Bach lelke visszhangzik a Hargita alatt

Csíkszereda kilenc napon át újra a régizene fővárosává válik. A városban a múlt hangjai otthonra lelnek, és a csendbe burkolózó idő megszólalni tanul. Megkezdődött a Csíkszeredai Régizene Fesztivál, és vele együtt valami több is:

egy zenei és lelki utazás, amely idén Johann Sebastian Bach világát idézi meg.

A német zeneszerző születésének 340., halálának 275. évfordulóján a világ számos pontján emlékeznek rá és tisztelegnek munkássága előtt, de a Hargita alatti kisvárosban valami különös, szinte személyes közelségben.

Ez a fesztivál mindig is többről szólt, mint koncertekről. Idén több mint 250 fellépő, 17 koncert, kilenc mesterkurzus és számos kísérőprogram hívja a látogatókat – de ezek mögött ott húzódik az igazi lényeg: az emberi kapcsolódás, az elmélyülés, az a fajta figyelem, amelyet csak a régizene tud nyújtani. A fesztivál vasárnap este, méltó módon, a csíksomlyói kegytemplomban kezdődött el hivatalosan. Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ és a fesztivál igazgatója ünnepi köszöntőjében arra emlékeztetett mindannyiunkat, amit talán sokan éreznek, amikor Bach zenéje megszólal: hogy ez több mint művészet. Ez ima is, struktúra is, érzelem is. Egy egész világ. Egy világ, amelyet újra és újra felfedezni kötelesség és ajándék is egyszerre.

A gyorsaság és felületesség világában Bach a minőség, a mélység és a kitartás példája”– hangsúlyozta.

Filip Ignác, a fesztivál művészeti vezetője beszédében Bach életének spirituális mélységeit idézte fel. Elmondta, hogy a zeneszerző minden darabját Jézus Krisztusnak ajánlotta, és a kotta végén rendre ott állt:

Soli Deo Gloria, vagyis egyedül Istené a dicsőség.

A zenéje ebben a szellemben pedig nemcsak megszólal, hanem felemel. Híd a spirituális és a földi világ között.

A régizene iránt érdeklődők már tudják, mit jelent ez a kilenc nap. Találkozásokat, felfedezést, a régi mesterségbeli tudás újraéledését. A nyári egyetem mesterkurzusai is zajlanak, ahol a zenészek nemcsak hangszert, de múltat is tanulhatnak. A fesztivál tehát elkezdődött. A város újra megtelik korhű hangzással, barokk harmóniákkal, templomi visszhangokkal, és legfőképpen: figyelemmel. Aki belép ebbe a világba, azt talán ugyanaz a belső, de hangos csend érinti meg, amit Bach is ismert.