Hogyan került a szaloncukor Magyországra, hogy aztán a karácsonyfák dísze legyen? Mi volt a „ricselő”? És hogyan kapcsolható egy karácsonyi múzeumpedagógiai foglalkozáshoz egy bonbonról szóló anekdota? A szaloncukor nyomában jártunk.
Ha mézespogácsa, akkor bátran állíthatjuk, ahány ház, annyi szokás. Mi most a Gyimesek völgyében jártunk, ahol Bálint Helgával hangolódtunk fahéjas mézespogácsa-illatban a kereszténység második legnagyobb ünnepére.
Vannak helyek még a nagyvárosban is, ahol rég feledésbe merült adventi ájtatosságot gyakorolva készülnek az Úr eljövetelének ünnepére. A Szent Család templom közösségét azonban már csak a név is „kötelezi”, hogy továbbvigyék a szokást.
„Érdekes, izgalmas, jó időtöltés, és a szókincsem nagyon sokat fejlődik vele” – magyarázta Fésüs Csanád, hogy miért szeret mesét olvasni. A tizenegy éves sepsiszentgyörgyi kisfiú újabb videókkal örvendezteti meg azokat, akit szeretik a meséket.
Tudatosabban készült a karácsonyra Bocskor Bíborka az idei évben, hiszen most már hárman ülhetnek a karácsonyfa mellé. Férjével, Bocskor Lóránttal igyekeznek kislányuknak, Zsolnának emlékezetes családi karácsonyt varázsolni.
A roráték lelkisége, az éjféli misék hangulata, a szülőkkel és nagycsaládban eltöltött értékes idő, a közös éneklés, a készülődés öröme, az angyal hozta fenyőfa is hozzátartozik Bánffy Farkas karácsonyaihoz.
Noha decemberben mindig „nagyüzem” van munka szempontjából, hangsúlyosan figyelnek arra, hogy megéljék az adventi időszakot. A karácsonyhoz hozzátartozik a gyertyaláng, az éneklés, a könyv és a családi libamáj-recept elkészítése. Szabó T. Anna mesélt.
Összegyűl a család karácsonyra, az unokákkal sétálni indul, majd hazatérve az angyal csenget, és ő maga is nagyon izgatott, hogy számára vajon mit hozott – mesélte Bölöni László, aki azt is megosztotta velünk, hogy milyen ünnepi menüvel készülnek.
Alig két évvel ezelőtt ismerte meg Rencz Mónika a makramé csomózás-technikáját, ami azonnal magával ragadta. A banki világból érkező fiatal édesanyának ma már igazi kikapcsolódást jelent a kézműveskedés.
Milyen álmokkal érkeznek ide a moldvai kamaszok, és egyáltalán ki az, aki nem csak a szabályokat tartatja be velük, hanem a lelkükkel is foglalkozik? Adventről, az ünnepi készülődésről beszélgettünk Ferencz Gabriellával, a kollégium vezetőjével.
Gyermekkorom karácsonyai jutottak eszembe, amikor egy kászonimpéri portán hagyományos, fondantból készült szaloncukoröntésen vehettem részt. A korábbi cukrász Váncsa Rozália és középső lánya ma is azon dolgoznak, hogy ez a régi tudás ne vesszen el.
Több mint harminc éve, hogy egy lakótelepi tömbház lakói szenteste összegyűlnek a lépcsőház előtt, és karácsonyi dalokat énekelnek. Az idén sem volt másképp, betartva a járványügyi szabályokat, köszöntötték egymást a szomszédok, és közösen énekeltek a családok.
Advent időszakában végigsétálni Csíkdelne utcáin igazi élmény volt. Persze kellett ehhez egy ötletgazda, néhány lelkes édesanya és egy befogadó közösség. És mivel a faluban mindez adott volt, így a kis településrész idéntől „élő” adventi kalendáriummal büszkélkedhetett.
A harmincas évek végéig is visszanyúló hagyománya van Csíkmenaságon a betlehemezésnek. Aztán több évtizedig tartó kényszerszünet után végül helybéli hagyományőrzők egy csoportja tavaly felújította e karácsonyi szokást.
Csodálatos karácsonyi köszöntővel lepte meg karmesterét és közönségét a Camerata Nőikar: derű, boldogság, szeretet és béke sugárzik a néhány napja közzétett videójukból, amelyben gyönyörű dallamok csendülnek fel.
Szívek, bábuk, csengők, fenyőfák, házikók és megannyi csodaszép minta: Volloncs Mária biztos kézzel húzza a vonalakat az általa sütött, szemet-lelket gyönyörködtető mézeskalácsokra. De nem csak a külsejük szép, az ízük is mennyei, mert azt vallja, nem szabad kispórolni belőle a jó alapanyagokat.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
