A legendákba burkolódzó Bálványosvár

Kézdivásárhelytől észak-nyugatra 11 km-re fekszik Bálványosfürdő. A település fölött emelkedő 1040 méter magas sziklahegy tetejét az ősi Bálványos várának romjai koronázzák. Nevét onnan kapta, hogy a vár az ősi magyar vallás egyik utolsó fellegvárának számított.

A hagyomány szerint a várat Opour vezér építette még I. István király uralkodása alatt, hogy zavartalanul őrizhesse ősei hitét.

Miután a király legyőzte a pogány vallást pártoló Gyulát, Apor ide menekült és itt építette fel várát, ahol zavartalanul áldozhatott az ősi bálványoknak.

Az írott források először a 12. században említik Baluanus név alatt, majd 1360-ban Castrum Balwanus néven. Az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros időkben Ottó magyar király a Szent Koronával Erdélybe utazott Kán (Apor) Lászlóhoz.

Egyes források szerint látogatásának célja az volt, hogy feleségül vegye a főúr lányát, mások szerint viszont ellenségei elől menekült.

Kán László azonban elfogatta a királyt, és addig tartotta fogva Bálványosvárban, amíg Ottó le nem mondott a trónról.

A vár történetét számos legenda lengi körül. Az egyik szerint az Aporok a 12. század elején vették fel a keresztény hitet, miután a vár akkori ura, Apor Szilamér a torjai vásáron elrabolta a Mike családból származó Imolát. Tettével maga ellen hangolta a Mike családot, amelynek tagjai fegyvert ragadva Bálványosvár ostromára készültek, hogy lemossák a gyalázatot.

A lány azonban rávette elrablóját, hogy térjen át a keresztény hitre, így a két család kibékült, és a fiatalok összeházasodhattak.

A vár történetéről bővebben az Erdélyi Napló december 17-ei lapszámában olvashatnak.