A labdarúgó-mérkőzéseket, illetve sorozatokat, tornákat, közöttük a világbajnokságot természetesen a csapatok a pályán nyerik meg – ám a partvonal mellett, a kispadon néha ugyanakkora egyéniségek állnak, mint akik bent a pályán vezetik a labdát. Közöttük olyanok is voltak/vannak, akiknek játékosként és szövetségi kapitányként is sikerült elhódítani a vébé-trófeát.
Amikor az első világbajnokságot megrendezte a FIFA 1930-ban Uruguayban, az edző, illetve a szövetségi kapitány fogalma, munkaköre, szerepe már elterjedt és pontosan meghatározott volt. A harmincas években már rengeteg olyan szakember volt, akik a futball legjobbjainak számítottak, de közülük csak ketten nyertek világbajnokságot: az uruguayi Alberto Suppici, valamint az olasz Vittorio Pozzo. Utóbbi Olaszország élén egyszer a hazai rendezésű vébét nyerte meg 1934-ben Benito Mussolini nagy örömére, majd az 1938-ban Franciaországban megrendezett tornát, amelynek döntőjében a magyar válogatottat győzték le az azurrik. Pozzo amúgy nagy újító volt a futballban, az angol Herbert Chapman és az osztrák Hugo Meisl mellett őt tarthatjuk az ún. WM-rendszer egyik kidolgozójának.
Az ötvenes években ezt fejlesztette még nagyobb tökélyre a magyar válogatott élén Sebes Gusztáv, majd ebből volt eredeztethető a későbbi holland, illetve brazil totális – és igen látványos – futball. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap Erdélyi Sport mellékletében.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.