

„Személyesen hoztam el Brassóból Andory Aladics Zoltán fényképezőgépét, Budapestről pedig Domokos Pál Péter hagyatékának tekintélyes részét. Múzeumi esték keretében beszélgetéseket szerveztünk a régi csíkszeredaiakkal.

Olyan témákat jártunk körül, mint a régi fürdőélet, szabadidő és szórakozás a szocializmusban, a régi szeredai rockzene, Csíkszereda ipartörténete IPICCF esettanulmánnyal.

Múzeumi kis filmstúdiót berendezve, beszélgetéssorozatot rögzítettünk a 20. századi helytörténet megannyi aspektusáról. Folyamatosan dolgoztak restaurátoraink, több száz tárgy fordult meg kezük között. Előfordult, hogy egy gyógyszertári bútoron vagy egy hatalmas terrakotta címeren több mint egy évig dolgoztak, a főispáni díszmagyar nemesmásolata másfél évig készült. Az előkészületekkel párhuzamosan a muzeológus kollégák megírtak egy könyvet, a Kincses Képeskönyv sorozatban – Csíkszereda történetét, amely kutatásokon alapuló minden korosztály számára élményt nyújtó kiadvány” – sorolta Gyarmati Zsolt.

A helyére kerül a vármegyecímer. Mármint a kiállításon

A gyűjtőmunka során mintegy 12 ezer tárgyat vettek nyilvántartásba, a kiállításon 83 beépített vitrin, terepmakett, házmakett, illetve installáció látható.

Az igazgató úgy véli, a muzeológusok, restaurátorok, mérnökök, építkezési szakemberek, látványtervezők, szerkesztők, fordítók, filmesek, képzőművészek, reklámszakemberek, önkéntesek, diákok összehangolt munkája mellett a régi szeredai polgárok tanácsai, emlékei alapozták meg a létrejött kiállítás koncepcióját.

Interaktív táblák, vitrinek, audiovizuális berendezések kerültek ide

Mint mondta, a kiállításra való készüléskor az évek során a legnagyobb élményt azok a találkozások jelentették, amelyeket szerdánként tartottak a múzeumban. „Van három, régi, szeredai ember, akikkel hosszú éveken át minden szerdán fél 12 kor találkoztunk, és a város történetéről beszélgettünk – emberekről, eseményekről, megsárgult fotográfiákon levő épületekről. Azonosítottuk a város régi utcahálózatát, ki hol lakott, kivel volt rokonságban, milyen üzletek, sportpályák, intézmények működtek. Úgy hívtuk ezeket az alkalmakat, hogy »öcsigyűlések«, mármint öreg csíkiak gyűlése. Ez a három drága ember: Takács István, Ajtony Gábor és Gál Bence. Nélkülük a helytörténeti gyűjtésünk és ez a kiállítás nem lehetett volna teljes.”

A kiállítás megnyitója 2018 augusztusában

Gyarmati Zsolt a megnyitón

A kiállítás három nyelven szolgáltat információt, gyerek és felnőtt számára egyaránt izgalmas kalandozást kínálva a múltba. Az igazgató szerint ez a kiállítás egy kisebb léptékű Székelyföld történet is, ugyanis a nagy sorsfordító események, vagy akár a hétköznapi történetek is hasonlóak.

„A Csíki Székely Múzeum kiállító felületeit tekintve is a maximumnál tart: az eddigi 12 terem, ahol állandó tárlatunk van, újabb héttel bővült, ehhez hozzáadjuk az öt időszakos termet, ez 24 terem, mintegy 1200 négyzetméter, és ezzel bezárult a kör. Nincs több felületünk a Mikó-várban, ahol kiállíthatnánk.

Csíkszereda története elsősorban a csíkszeredaiakhoz szól, az ő lokális identitásuk erősítését szolgálja.

Az Útkereszteződésben előzmény nélküli és reményeink szerint időtálló kulturális megvalósítás, amely több mint kiállítás: az elődeink által felhalmozott tudás, kultúra összegzése és muzeológusi módszertan szerinti bemutatása” – summázott az igazgató.

Megéri elidőzni egy-egy táblánál Fotó: Veres Nándor
Kincseket rejtenek a vitrinek Fotó: Veres Nándor
Városcímer Fotó: Veres Nándor
Vásáros utak kereszteződésében létrejött város Fotó: Veres Nándor
Ó, azok a hatvanas évek! Fotó: Veres Nándor
Miről mesél a korabeli fotókat tartalmazó album? Forgassuk végig Fotó: Veres Nándor
Ismerős bútordarabok? Leülhetünk és nosztaligázhatunk Fotó: Veres Nándor
Fotó: Péter Beáta
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS