„Három éve mentem nyugdíjba, de fizikatanár hiányában továbbra is vállaltam az órák megtartását. Egyik szeptemberi szünetben mondta az igazgató, hogy ha aki vállal tankönyvfordítást, iratkozzon fel. Megtettem, mert
korábban használtunk olyan románból magyarra fordított fizikatankönyvet, amelyben egy-egy feladat csak a román nyelvű könyvből volt érthető.
Az egyik kollégát megkereste egy román kiadó, ő a fölkínált két tankönyvből csak az egyik lefordítását vállalta. Így kerültem képbe a Litera Kiadónál, és mostanra négy tankönyvük általam készített fordítását fogadta el az oktatásügyi minisztérium. Nem könnyű munka, nem kell ingyen dolgozni, de túlfizetve sincs. Két tankönyvben a román kijelentő mondatokat a magyar lektor felszólító mondatokként kezelte, és az egyikben 386 mondatvégi pontot felkiáltójelre cseréltetett... „ – idézte fel Nagy István.
Mint megjegyzi ami a tankönyveket illeti, a legnagyobb problémát abban látja, hogy megtaníthatatlan mennyiségű és mélységű tanulnivaló van bennük. „ A 8–9 éves gyerekeknek 17–18 éveseknek való fogalomrendszert kellene ismerniük, megtanulniuk és használniuk. Ennek pedig egyenes következménye a leszakadás.
Sajnos Romániában nincs tankönyvkritika, de a minőségbiztosítási eljárások is hiányoznak. Egyetlen tankönyvet sem próbálnak ki előzetesen. Nincs próbahasználat közbeni ellenőrzés, majd javítás” – reagál. A teljes interjút megtalálják az Erdélyi Napló legfrissebb számában.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.