Bármelyik otthonnak a díszére lehetnek azok a szebbnél szebb tálak, bögrék, lábasok és időtálló vázák, amelyeket a helyiek a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban található kis műhelyben készítenek.
Gyerekkora óta érdeklődik a takácsmesterség iránt a csíkszeredai Antal Eszter.
Ha mézespogácsa, akkor bátran állíthatjuk, ahány ház, annyi szokás. Mi most a Gyimesek völgyében jártunk, ahol Bálint Helgával hangolódtunk fahéjas mézespogácsa-illatban a kereszténység második legnagyobb ünnepére.
Környezetmérnökként az üveghulladék feldolgozásának egy olyan módját választotta, amely mindamellett, hogy vidékünkön ritkaságszámba megy, örömszerzésnek sem utolsó. Szabó Ildikó mesélt az Inizza márkanév alatt készült üvegcsodákról.
Letisztult formák, egyszerű vonalvezetés – ez jellemzi Miklós Kata alkotásait. Bár divattervezőnek tanult, mára a ruhatervezés háttérbe szorult, mivel mondhatni véletlenszerűen találta meg az alkotásnak egy olyan vetületét, ami még ő magát is meglepte.
Adott egy fiatal nő, aki születésétől fogva kerekesszékben él, mosolyog, amikor azt mondja, ő életre van ítélve. Ha a történetét megismerjük, igazat adunk neki. Árus Tündének a horgolás az, ami kizökkenti a mindennapok monotonitásából.
Valahol egy korondi kerámiaműhelyben kezdődött minden. Akkor és ott annyira magába szívta a kerámiafestés iránti szeretetet, érdeklődést, hogy bár azóta üveget fest, bögrét díszít, bútorokba lehel színes életet, az alkotás szíve csücske maradt.
Diákként is mindig érdeklődött a nemezelés iránt, ám éveknek kellett eltelniük, amíg maga is gyakorolhatta. Mára úgy tűnik, megtalálta saját útját, s mindamellett, hogy ha teheti, szívesen rajzol, két keze közül csodálatos nemezalkotások kerülnek ki.
Hímez, virágkötészettel foglalkozik, és nem mellesleg többéves külföldi tartózkodás után tért haza Székelyföldre. Életének ez utóbbi szelete is megér egy misét, mert nem sokan beszélnek azokról a nehézségekről, amelyek a hazaköltözés során fogadják.
Tényleg nem a kuka az egyedüli megoldás, ha összemegy egy gyapjú pulóverünk? Hogyan öltözködhetünk környezettudatosan? A kérdésekre adott válaszok szorosan összefüggnek Kelemen Kinga világával.
Moldován Mária Maszenka közel húsz éve varrja, hímezi, esetenként bőrrel díszíti oldal- és válltáskáit, többfunkciós hátizsákjait, s mégis nehezen találni köztük két egyforma darabot. Nemrégiben egy teljesen új kollekciót dobott a piacra.
Vannak ilyen csendéletek itt, macskával, macska nélkül – mutatott kacagva Szilágyi Beáta az egyik széken békésen alvó macskára, amikor betoppantunk a gyergyócsomafalvi családi házuk udvarán levő kerámiaműhelyébe.
Három évvel ezelőtt saját használatra készítette el az első bőr pénztárcáját, s azóta is a világháló segítségével önerőből tanulja a szakmát. Dolgozott szakácsként, most egy húsfeldolgozó üzem alkalmazottja, de a bőrrel való munka a nagy szerelem...
Minden ruhadarabban benne van a lelkükből egy darab – mondja Kopacz Melinda és Demes Éva. A csíkszeredai testvérpár évtizedekkel ezelőtt tulajdonképpen belenőtt a viseletvarrásba, hiszen édesanyjuktól már kislányként eltanulták annak csínját-bínját.
Hogy milyenek a falusi kalandok? Vidámak, dolgosak, mezítlábasak. A Csíkszentmártonban élő Potyó Juditnak köszönhetően magunk is bepillanthatunk egy háromgyermekes család kalandos, vidéki életébe. A Sasfészek Kézműves Udvarban jártunk.
Magyarsároson készülnek azok a menyasszonyi ruhák, amelyek nem csak az országban lettek ismertek, de még Milánóban is. A tervezőjük Balázs Tünde Imola, aki már tizenévesen tudta, milyen lesz a ruha, amelyben férjhez megy majd.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
