Székely Éva már kislányként eldöntötte, ő bizony olimpiai bajnok szeretne lenni. Családi nyaralójuk közelében, a csillaghegyi strandon naphosszakat töltött a vízben. Itt hallgatta 1936 nyarán a megafonban Pluhár István közvetítését a berlini olimpia 100 méteres férfi gyorsúszásának döntőjéről. A finálé magyar indulója, Csik Ferenc nem számított ugyan a legnagyobb esélyesnek, mégis sikerült megelőznie minden riválisát. A strandon összegyűlt embertömeg hamarosan könnyes szemmel hallgatta végig a himnuszt, a kis Évike pedig akkor határozta el, egyszer ő is hasonló örömöt szerezne a magyaroknak.
Álma megvalósításáig rendkívül rögös út vezetett. Bár igen fiatalon megmutatkozott rátermettsége, zsidó származása megbélyegezte pályafutása korai szakaszait. Tehetségére, kivételes küzdeni tudására egy iskolai versenyen Sárosi Imre, a Ferencvárosi Torna Club edzője is felfigyelt.
A mester a szülők beleegyezését kérve elhívta az FTC-hez versenyezni, valószínűsítve, hogy lányukból akár olimpiai bajnok is lehet. És lett.
Olvassák el a teljes cikket a Székelyhon sportmellékletéből.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.