HIRDETÉS
„Édesapám mostohatestvére Magyarországon volt katonatiszt, Horthy mellett nagy karriert futott be. 1940 után meglátogatott, tőle kaptam vívókardokat és sisakokat ajándékba. Három osztálytársammal sokat vívtunk nálunk az udvaron, mi voltunk a négy testőr, közben a vívásról könyveket is olvastunk. 1945 után beindult Kolozsváron a vívóélet. Május elsején a felvonulás alkalmával jelentkeztem a vívóknál, a KAC vívószakosztályán kezdtem, ez később átalakult KEAC-cá (Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club).
Két év múlva már második lettem az ifjúsági országos bajnokságon, utána mindig első, 1950-ben már második lettem a felnőtteknél.
Akkor be kerültem a válogatottba” – eleveníti fel a dr. Uray Zoltán a kezdeteket.
De mesél arról is, hogy hogyan szerepelt az 1952-ben Helsinkiben lezajlott olimpián, milyen jelentősebb eredményeket ért el sportpályafutása alatt és hogyan alakult az élete, illetve hogyan lett belőle sugárbiológus.
Keressék az Erdélyi Sportot és ismerjék meg Uray Zoltánt.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
