Erdélyi várak és nyomaik: a torockószentgyörgyi székely várrom

Az egykoron Torda vármegyéhez tartozó Torockó és Torockószentgyörgy a Maros jobb oldali mellékvize, a Torockó patak mentén fekszik. Habár földrajzi szempontból a Maros medencéjéhez tartozik, sokkal szorosabban kötődik az Aranyos vidékéhez. A 13. század végén, amikor Torockó az írott forrásokban megjelenik,

a torockószentgyörgyi vár az Ákos nemzetségből származó Torockai család birtokában volt. Torockai Ehellős a legkorábban ismert személy, aki birtokosként tűnik fel.

Az adatok azonban mindössze a 13. század második felére utalnak, vagyis a mongol támadás utáni időszakra. Legvalószínűbb, hogy a területet – ami a szomszédos Aranyos földjéhez hasonlóan a Torda királyi várhoz tartozott – id. Ehellős kapta meg a tatárjárást követően, és benépesítése is családjának köszönhető.

Amikor V. István király az Aranyos földjét a kézdi székelyeknek adományozta, a Torockai család itt már birtokos volt. Ekkor kezdődik el az a sajátos erdélyi történelmi helyzet, hogy a Székelyföldtől távolabbra esik a hetedik székelyszék, Aranyosszék.

Elképzelhető, hogy a vár létrejötte a környék fakitermelésével áll kapcsolatban, ami a Maroson lebonyolított sószállításhoz volt szükséges.

Nincs kizárva, hogy a későbbiekben Torockóra oly jellemző vasércbányászat is ekkor indult meg.

A vár történetéről bővebben a Székelyhon napilap kiadványában, az Erdélyi Napló július 9-ei lapszámában olvashatnak.