Az ember, aki „befutballozta” Adyt Udvarhelyre

Székelyudvarhelyen feltűnő jelenség volt szőke göndör hajával, elegáns ruháival, bohém életvitelével. Harmincévesen diáklányoknak csapta a szelet, de az is előfordult, hogy a Kossuth utcán végigvonuló disznócsordát lakása ablakából rothadt almákkal etette úgy, hogy spárgára kötözte és aláengedte a disznók közé. Lakásában rendszeresek voltak a tivornyák, cigányzenekar húzta a Marsellaise-t az ablaka alatt. A Flórián-ház, ahol egykor lakott, ma is áll, 1999 óta fémdombormű és felirat emlékeztet az íróra.

Udvarhelyen írta 1911-ben egyik leghíresebb mondatát. A középiskolai tanárok elégedetlenkedtek a kevés fizetés miatt, a minisztériumnak küldött tiltakozó levelet ő fogalmazta:

A levélre Tisza István válaszolt, a viszontválasz pedig megjelent a Nyugatban – Szabó Dezső ettől a mondatától vált közismerté, hiszen akkoriban még nem írt szépirodalmat. Ugyanebben az évben egy igen nagy hatású előadást tartott Ady Endre költészetéről az udvarhelyi megyeháza dísztermében (a mai Szent István-teremben).

Az Életeimben úgy vall erről, hogy az összes akkor megjelent Ady-kötetet megvásárolták az udvarhelyiek.

„Az öreg vármegyeházán mindent lehengerlő diadalt aratott az új költészet”– írja, majd sporthasonlattal él: „befutballoztam Adyt és az új irodalmat a város figyelmébe és érdeklődésébe”.

A teljes cikket elolvashatják az Előretolt Helyőrség hétfői számában.